Napkeleti bölcsek 東の方より来たりし博士達

Az alábbi olvasmány A. Seidel: Grammatik der Japanischen Schriftsprache c. 1904-ben megjelent tankönyvéből származik. A szöveget  Seidel latin betűs átírásában másoltam be.

Sore Yesu wa Herode ō no toki Yudaya no Bets'rehemu ni umare-tamaishi ga sono toki hakasetachi higashi no kata yori Yerusaremu ni kitari; iikeru wa: Yudaya-jin no ō tote  umare-tamaeru mono wa izuko ni i-mas'ya? Warera higashi no kata nite sono hoshi o mitareba , kare o hai sen tame ni kitareri.
Herode ō kore o kikite itamu, mata Yerusaremu no tami mo mina shikari. Subete no saishi no osa to tami no gakusha to o atsumete, Herode toikeru wa: Kiris'to  no umaru beki tokoro wa izuko naru ya? Kotaekeru wa Yudaya no Bets'rehemu nari, sowa yogensha no shirusaretaru kotoba ni: Yudaya no chi Bets'rehemu yo , nanji wa Yudaya no gun chū nite ito chiisaki mono ni arazu; waga Is'raeru no tami yashinau beki kimi sono uchi yori iden to ieba nari. Koko ni oite Herode hisoka ni hakasetachi o yobi , hoshi no arawareshi toki o komaka ni toite, karera o Bets'rehemu ni ts'kawasan to shite iikeru wa: yukite osanago no koto o tsubusa ni tazune, kore ni awaba, ware ni tsugeyo, ware mo mata yukite hai su beshi.
 Karera ō no owase o kikite yukeri. Saki ni higashi no kata nite mitarishi hoshi karera ni sakidachite osanago no oru tokoro ni itari, sono ue ni todomarinu. Karera kono hoshi o mite itaku yorokobi, sude ni ie ni irikereba, osanago no sono haha Maria to tomo ni oru o mi, hirefush'te hai shi, takara no hako hirakite  ōgon,  nyūkō  mots'yaku nado reimots'  o sasagetari.
 Hakase yume ni Herode e kaeru  nakare to no tsuge o kōmurite, hoka no michi yori sono kuni ni kaereri.

Linkek: japán nyelvvel kapcsolatos könyvek, cikkek a scribden

 Pröhle Vilmos: A japáni nemzeti irodalom kis tükre.

Hadamitzky-Kazár: Kanji és kana

Komai:　A Grammar of  Classical Japanese


上代特殊仮名遣のエ列乙類・イ列乙類の問題　2011


A History of the Japanese Language

Japán nyelvtan és olvasókönyv , 1971


和語と漢語

　Essential Japanese Expressions
  


「日本語の系統」　

日本語の系統について　（序説）

ハンガリーにおける役割語

Az 1000 évvel ezelőtti japán nyelv rekonstruálva (Gendzsi monogatari) 千年前の日本語

A történelmi kana-használat 旧仮名遣

A kana-írás megszületésekor az írás még a beszélt nyelvet tükrözte, de mivel később a nyelv változását az írás nem követte, és egy hangot több kana is jelölhetett, "kaotikus" állapotok uralkodtak:

 へ　Фe, 　ヱ we ⇒　 we
                                     ＞　⇒　je    
エ　e, 江 je         ⇒　　je

Ezen próbált változtatni a XII. században Teika　定家, aki kidolgozta "helyesírását" - ezt végül később Gjóa　行阿 tökéletesítette.
Teika a え・へ・ゑ・ひ・ゐ・い kanák használatát szabta meg, az お　és　を -t pedig az eltérő hangmagasságú　（アクセント） "o" jelölésére alkalmazta: を　magas,　お mély.
Az edo-kor elején Keicsú　契沖 a régi japán szövegek tanulmányozásakor rájött, hogy a kana használatában egyfajta szabályosság van, és ez a kana-használat eltér a Teika-helyesírástól.
Bár sok támadás érte a Teika-helyesírás használóitól, a Meidzsi-kormány mégis a Keicsú által újra felfedezett történelmi kana-használatot fogadta el―ez azonban nem a meidzsi-kori kiejtést tükrözte, így pl a けふ-t kjó-nak, a せふ-t só-nak kellett olvasni―, és ez érvényben volt a II. vh. végéig.
Természetesen a meidzsi-korban is voltak próbálkozások egy hangjelölő írásmód bevezetésére-pl 1900-ban az iskolai tankönyvekben bevezették a　棒引き仮名遣い -t, amiben a hosszú hangokat a ーjellel jelölték. Eredetileg a sino-japán szótagok lejegyzésére szánták, de japán eredetű szavakat is írtak így. Végül 1908-ban eltörölték, és visszaálltak a történelmi kana-használatra.
A mai kana-használatot 1946-ban vezették be, de például a は és　へ  partikulaként való használatakor a történelmi kana-használat szerint olvasandó.
A történelmi kana-használattal ma leginkább a klasszikus japán nyelv tanulása során találkozni;  a főbb olvasási szabályok a következők:

▼　a ぢ・づ ugyanaz, mint a じ・ず
▼　a ゐ・ゑ・を　ugyanaz, mint a  い・え・お
▼　a szó belsejében a  は・ひ・ふ・へ・ほ  ugyanaz, mint a わ・い・う・え・お
▼　az あう / あふ　olvasata オー
▼　a いう / いふ　olvasata ユー
▼　a えう / えふ　 olvasata　 ヨー





参考文献
『国語学研究事典』
『１日1題　30日完成　古文　初級１』　日栄社
米国平文先生著『改正増補英和・和英語林集成』1888年
Senga Toru著『A jen szó és ami körülötte van』

Kjótoi gyorstalpaló 亰ことば

De aki komolyabban szeretne foglalkozni a kjótoi nyelvvel, azok számára itt van mondjuk ez a könyv:

山田 誠二著　『持ち歩きペラペラ京都弁』

Haladóknak a Gendzsi monogatari (源氏物語) kjótoi fordítása való:

中井 和子　訳　『現代京ことば訳 源氏物語』大修館書店

Az első mondat így hangzik:

どの天子さんの御代(みよ)のことでござりましたやろか。女御や更衣が大勢侍(はべ)っといやしたなかに、そないに重い身分の方ではござりまへえで、それはそれは時めいといやすお方がござりました.

(eredeti szöveg: いづれの御時にか。女御・更衣、あまたさぶらひ給ひけるなかに、いと、やむごとなき際にはあらぬが、すぐれて時めき給ふ、ありけり.

Könyvajánló - japán nyelv-és írástörténet 2. 日本語史などに関する書籍のお薦め

Ezúttal is ajánlanék néhány könyvet japán nyelvi témákban:


1. 金文京著『漢文と東アジア―訓読の文化圏』　岩波新書　２０１０年
Elsősorban a japán és a koreai kun olvasattal foglalkozik, de kitér az (történeti )ujgur, a vietnámi és a kitaj olvasati módokra is.
 

2. 　徳川宗賢著『日本の方言地図』　中公新書1979年　　
Jó kis bevezető könyv a japán nyelvjárásokba.

 
3. ジョアン・ロドリゲス著　池上岑夫訳『日本語小文典　上下』岩波新書　１９９３年・２００７年
Ez a könyv Joam Rodriguez: "Arte Breve da Lingoa Iapoa tirada da Arte Grande da mesma Lingoa, pera os que começam a aprender os primeiros principios della" című, 1620-ban megjelent japán nyelvtanának japán fordítása. Aki érdeklődik a korabeli japán nyelv iránt, annak mindenképpen tudom ajánlani.

Rodriguez másik japán nyelvtanát(Arte de la lingoa de Iapam -日本大文典) franciára is lefordították a 19. században- ez már a guglin is elérhető:
João Rodrigues, Abel Rémusat : Élémens de la grammaire japonaise. 1825

KOKЄ TOCTE NO ROMAЄ, avagy újabb kísérlet egy latin alapú japán abc-re

"Az új japán írás"  folytatásaként


A bibliafordító Szakon Josiszuke　（左近義弼） 1917-ben jelentette meg könyvét, amiben az általa kidolgozott új latin betűs írásmódot tette közzé. A könyv előszavából megtudjuk, hogy a japán nyelv kihalhat, ha nem a latin betűkkel jegyzik le, de ha nem is hal ki, a japán kultúra veszélybe kerülhet : "mivel a  japánnal együtt az altaji nyelvcsaládba tartozó, Európában beszélt magyar és finn is  a latin írást használja, így a japán nyelv is a kultúrnyelvek közé kerülhet  a latin abc használatával."
Azt tudni kell, hogy ebben  a korban Japánban még a  régi kana-helyesírást használták, ami nem a beszélt nyelvet tükrözte,  pl a  kó szótagot a következő módon írhatták le:
 かう、かふ、こう、こふ

Másrészt a beszélt és az írott nyelv között is még jelentős távolság állt, így gondolhatta Szakon, hogy a latin betűk jelenthetik a megoldást.

Az abc és jellemzői:




-kisbetűk, nagybetűk
-nyomtatott és írott forma
-nem tesz különbséget a rövid és hosszú magánhangzók között:

GOXSO ご馳走　（ごちそう）, FAKCO 　百姓　(ひゃくしょう), TAIKO 太鼓　（たいこ）stb

-néhány latin betű, mellékjellel vagy anélkül az -i / -u -ra végződő szótagokat jelöli, pl;

F: ひ
₣:　び
H:　ふ
T: つ
V:　み
C:　し
Є:　じ

stb.

Jöjjön néhány gyakori kifejezés ezzel az írással:

YOROCK: よろしく

KOÑJX WA: こんにちは

HAЄMEMACTE:　はじめまして


Végül egy mintaszöveg:

参考文献

左近義弼著「国字としてのローマ字」１９１７年

Nagojai nyelvjárás 名古屋辯

Aicsi prefektúra (愛知県)  Honsú Csendes-óceánra néző részén található, központja Nagoja (名古屋). A nagojai nyelvjárás főbb jellemzői:
Mivel a  keleti (kantó) és a nyugati (kanszai) nyelvjárások határán helyezkedik el,  mindkét irányból érte hatás. Általában azt tartják róla, hogy a szókincs és a nyelvtan inkább kanszaias, de az intonáció a keleti nyelvjárásokhoz áll közel.
A nagojai nyelvjárást  ovari és mikavai nyelvjárásokra szokták felosztani.
Az edo-kor óta vannak feljegyzések a nagojai nyelvjárásról, de inkább annak ovari vidékéről.  Az ovariban beszélt nyelv sajátossága, hogy 8 magánhangzója van. az a,i,u,e,o -n kívül pluszban ez a három található még meg:


アイ・アエ：[æ:]

ウイ：[y:]

オイ：[ø:]

Kérdéses, hogy ez a 8 magánhangzó megmaradt-e, vagy már csak inkább az idősebb korosztály beszédjére jellemző?


Aicsire jellemző még  az 杁　iri  kokudzsi is, ami földrajzi illetve személynevekben szokott előfordulni. Szaszahara Hirojuki kokudzsi kutató ezt 地域文字-nek, 　"helyi írásjegynek"nevezi.
Pl: 　杁中　irinaka, 　杁ヶ島　irigasima stb.


Néhány kifejezés:

行こまい：　行きましょう

しよまい：　しましょう

たーけ：　バカ

えらい、えりゃあ：　疲れた

やっとかめ：　ひさしぶり


食べやあ：　食べなさい

寝やーよ：　寝なさい

～してかん：　～してはいけません。

だがや：　です

～だら：　～だろう


あらすか/あれせん：　ありません

やらないかん：　やらなければならない

きいない：　黄色

További kifejezések, szavak a képen látható tenugui-on  olvashatók abc rendben.A tenugui (手拭) tkp egy kendő, amit sok mindenre lehet használni, kéz-és arctörlésre, fejpántként, dekorációként stb, de még könyvet  is készíthetnek belőle.


参考文献

あらかわそおべい著１９７２年『なごやべんじてん』
『国語学大辞典』
『国語学研究辞典』
笹原宏之著『日本の漢字』
『しゃべってみや～名古屋弁』リベラル社２００９年

Egy kis japán hangtan ちょっとした音声学

Magánhangzók / 母音

ア a̠
イ i̞
ウ u̜ (ɯ̈)
エ e̞ , ɛ̝
オ o̜ ̞

Magánhangzó zöngétlenedés/ 母音の無声化:i̥, ɯ̥

A magánhangzók egyszerűsített jelölése / 母音の簡略表記： a,i,u(ɯ),e,o


Kettőshangzók/ 二重母音

アイ　ai̯
オイ 　oi̯
ウイ ɯi̯
アエ　 ae̯
アウ aɯ̯　　　　
stb /等

Azonban lassan kiejtve / 但、丁寧に発音すると:

アイ a.i
オイ o.i
ウイ ɯ.i
アエ a.e
アウ a.ɯ


Mássalhangzók / 子音

カ行

か　　く　け　　こ 　[k]

きゃ　き　きゅ　キェ　　きょ [kʲ] ([c], [kj])

ガ行

が　　ぐ　　げ　　ご [ɡ],  két magánhangzó között/ 母音間：[ɣ],
szó közepén az idősebb korosztály esetében / 高い年齢層では語中の場合： [ŋ] [ɣ̃]

ぎゃ　ぎ　　ぎゅ　　　ギェ　　ぎょ　[ɡʲ] ([ ɟ] [ɡj]) , két magánhangzó között /　母音間：[ɣʲ]　,
szó közepén az idősebb korosztály esetében / 高い年齢層では語中の場合：[ŋʲ] [ɣ̃ʲ]

サ行

さ　スィ　す　せ　　そ 　　[s]

しゃ　し　しゅ　シェ　しょ　[ɕ] ([ʃ])

ザ行　

ざ　ズィ　　ず　　　ぜ　　ぞ　[d͡z], két magánhangzó között/母音間：　[z]

じゃ　じ　じゅ　ジェ　じょ　[d͡ʑ] ([d͡ʒ]),két magánhangzó között /母音間： [ʑ] [ʒ]

タ行

た　ティ　　トゥ　　て　　と　[t]

ちゃ　ち　ちゅ　チェ　ちょ　 [t͡ɕ] (t͡ʃ)

ツァ　ツィ　つ　ツェ　　ツォ　[t͡s]

ダ行

だ　ディ　　ドゥ　　で　　ど　[d]

ぢゃ　ぢ　ぢゅ　ヂェ　ぢょ　[d͡ʑ] ([d͡ʒ]),két magánhangzó között /母音間： [ʑ] [ʒ]

づ　　　　　　　　[d͡z], két magánhangzó között/母音間：　[z]　　

ナ行

な　　ぬ　　ね　　の 　[n]

にゃ　に　にゅ　ニェ　　にょ　[nʲ] (ɲ)

ハ行

は　　へ　　ほ [h] ([x], [χ]),két magánhangzó között /母音間： [ɦ]

ひゃ　ひ　ひゅ　ヒェ　　ひょ [ç] ([hʲ], [xʲ] )

ファ　フィ　ふ　フェ　　フォ　[ɸ] ([x], [h])

バ行

ば　　　　ぶ　　　べ　　ぼ　　[b], két magánhangzó között /母音間：[β]

びゃ　び　びゅ　ビェ　びょ　　[bʲ], két magánhangzó között /母音間： [βʲ]

パ行　

ぱ　　　　　ぷ　　ぺ　　ぽ　 [p]

ぴゃ　ぴ　　ぴゅ　ピェ　ぴょ　[pʲ]　

マ行

ま　 　む 　め　　も　[m]

みゃ　み　みゅ　ミェ　みょ　[mʲ]

ヤ行

や　　　ゆ　　　イェ　　よ　[j]

ラ行

ら　　　　る　　れ　　　ろ [ɾ] ([ɖ])

りゃ　り　りゅ　リェ　　りょ　[ɾʲ]

ワ行

わ　ウィ　　ウェ　ウォ　[ɰ] ([w])

ン [m] [n] [ŋ] [ɴ] [̃a] stb / 等


参考文献

斎藤純男著2000年『日本語音声学入門』　三省堂

Az istenek korának írása(i) 神代文字

Az istenek korának írásai (dzsindaimodzsi  神代文字) egy gyűjtőnév, amely több, egymástól különböző, többnyire szótagírást takar. Ezen írásokat  a kínai írás átvétele előtti, ősi japán írásnak tartották , legelső említése a kamakura kori sintó tudós, Urabe Kanekata (卜部兼方) nevéhez fűződik. Az észak és déli dinasztiák korában élt Inbe-no-Maszamicsi (忌部正道) szerint  az ősi japán írás képírás volt.  Az edo-korban fellendült a dzsindaimodzsik propagálása, az ősi szokásokhoz, kultúrához való visszatérést ösztönző sóko  eszmének (尚古思想) köszönhetően.  A dzsindaimodzsi legbuzgóbb híve  a tudós Hirata Acutane　（平田篤胤） volt, az ő nevéhez fűződik a hifumi (日文, ) írás, ami valójában a koreai hangülön (한글) alapult. Természetesen már az Edo-korban is voltak ellenzői a dzsindaimodzsinak, mint pl Ban Nobutomo (伴信友) , aki "Kana no motoszue"(仮字の本末) c. könyvében kijelenti, hogy ezeket az írásokat a későbbi korok sintó tudósai követték el.


Az állítólagos ősi írással szembeni ellenérvek a következők:
-ha valóban lett volna ősi japán írás, nem lett volna szükség a kínai írás átvételére
- az ezekkel az írásokkal készült szövegek  nem léteztek az Edo-kort megelőzően
- a dzsindaimodzsival nem lehet lejegyezni az ójapán nyelv  magánhangzóit (上代特殊仮名遣い、a, i, i², u, e, e², o, o²)
-a dzsindaimodzsik többnyire az iroha (伊呂波) és a godzsúonzu (五十音図) alapján vannak sorba rendezve- azonban mind az iroha, mind a godzsúonzu heian-kori "találmány".
- a kamakura korig egyetlen könyv sem említi, hogy lett volna írás a kandzsi átvétele előtt.

Dzsindaimodzsik a XX. században is születtek: Egy Vada Kihacsiró (和田喜八郎) nevű férfi a ’70-es években bejelentette, hogy a családja birtokában áll néhány irat, amik Cugaru történelmét meséli el. Állítása szerint az iratok anyagát az ősei gyűjtötték össze, miközben bejárták egész Japánt. A témát felkapta az NHK és más adók is, azonban 1999-ben tartott sajtótájékoztatón megállapították, hogy:
- a szövegeket  Vada írta személyesen, újságcikkek és TV műsorok stb alapján,
- az általa megnevezett ősök sohasem léteztek,
- az "ősi" iratokban  használt írásokat is ő találta ki, de felhasznált korábbi dzsindaimodzsit is.

Dzsindaimodzsikkal most is lehet találkozni, főleg sintó szentélyekben. Állítólag a kiotói Konpira hegyen (金毘羅山) is áll egy hifumi írásos oszlop.



Néhány dzsindaimodzsi:
日文真字

中臣文字

　　

新豊国文字

参考文献


原田実著『図説神代文字入門』　BNP

山口仲美著『日本語の歴史』　岩波新書

『国語学大辞典』

『日本語学研究事典』明治書院

小松茂美著『かなーその成立と変遷ー』岩波新書

Tévhitek a japán nyelvvel kapcsolatban4. 似非科学

Néhány városi legenda 　・　日本語とハンガリー語の関係に関する幾つかの都市伝説:


☆　“A japán nyelv eredete a mai napig nem tisztázott. Nagyon sok elmélet szerint a koreai ill. a finnugor nyelvekkel is rokoni kapcsolatban áll. Itt jön képbe a japán-magyar rokonság is.”

Ez igaz, valóban VOLT egy ilyen elmélet, ami szerint a japán az ural-altaji nyelvekkel rokon, így a finnugor nyelvekkel is (北方起源説). Ha jól tudom , ennek lehetőségét először Klaproth vetette fel 1823-ban. Azonban sem a japán nyelv ural-altaji rokonságát, sem az uráli és az altaji nyelvek rokonságát NEM tudták igazolni-az anti-altajistákról már nem is beszélve.

《日本語の系統は今でも不明であるが、韓国語とかフィンウゴル系―ハンガリー語を含めて―の言語と親類関係にあると言う説があった》

確かに、　日本語はウラルアルタイ系の言語と同系であると言う所謂北方説があったが、証明することが出来なかった。私の知っているところ、其れを最初に唱えたのが　Klaproth　だった　（１８２３年）。


☆　“a japán tankönyvekben szó esik a japán-magyar nyelvrokonságról”

Gondolom itt az általános (小学校) illetve a középiskolai (中学校・高等学校) tankönyvekről lenne szó, de a japán csoporttársaim határozottan állítják, hogy ilyen NEM volt a tankönyveikben. Úgy tűnik, hogy az órán sem nagyon foglalkoztak különösebben a japán nyelv eredetével, bár az esetleges altaji rokonításról szó eshetett.
Azonban, ha mégis látott ilyen tankönyvet valaki (mai tankönyvet, nem a 2. vh előttit), kérem ossza meg velem.
Egyetemi tankönyvek esetében már más a helyzet, én konkrétan a 『国語概説』 c. könyvben olvastam erről, természetesen a fent is említett ural-altaji rokonítással kapcsolatban :

Egyébként Zaicz Gábor is ugyanerre az eredményre jutott:

"A japán iskoláskönyvekben semmi sem olvasható a japán nyelv rokonságáról, a kérdésről nem esik szó az iskolában. A japán emberek hol a koreaival való nyelvrokonságról vallanak, hol pedig az altaji (sőt az urál-altaji) nyelvekkel való rokonságról. Persze az emberek többsége semmit sem tud."

(Hozzászólás a japán-magyar rokonítási kísérletekhez. Folia Uralica Debreceniensia 13.)


《日本人の子供が、授業で日本語とハンガリー語の親類関係に就いて学ぶ》

これに関して同級生・知り合い・友人に一寸尋ねてみたら、教科書にこれに就いて何も書いていなかったし、授業でも日本語の系統に就いて特に触れてはなかったが、アルタイ系かと言う話ぐらいがあったと教えてもらった。
大學の教科書だと、上記の北方説に就いて確かに説かれているが、小・中・高の教科書にもこんな話があると御存知の方がいらっしゃったら、是非ともコメントして頂きたい。　宜しくお願い致します。


☆　“Nem szólva a vezetéknév, keresztnév valamint a dátum használatáról, ami mind a két nyelvben egyforma ”

Sőt, pl a kínaiban, a vietnámiban és a koreaiban is- azonban a névhasználatra vagy dátumozásra nem lehet nyelvrokonságot alapozni :). A japán nevekről lásd Uchikawa Kazumi cikkét (A japán vezetéknevek. Névtani értesítő, 34. évfolyam) . A koreai nevekről Osváth Gábornál lehet olvasni:
A koreai személynevek rendszere.
Név, írás és hangalak összefüggései Koreában.

《名前と日付の順番は日本語とハンガリー語が同じである。》

それはそうだけど、他の言語―例えばベトナム語、中国語などーにも順番が同じだ。　日付と名前の順番だけに基づいて、二つの言語が同系であることを決めることが不可能且つ非科学的ではないか。


☆　"A japán közelebb áll a magyar nyelvhez, mint gondolnánk.・・・・ A múlt idő jele is hasonló."

Gondolom, itt a magyar-t és a japán -ta hasonlóságáról (megegyezéséről?) lenne szó, azonban a japán -ta csak a Heian -korszakban jelenik meg：

「東人の声こそ北（　＝　来た）にきこゆなれ
陸奥よりこし（越　＝　来し）にやあらむ」　（金葉和歌集）

Ez a -ta egyébként a -tari　 (⇐　te ari : a "tu" segédige kapcsolatos alakja　＋ az "ari" ige) rövid alakja, és ez befejezettséget illetve egy cselekvés folyamatosságát jelöli. A régi japánban a múlt idő jele a -ki és a -keri volt.　

《日本語は意外とハンガリー語に近い。過去形も良く似ている》

これは　ハンガリー語の「-t」 と　日本語の「～た」　が同じ（同系？）であると言うことを述べているかもしれないが、日本語の　「～た」　は、　状態の存続・結果の存続・完了を表す「～たり」　から派生して、平安時代に現れた。
因みに古代日本語に於いては、　過去を表したのは　～き　（確実過去・体験回想）　と　～けり　（伝聞過去・発見・客観過去）　だった。





☆☆　A "genetikai rokonsággal" és a magyar múlt idővel kapcsolatban lásd a hozzászólásokat.
Időközben László nevű kedves olvasómnak köszönhetően hozzájutottam a 日本史研究 c. könyv egy idevágó részéhez, amiben a következő olvasható:

「縄文人と弥生人の骨から抽出したミトコンドリアＤＮＡを分析した研究によれば、
縄文人は現在の日本本土の日本人や沖縄の住民、アイヌ、朝鮮半島住民、モンゴル人と近縁な関係にあり、東南アジア人、南太平洋の人々とはあまり関係がなかったという。」（日本史研究）

Hevenyészett fordításban:
" A dzsómon és jajoi kori emberek csontjaiból kivont mitokondriális DNS elemzése azt mutatta ki, hogy a dzsómon kori ember a mai japánokkal, okinavaiakkal, ainukkal, a Koreai-félszigeteken élő emberekkel és a mongolokkal áll közelebbi kapcsolatban. Ezzel szemben a délkelet-ázsiai és a déli-csendes óceáni szigeteken élőkkel nem nagyon volt kimutatható a kapcsolat".


参考文献

『国語概説』

『国語学研究辞典』

『日本語の歴史』　東京大学出版会



『全訳解読古語辞典』三省堂

Könyvajánló 書籍のお薦め

ただいまー。
この前久しぶりに洪牙利に帰省したが、その際、日本に関する面白い本も2・３冊位購入した。
その中から今回一冊の本を簡単に紹介したいと思う。
題名は「Messziről felmerülő vonzó szigetek I. - Japánról szóló, magyar nyelvű ismertetések a kezdetektől 1869-ig」（遠くから浮かんでくる魅力的な島々１．－日本に就いてのハンガリー語の紹介文　初期から１８６９年まで）で、Buda Attila氏が編集した。
此れは中国、朝鮮などに就いての、ハンガリー語で書かれた《忘れられた》新聞記事、論文などを集めたシリーズの第一巻で、１７５０年から１８６９年までの日本に関する資料が収録されている。
資料の中に、当時の教科書のテキスト、新聞記事（Vasárnapi Újságなど）、論文、外国人（Lenglet du Fresnoy, Cesare Cantùなど）の論文の翻訳があって、とても貴重な一巻だと思う。

巻末にイラスト、日本史年表、地名・人名索引、参考文献、出典の一覧表の他、今では意味が分かり難くなったハンガリー語の語釈も付いてある。残念な事に、イラストの説明がちょっとずれていることがある・・・。
内容が非常に興味深いので、日本に興味のある方、日本に関する外国の資料に興味のある方、是非この一冊を読んで下さい。


"Messziről felmerülő vonzó szigetek I. - Japánról szóló, magyar nyelvű ismertetések a kezdetektől 1869-ig"

Sorozatszerkesztő: Buda Attila
Ráció Kiadó, Budapest, 2010年
476 頁,　３９００フォリント

Antikvár könyvek 古本祭りに行って來た

A korábban reklámozott “régi könyvek ünnepére” a rendezvény második napján mentem el, de sikerült kifognom az esőt -amúgy is tájfun-idény volt. A rossz időnek köszönhetően kevesen voltak, így nyugodtan tudtam nézelődni, de a sárnak már kevésbé örültem, főleg, hogy szandálban voltam :)
此の前宣伝していた下鴨納涼古本祭りに２日目に行ったが、運良く雨に当たった― 颱風が上陸してた所為かな。
雨天のお蔭で、人が少なかったが、サンダル履いていたので、泥は嬉しくなかった。(笑)

Idén is (?) sok volt a buddhizmussal kapcsolatos könyv, ezek annyira nem érdekelnek, de most sem mentem haza könyv nélkül:
szereztem egy újrakötött meidzsi-kori japán törikönyvet, és egy 1959-ből való mesekönyvet is. Tavaly egyébként egy százéves szanszkrit nyelvtant, egy taisó-kori iskolai olvasókönyvet és egy nagojai szótárt zsákmányoltam :)
今年も（？）佛教関係の本が多くて、其れは私にとっては余り面白くないけど、
今回も手ぶらで帰る訳にはいかなかった：明治時代の歴史の本と１９５９年の絵本を買うことにした。
因みに、去年は大体百年前の梵語の教科書と大正時代の国語の本と名古屋弁辞典を購入した。


1. A törikönyv meidzsi 15. évéből(1882) származik, és sikerült egyből a harmadik kötetet megvennem :) Az eseményeket Oda Nobunagától kezdve az edo-kor végéig tárgyalja, itt-ott illusztrációkkal kísérve.
歴史の本が明治十五年のもので、三巻目を購入した。　日本史を織田信長から江戸幕末迄説いていて、所々挿絵も見られる。


『新撰日本略史　三』　㍾15





2. A mesekönyv a Kódansa kiadó sorozatának egy tagja, 6 mesét tartalmaz, az első mese a címadó:“Hacsikacugi hime” (はちかつぎ姫), ez egy muromacsi kori történeten alapul. A képeket Nakamura Teii (中村貞以) rajzolta, a szöveg pedig Koito Nobutól (小糸のぶ) származik.

絵本は講談社の『講談社の絵本　ゴールド版』のシリーズの第２６番目に当たって、六つの童話が載せられている。表紙に見える「はちかつぎ姫」は室町時代の物語に基づいて小糸のぶ先生によって書かれた。イラストは中村貞以先生による。

『講談社の絵本　はちかつぎ姫』㍼34

日本語の系統に就いて

Az alábbiakban megpróbáltam összefoglalni a japán nyelv eredetével kapcsolatos főbb elméleteket- 以下で日本語の系統に関する諸説を簡単に纏めてみた:

1. koreai-japán nyelvhasonlítás　日韓両国語比較: Aston, Siratori Kurakicsi, Kanazava Sószaburó, Ramstedt, Hattori Siró, Óno Szuszumu stb
kogurjo-japán nyelvhasonlítás 　日本語・高句麗語の比較: mitu-mit (三), towo-tɔk (十) stb

2. ural-altaji eredet (északi elmélet)　北方説、つまりウラルアルタイ説: Klaproth, Boller, Hoffmann, Winkler, Fudzsioka, Sinmura Izuru, Ogura Sinpei stb

3. déli - tibeto-birmán, ausztronéz - elmélet, illetve déli-északi kevert nyelv elmélet　チベットビルマ語、オーストロネシア語などと言った南方説　又は　南方系言語と北方系言語の混淆　: Sinmura, Macumoto Nobuhiro stb

4. tamil-koreai-japán nyelvrokonság　タミル語・朝鮮語・日本語同系説: Óno Szuszumu

5. rjúkjúi-japán nyelvhasonlítás　琉球語と日本語の比較: Chamberlain, Iha Fujuu stb

6.ainu-japán nyelvhasonlítás　アイヌ語と日本語の比較: Chamberlain, Kindaicsi Kjószuke


Részletesebben a témáról itt: 「日本語の系統」
Magyarul itt, bár 50 évvel ezelőtti a cikk.

Irodalom:

｢国語学研究辞典｣明治書院

Japán számok 和語の数詞

Közismert, hogy a japán nyelvben két számsor található: a japán és a kínai eredetű.
A mai nyelvben a japán eredetű számok használati köre sokkal korlátozottabb, mint a kínaié, és tízen felül　néhány kifejezést leszámítva - hacuka　二十日, hatacsi　二十歳, miszodzsi　三十路, ómiszoka　大晦日　stb - már a kínai számnevek (ʔiet, ni/ ʒi, sam, si, ngo, liok/liuk, ts'iet, păt, kiuu/ kiəu, ʒiəp/ ʃiəp) dominálnak.
Azért ez nem volt mindig így, a régi japán nyelvben ki lehetett fejezni a 10-nél nagyobb számokat is, igaz , kissé körülményesen　（du：づ, fi: ひ, fo: ほ, ti: ち, se:せ, tu :つ , ）　:

10:  towo /-szo

15: towo amari itutu

20: futaszo(di) / fatati

30: miszo

40: jöszo

50: iszo

60: muszo

70: nanaszo

80: jaszo

90: kökönöszo

100: momo / -fo (pl 500: ifo, 800: jafo)

1000: ti

10000: jörödu


" 1792470 éve" (Nihonsoki 3. kötet) : momo jörödu tose amari nanaszo jörödu tose amari kökönö jörödu tose amari futati tose amari jöfo tose amari nanaszo tose amari

kandzsival: 一百七十九万二千四百七十余歳



A sorszámnevek kifejezése is lehetséges volt:

巻第一　az első kötet： maki no tuide fitötu ni ataru maki

A fenti példák alapján érthető, hogy elsősorban miért a kínai eredetű számneveket használják :)


参考文献

『日本書紀』岩波文庫　黄4－1

ホフマン『日本語文典』

藤堂明保　『漢語と日本語』秀英出版

『古語辞典』岩波

Japán nyelvkönyvek a világban: Magyarország :) 世界の日本語教科書［ハンガリー編］

Véletlenül találtam erre rá, de nagyon tetszik :)

版木・高札

Májusban Tambában 丹羽　jártam tanulmányi kirándulás keretében, ahol lehetőségem volt megnézni néhány kézirattárat. Az alábbi képeket ott készítettem.

1. nyomódúc. 板木








A legrégibb nyomtatott szöveg, amelyről tudni, hogy melyik korból származik, a 770-ből való "Hjakumantó darani"（百万塔陀羅尼）. A nyomtatványok Japánban is fanyomatos technikával (木版) készültek, a mozgatható betűs (活字) nyomtatást a 16. században ismerték meg. Az országba érkező európai hittérítők nyomdagépet is hoztak magukkal, amelyekkel japán könyveket is nyomtattak. De ez a technika nemcsak Európából, Koreából is átkerült, Hidejosi koreai hadjáratának következtében.　A betűk nemcsak rézből, de fából is készülhettek.
A mozgatható betűs nyomtatás nem tudta kiszorítani a fanyomatos eljárást, még a 19. század végén is nyomtattak így újságot.

(A kínai írásjegyek Európában történő nyomtatásáról az alábbi könyvben olvasható-
Georg Lehner: Der Druck chinesischer Zeichen in Europa. Entwicklungen im 19. Jahrhundert. Harrasowitz Verlag,2004.)



2. kószacu (takafuda). 高札

Olyan fatábla, amivel a rendeleteket, tiltásokat stb tették közzé. Ezt az útelágazásoknál, útkereszteződéseknél, piacokon, hidaknál stb állították fel. Használata a Nara-korszak végén kezdődött, és egészen 1873-ig (Meidzsi 6. éve) folytatódott, amikor is felhagytak a használatával.



A tábla szövege :

高札　明治五年四月

一　火付盗賊人殺或者
贋金札を作り候者等
見聞次第早速共最寄之
役所江召捕へ差出し
又は訴出可申候吟味之上
相違無之候ハゞ御褒美
可被下候事

但召捕候前手疵を負ひ又は
即死等之者江は厚く御救助
可被下候訴人いたし候者引合之
爲め役所へ被召出候節は
職業向迷惑不相成様相應
御年番可被下候願有体可申立候
若隠し置後日他より相顕ニ
おゐてハ曲事たる　偏き事


右被
仰出候趣可相心得者也
壬申四月　　　　豊岡縣


『日本国語大辞典』
『現代日本語講座3』

Tévhitek a japán nyelvvel kapcsolatban3. 似非科学

Újabb gyöngyszemek a netről-nemcsak nyelvi témában:


"A japán Jimmu név végső soron a magyar jó "folyó" és ma "magas" szavak összetételéből származik. "

Na nézzük ezt a Jimmut (ejtsd: Dzsimmu, kandzsival 神武):

-  a Dzsimmu /tennó,a régi kana-helyesírás szerint : tenvau/ posztumusz név (諡号) valójában kínai eredetű (神武　*dʒɪĕn mɪuo )

- a Nara-korszakban alkothatták meg、így csak utólag írták bele a Nihonsoki-ba.

- A "Nihongi siki"　szerint Ómino-mifune vezette be:
"私記曰：師説神武等諡名者、淡海御船奉勅撰也"
A posztumusz név adása kínai hagyomány, a posztumusz név kiválasztásának módját könyvekben fektették le； Ómino-mifune is egy ilyen könyvet vehetett alapul*.

-  a 神　nem jelent folyót, és a　武 nem jelent magasat ⇒ a Dzsimmu nevet Pröhle Vilmos "isteni harcos"-nak fordítja.


- a 神 és a　武 jelentései a Chinese Etymology  szerint:

1. 神　gods / deities / immortals / spiritual beings / soul / mind / spirit / appearances / looks / expressions / airs / supernatural / marvelous / wondrous / miraculous / mysterious / mystical / smart / clever
ShuoWen: (说文解字):
天神引出萬物者也從示申聲

2. 武　force / military / warlike / martial / footprints / steps / the length of half a pace / the string of an ancient hat / to inherit / a Chinese family name
ShuoWen: (说文解字):
楚莊王曰夫武定功戢兵故止戈為武

- Dzsimmu trónra lépésének feltételezett időpontja is kínai eredetű (辛酉年春正月庚辰朔), azon az elképzelésen alapul, miszerint a fém-kakas évében politikai változások történnek (讖緯説).

"A japán mitológiában pedig Jimmu-nak hívják a Nap fiát"

Nem, nem Jimmu (Dzsimmu) a Nap fia, hanem pl Ama-no-osi-ho-mimi-no-mikoto 天忍穂耳尊.
Dzsimmu apja Ugaja-fukiaezu-no mikoto (鵜葺草葺不合尊), anyja Tamajorihime (玉依姫).



"..aminek az a mítosz adja a magyarázatát, amely szerint az első ember (s a hun-keresztény szemléletben ez Jézus Krisztus, a japánoknál pedig Jimmu Tenno) testéből lett a Föld, a csontjaiból például a hegyek"

?? A Kodzsikiban és a Nihonsokiban Dzsinmu haláláról mindössze annyit írnak, hogy az Unebi hegytől északra (Nihonsoki: északkeletre) temették el.

Kodzsiki: 　「・・・御陵在畝火山之北方白檮尾上也。」

Nihonsoki: 「・・・明年秋九月乙卯朔丙寅、葬畝傍山東北陵。」

A Föld és a hegyek már jóval korábban létrejöttek... pl:
"古天地未剖陰陽不分混沌如鶏子溟涬而含牙。及其清陽者薄靡而為天、重濁者淹滞而為地・・・"(Nihonsoki)



"A prehisztorikus korszakot a japánok jomon (ejtsd: dzsomon!) korszaknak hívják, nyilván az első japán császár, Jimmu Tenno neve után. "

Nem, maga a dzsómon　（縄文, ráadásul az első "o" hosszú） szó jelentése "zsinórminta". A korszakot a rá jellemző ”zsinórmintás" agyagedényekről (縄文土器) nevezték el.
Ez a szó a meidzsi-korszakban jelent meg, tkp az angol "Cord marked pottery" japán fordítása. Az angol kifejezést Edward Sylvester Morse alkotta meg és használta a Shell Mounds of Omori c. könyvében (1879).

Cord marked pottery (1879) →　索紋（さくもん）→　縄紋土器　（じょうもんどき）→　縄文土器　（じょうもんどき）


A fentiekkel kapcsolatban még annyit jegyeznék meg, hogy ha valaki japán írástörténettel, történelemmel akar foglalkozni, esetleg a Kodzsiki kutatásának szentelné életét, az a minimum, hogy megtanul japánul (mai és klasszikus egyaránt) és klasszikus kínaiul (kambun 漢文), mert nyelvtudás nélkül nem fog menni.....



* 『諡法解』：「 一人無名曰神」、「剛彊直理曰武」、「克定禍乱曰武」  stb.


Irodalom 参考文献

『日本書紀』岩波文庫

『古事記』岩波文庫

『詳説日本史』山川出版社2000年

 Pröhle Vilmos: A japáni nemzeti irodalom kis tükre. 1937   34. oldal

『国史大辞典』

Régi könyvek ünnepe-augusztus 下鴨納涼古本まつり

Időpont: 2010. VIII. 11-16.


Helyszín: Kjóto, Simogamodzsindzsa、tadaszu no mori.


日にち：2010年8月11日（水）～16日（月）

場所： 京都市、左京区　下鴨神社　糺の森

ハンガリー語訳の『君が代』

A japán himnusz (Kimigajo) kottája, valamint japán és magyar szövege Imaoka "Új Nippon" c. könyvéből:

Magyar irodalom japánul ハンガリー文学の和訳

　Korábban az egyik hozzászólásban szóba került Imaoka magyar nyelvkönyve (Magyar nyelv négy hét alatt ハンガリー語四週間,大学書林 ), így kiváncsiságból kivettem a könyvtárból.
Érdekes kis könyv, a nyelvtani magyarázatok mellett magyar versek, dalok japán fordításai is megtalálható benne, valamint megemlíti a rovásírást is-a magyar-japán szótártól eltérően, itt helyesen közli az abc-t.

Néhány fordítás a könyvből:


Tavaszi szél-春風

春風は水をあふれさせる、花よ、花よ！
すべての小鳥は、やどをえらぶ、花よ、花よ！
さて私はいったい、誰を選ぼう、花よ、花よ？
お前は私を、そして私はお前を、花よ、花よ！
さて私はいったい、誰を選ぼう、花よ、花よ？
お前は私を、そして私はお前を、花よ、花よ！



Himnusz-国歌

おお神よ、悦びと富をもて
マヂャル人を祝福し給え
彼が敵と闘う時
おんみの守護の手をのべさせ給え
　　　　　・・・・・
すでに年久しく不幸に追わるこの民に
喜びの年を与えさせ給え
もはやこの民は償い終った
過去と未来を

（ケルチェイ）

Szózat-激

ああ　マヂャル人よ　なれ　雄雄しくも
祖国に忠実なれ
祖国こそ　なれを育てし揺籃
なが身を被う墓場ぞ

ここの外に　世界には
なれを容るる所はあらじ
運命の手が　なれを祝福し　また　苦しめるとも
なれ　ここに住み　ここに死すべきぞ

　（ヴェレシュマルティ）

Füstbe ment terv-むだになった腹案

郷里に帰るみちすがら
私はながく逢わないお母さんに
どのように口を切ろうかと
そのことばかり考えつめてきた

私の揺籃をゆすってくださったお母さんが
ぐっと腕をのばされる時
どんな美しいこと　愛らしいことを
私は言うべきだか

数限りない　たえなる美しい考えが
私には浮かんできた
その時乗物は走っているのに
時は立ち止まっているかのように思われた

私が小さな部屋に踏み入ると・・・・・・
お母さんは私を見かけて飛びついて来た・・・・・・
私も　お母さんの唇に
声もたてず　ぶらさがった・・・・・・
木になった果物のように

（ペテーフィ）

Nemzeti dal- 国民歌

起てよ　マヂャル人　祖国は叫ぶ！
時は来れり　今か　再び来らず！
奴隷になるか　自由になるか？
汝ら　この両者のいづれかを選べ！
我ら　マヂャル人の神に
祈誓する
我らは　二度と奴隷にはならぬと
祈誓する！

（ペテーフィ）

Sajnos nem tudom, hogy a fentieknek van-e más japán fordítása...


参考文献

今岡十一郎著『Magyar nyelv négy hét alatt ハンガリー語四週間』大学書林　㍼44年

Egy kis okinavai nyelv(járás) ウチナーグチ

Egy okinavai étteremben jutottam hozzá a képen látható zacskóhoz ,melyen az alábbi kifejezések olvashatók :


okinavai 　　　　　　 köznyelvi

メンソ～レ：　　　　　　いらっしゃいませ

ニフェーデービル：　　　ありがとうございます

ワッサイビータン：　　　ごめんなさい

チューガナビラ：　　　　こんにちは

クワッチーサビラ：　　　いただきます

チヤーガンジュ、
ヤミセーミ：　　　　　元気ですか

ユタシク、
ウニゲーサビラ：　　　よろしくお願いします

ワカヤビタン：　　　　　わかりました

チヤービラタイ：　　　　ごめんください　　　


Az Amazonon is árulnak okinavai szótárt, nyelvkönyvet, társalgást, és van, amelyikhez még hanganyag is jár (CD 沖縄語の入門,白水社) .
Nekem Kadekava Manabu náfai (Nafa /Naha 那覇) társalgási könyve van meg, de sajnos még nem volt alkalmam élesben kipróbálni...
(嘉手川学著『旅の指さし会話帳国内編1沖縄 』)

Könyvajánló - japán nyelv-és írástörténet 日本語史などに関する書籍のお薦め

Az alábbiakban azok számára szeretnék ajánlani a japán nyelv történetével, japán írástörténettel foglalkozó ismeretterjesztő könyveket, akik legalább középfokon tudnak japánul, és érdeklődnek ezen témák iránt.
Az Iwanami　岩波 egész jó kis könyveket ad ki, lássuk:

1. Jamagucsi Nakami könyve (山口仲美著「日本語の歴史｣) a japán nyelv történetéről-élvezetes stílusban magyarázza el a nyelvtörit, számos korabeli idézettel illusztrálva. Ennek a könyvnek a hatására kezdett el érdekelni a Kondzsaku monogatari indiai meséi.


2. Ósima Sódzsi sinológus könyve　（大島正二著『漢字伝来』） a kandzsi átkerülését, japán nyelvre való alkalmazásának történetét és a Tang-kori kínai kiejtés "eljapánosodását" （漢字音）mutatja be körülbelül 200 oldalon.


3.Szaszahara Hirojuki (笹原宏之著『日本の漢字』) könyve a kandzsi japán nyelvre történő használatáról és a kokudzsiról（国字） .




4. Komacu Sigemi a kana írás történetéről írt könyvet (小松茂美著「かな―その成立と変遷―」). Az olvasásához szükséges lehet a klasszikus japán nyelv ismerete.


Ha már a klasszikus japán nyelv ( 古文) szóba került, számos bevezető jellegű tankönyv kapható, mint pl ez -ennek segítségével egy hónap alatt elsajátítható a klasszikus japán nyelv alapjai.
1日1題・30日完成 古文(高校初級用)



Magyaroknak íródott, japán nyelvtani összefoglalóként Kiss Sándorné könyvét tudom ajánlani (Kiss Sándorné Székely Ilona: Japán nyelvtani összefoglaló. Tárogató kiadó.)

ゐ・ゑ

Szabolcs nevű kedves olvasóm a ゐ　（ヰ）és　ゑ　（ヱ）kanákról érdeklődött:
"Engem érdekelne még a ゐ és a ゑ története is. Mi történt az eredeti kiejtésükkel? Talán a századok során kikoptak a nyelvből?"


A 　ゑ（ katakana ヱ）hangértéke eredetileg "we" volt, de a 13-14. század körül összekeveredett a kiejtése a "je"-vel az utóbbi javára. (eredetileg "e" és "je" is volt, de a 10. században eltűnt a kiejtésbeli különbség köztük, és az "e" eltűnt)
A "je" leírására így egyaránt használták a え・ゑ kanákat; a portugálok mindkettőt YE-nek írták át.Az Edo-korban aztán a "je" "e"-vé változott.
Az ゐ　（ヰ）is eredetileg a wa-sor része volt wi hangértékkel, de a 13-14. század körül a kiejtése azonos lett az い　i-vel- a portugálok mindkettőt Y-vel jelölték.


A modern kana-helyesírás (現代仮名遣い) nem alkalmazza a　ゑ és 　ゐ　kanákat, ezekkel manapság elsősorban csak a klasszikus japán szövegekben találkozni, de ebben az esetben is "e"-nek és "i"-nek olvassák.

参考文献

『１日１題　30日完成　古文』日栄社
『日本語要説』ひつじ書房
Joam Rodriguez: ARTE BREVE DA LINGOA IAPOA. 1620.
Senga Toru: "A jen szó és ami körülötte van." Magyar Nyelv, 2005. július

Tévhitek a japán nyelvvel kapcsolatban2. 似非科学

Ez már biztos régi, de én csak most fedeztem fel:

"A nagyúr = nádor szó Japánban is használatos. Nadori : békebiró. Japán császár régen: ,nadairi’ és ,nadarsin".
""A japán nadori = császár szó...""

Hűha! Először is, tudtommal nincs olyan szó, hogy "nadairi". Viszont van olyan, hogy "dairi"　内裏, ami eredetileg palotát jelent (legrégebbi ismert előfordulása i.sz. 724), de később már a császárra is alkalmazták. Vö. mikado　御門- palota kapuja ⇒ császár.
A dairi "természetesen" sino-japán szó　（漢語）, a "dai" a 内 kan-kiejtése（漢音）.
Létezik még a "daidairi" vagy "taidairi" 大内裏 szó is, ami palotát jelent, és főleg Heiankjót (平安京) vagy Heidzsókjót (平城京) értik alatta.

Van egy olyan szó is, hogy "nadari"　傾, de ennek jelentése　"lejtő" (＝nadare 傾れ・雪崩), ráadásul a 日本国語大辞典　szerint az első írásos említése az 1940-es évekből származik (!).

"Nadarsin" sem létezik, de talán hangzásban a "naidaidzsin" 内大臣 áll hozzá　legközelebb. Ez egy tisztség kínai eredetű neve, japánul "ucsi no otodo".

A nadorira nem találtam se "békebíró", se "császár" jelentést....a szótárban ilyeneket látok　helyette:

nadori 汝鳥、名取
natori 名取
natori 菜鴨

Ami a nagyúr, nádor , békebíró szavak japán megfelelőit illeti, azok a következők:

nagyúr:　大君 (taikun),　殿様 (tonoszama),　藩侯 (hankó),　主君 (sukun)

békebíró:　治安裁判官 (csianszaibankan)、治安判事 (csianhandzsi)、仲裁者 (csúszaisa)、調停者 (csóteisa)


nádor:　副王 (fukuó)

( a császárt lásd a hozzászólásokban)


A nádor szó japán eredeztetése nem mai találmány, az 1863-ban megjelent "A nádori és országbírói hivatal eredete és hatáskörének történeti kifejlődése" c. könyv 10. oldalán olvasható az alábbi mondat:

《..Hasonlóképpen a keleti nyelvekből származtatja elnevezésünket Kállay; mire szerinte utal: a japáni császárok "Na-dairi" és "Na-darsin" neve, mely címek Klaproth értelmezése szerint jelentik "le ministre de la maison du Dairi," vagy "grand officier de l' interieur"..》

Lábjegyzetben a Journal Asiatique 62. számának 160. oldala van megadva (Sur les Daïris ou empereurs du Japon, par M. Klaproth)
Lássuk mit találni benne a fenti szavakról:

"Le Na dai sin (Neï ta tchhin), grand officier de l' intérieur, est le ministre de la maison du Daïri, et si un des trois dignitaires, mentionnés tout à l'heure, est hors d'état de vaquer à son emploi, il est chargé de la remplacer"
(164. oldal)

Látható, hogy Klaprothnál nem szerepel se Na-dairi, se Na-darsin- Kállay vagy félreolvasta a Na dai sin szót, vagy szándékosan eltorzította...
Podhorszkynál is a "nadori" békebírót jelent, de ő is "elfelejtett" forrást, hivatkozást megadni. (M. Nyelvészet, II. kötet, 1856. 35. oldal)

参考文献

Sur les Daïris ou empereurs du Japon, par M. Klaproth. Nouveau Journal Asiatique, Janvier 1833.

Frankl Vilmos: A nádori és országbírói hivatal eredete és hatáskörének történeti kifejlődése. 1863

Imaoka: Magyar-japán nagyszótár.

『明解古語辞典』三省堂

『現代新国語辞典』学研

Joam Rodriguez: ARTE BREVE DA LINGOA IAPOA. 1620

『日本国語大辞典』

米国平文先生著『和英語林集成』

Új kandzsik 常用漢字：196字追加、 5字削除

Egy többé-kevésbé friss hír: 196 kandzsival bővítik a dzsójó kandzsik　常用漢字 listáját, illetve a listából 5 korábbi kandzsit törölnek.
A törlésre kerülő írásjegyek:
勺　シャク　錘　スイ、つむ　　　銑　セン　　　脹　チョウ　　匁　もんめ

Az újonnan hozzáadásra kerülő kandzsik:

挨　アイ
曖　アイ
宛　あてる　
嵐　あらし
畏　イ、おそれる
萎　イ、なえる
椅　イ
彙　イ
茨　いばら
咽　イン
淫　イン、みだら
唄　うた
鬱　ウツ
怨　エン、オン
媛　エン
艶　エン、つや
旺　オウ
岡　おか
臆　オク
俺　おれ
苛　カ
牙　ガ、ゲ、きば
瓦　ガ、かわら
楷　カイ
潰　カイ、つぶす
諧　カイ
崖　ガイ、がけ
蓋　ガイ、ふた
骸　ガイ
柿　かき
顎　ガク、あご
葛　カツ、くず
釜　かま
鎌　かま
韓　カン
玩　ガン
伎　キ
亀　キ、かめ
毀　キ
畿　キ
臼　キュウ、うす
嗅　キュウ、かぐ
巾　キン
僅　キン、わずか
錦　キン、にしき
惧　グ
串　くし
窟　クツ
熊　くま
詣　ケイ、もうでる
憬　ケイ
稽　ケイ
隙　ゲキ、すき
桁　けた
拳　ケン、こぶし
鍵　ケン、かぎ
舷　ゲン
股　コ、また
虎　コ、とら
梗　コウ
喉　コウ、のど
乞　こう
傲　ゴウ
駒　こま
頃　ころ
痕　コン、あと
沙　サ
挫　ザ
采　サイ
塞　サイ、ソク、ふさぐ、ふさがる
埼　サイ
柵　サク
刹　サツ、セツ
拶　サツ
斬　ザン、きる
恣　シ
摯　シ
餌　ジ、えさ、え
鹿　しか、か
叱　シツ、しかる
嫉　シツ
腫　シュ、はれる、はらす
呪　ジュ、のろう
袖　シュウ、そで
羞　シュウ
蹴　シュウ、ける
憧　ショウ、あこがれる
拭　ショク、ふく
尻　しり
芯　シン
腎　ジン
須　ス
裾　スソ
凄　セイ
醒　セイ
脊　セキ
戚　セキ
煎　セン、いる
羨　セン、うらやむ、うらやましい
腺　セン
詮　セン
箋　セン
膳　ゼン
狙　ソ、ねらう
遡　ソ、さかのぼる
曾　ソウ、ゾ
爽　ソウ、さわやか
痩　ソウ、やせる
踪　ソウ
捉　ソク、とらえる
遜　ソン
汰　タ
唾　ダ、つば
堆　タイ　
戴　タイ
誰　だれ
旦　タン、ダン
綻　タン、ほころびる
緻　チ
酎　チュウ
貼　チョウ、はる
嘲　チョウ、あざける
捗　チョク
椎　ツイ
爪　つめ、つま
鶴　つる
諦　テイ、あきらめる
溺　デキ、おぼれる
填　テン
妬　ト、ねたむ
賭　ト、かける
藤　トウ、ふじ
瞳　ドウ、ひとみ
栃　とち
頓　トン
貪　ドン、むさぼる
丼　どんぶり、どん
那　ナ
奈　ナ
梨　なし
謎　なぞ
鍋　なべ
匂　におう
虹　にじ
捻　ネン
罵　バ、ののしる
剥　ハク、はがす、はがれる、はぐ、はげる
箸　はし
氾　ハン
汎　ハン
阪　ハン
斑　ハン
眉　ビ、ミ、まゆ
膝　ひざ
肘　ひじ
訃　フ
阜　フ
蔽　ヘイ
餅　ヘイ、もち
璧　ヘキ
蔑　ベツ、さげすむ
蜂　ホウ、はち
貌　ボウ
頬　ほお
睦　ボク
勃　ボツ
昧　マイ
枕　まくら
蜜　ミツ
冥　メイ、ミョウ
麺　メン
冶　ヤ
弥　ヤ
闇　やみ
喩　ユ
湧　ユウ、わく
妖　ヨウ、あやしい
瘍　ヨウ
沃　ヨク
拉　ラ
辣　ラツ
藍　ラン、あい
璃　リ
慄　リツ
侶　リョ
瞭　リョウ
瑠　ル
呂　ロ
賂　ロ
弄　ロウ、もてあそぶ
籠　ロウ、かご、こもる
麓　ロク、ふもと
脇　わき

Kóki dzsiten 康煕字典

A Qing-dinasztia uralkodójának, Kangxi 康煕/ Kóki / Elhe taifin ᡝᠯᡥᡝ ᡨᠠᠶᡳᡶᡳᠨ parancsára 1710-ben Zhen Tingjing /Csin Teikei 陳廷敬 és Zhang Yushu/Csó Gjokuso　張玉書 hozzálátott egy új írásjegyszótár összeállításához. A szótár 1716-ban készült el, és a császár után a "Kangxi szótár" címet adták neki.
Ez a szótár 42 kötetes, ebből 36 a tényleges szótár, a többi hat pedig index, kiegészítések, rímtáblázatok stb. Az írásjegyek száma kb 49 ezer. Az írásjegyeket gyök szerint csoportosították, és a gyökökön belül vonásszám szerinti sorrendben követik egymást.
A szócikkek felépítése a következő:
-kandzsi
-a kandzsi kiejtése a fanqie　反切 módszer alapján - a japán kiadásban katakanával is megadják mind az On　音, mind a Kun 　訓　olvasatot
-a kandzsi jelentése
-példamondatként néhány klasszikus idézet, kezdve a konfuciánus művekkel.
A szótár hátránya, hogy nincsenek írásjegy- összetételek (熟語).

A szótár Japánba is átkerült, először 1778-ban adták ki, és még ma is kapható, pl DVD-ROM formában. On-line változata is létezik: 康熙字典網上版 , 康煕字典.

参考文献

『国語学研究辞典』
『康煕字典』

Tévhitek a japán nyelvvel kapcsolatban1. 似非科学

Az interneten jó pár honlapon, fórumon lehet találkozni a japán-magyar nyelvrokonság lelkes híveivel, kik a nyelvrokonság bizonyítékaként hasonló hangzású japán és magyar szavakat vetnek össze.
Egy kis ízelítő:

mizu - víz

hakcsó - hattyú

ko - öböl, tó

haramu 'múlandóság' - halandó

Kioto - kikötő

samuraj - Szem-Úr-Raj

itosii - édes, ides

szeki - szék

stb

A fenti "módszerrel" akár még a német-japán (Name- namae 名前, so - szó　そう, fett- futoi　太い), vagy az arab - japán (انت anta - anta /anata 貴方、جبة dzsubba -dzsuban 襦袢) nyelvrokonság is "bebizonyítható" :)

Hogy valójában mi alapján állapítják meg a nyelvrokonságot, arról itt lehet olvasni egy kis összefoglalót.

※　Ami a fenti japán szavakat illeti, a 水　mizu az ójapánban midu, és általában koreai átvételnek tartják :   mul < mïl :  midu    *myaldu        (Martin 1966, 246. oldal) 

※　A　白鳥 hakucsó sino-japán szó, elsődleges jelentése: fehér tollú madár. Ebben a jelentésben először a  14. századi Taiheikiben 　太平記　látható:
一七・山門攻事「白鳥（ハクテウ）の羽にてはぎたる矢の、十五束三臥有けるを」
Másodlagos jelentése hattyú, ennek japán megfelelője a  鵠　kugui (kugufi), illetve 白鳥 siratori:
古事談〔１２１２～１５頃〕一・白鳥来侍従池事「有白鳥〈羽鳥四尺許。身長三尺〉来住侍従池」
A japánban a "h" csak a 17. századtól jelent meg ; a hakucsó a japán-portugál szótárban facuchô alakban szerepel: 「Cignus 〈略〉Facuchô （ハクチョウ）、クグイノ タグイ」

※　A 　湖　ko szintén sino-japán (<γuo), japánul mizuumi lenne...

※　A haramu (faramu)　孕む jelentése nem múlandóság, hanem "terhes", "magában foglal", "felduzzaszt" (a szél pl vitorlát), "duzzad"(kalász).

※　A Kiotó kandzsikkal 京都. A　京 (ki̯ɒng) jelentése "főváros, ahol palota áll", a 都 (tuo) jelentése "nagy város, ahol az emberek összegyűlnek"-tehát semmi köze a kikötőhöz.
A Kiotó (japánul Kjóto) olvasat pedig szintén kínai eredetű.

※　A szamurájról már korábban írtam.

※　Az itosii　愛しい eredeti jelentése "sajnálatra/szánalomra méltó, szegény". "kedvelt", "szeretett" jelentésben a 16. századtól van rá példa. Az itosii szó az itofu　厭 igéből lett képezve (itofu → itofosi), a hangalak változása: いとほし→いとをし→いとうし→いとし.

※　A szeki 席　egyrészt sino-japán szó, másrészt eredetileg gyékényszőnyeg jelentésű. Átvitt értelemben jelenthet ülőhelyet (legkorábbi előfordulása a 13. század) is, de a "szék" japánul iszu / isi　椅子 (isi:10. század, iszu: 15. század ) vagy pedig kosikake　腰掛 (16. század).

A fenti példa jól jellemzi az amatőr nyelvészek (nyelv)ismereteit.....



参考文献

『日本語源大辞典』

大野晋編『岩波古語辞典』1975年

中古音はGrammata Sericaによる　→ 『世界の文字の図典』吉川弘文館

『Vocabvlario da Lingoa de Iapam』

『現代新国語辞典』学研

『日本国語大辞典』

の

Korábban már említettem, hogy a hiragana no の　szótagjelet Taiwanon is használják a　的 helyett (a birtokviszonyt a japánban a "no" の　partikula jelöli).
A múltkori "Kínai nyelvjárások kutatása（中国方言研究）" c. órán ez a téma is szóbakerült, és megtudtam, hogy nemcsak Taiwanon, de Kínában és Szingapúrban is előfordul a "no" szótagjel használata -ezen az órán a kínai nyelvet anyanyelvként vagy második nyelvként beszélő diákok (szingapúri, belső-mongol, sibe) is részt vesznek, így az info első kézből való. A　の -t Szingapúrban "de"　的 vagy "zhi" 之 kiejtéssel használják, de Kínában japánul, no-nak 　olvassák ki. A belső-mongol csoporttárs viszont mongolul ejti ki (ᠪ ai/ɔi/əi).... :)


臺灣で「的」の代わりに平仮名の「の」が使われていることがあるということに以前は言及したが、
この前の「中国方言研究」と言う授業で「の」の話になったが、
臺灣だけではなく、中国と新嘉坡でも「的」を「の」で代用するのを始めて知った。
この授業に中国語を母語、若しくは第二言語として話す留学生が参加するので、
情報が正しいと思う。
新嘉坡の留学生の話によると、新嘉坡で「の」はde　（的）または zhi (之)と読まれるが、
中国ではそのまま「の」と読まれるそうだ。
内蒙古の留学生が、意外なことに、「の」をモンゴル語で ai/ɔi/əiと読むんだって。

Wától Nipponig 倭から日本まで

A magyar interneten időnként elég vad dolgokat lehet olvasni a japán nyelvről, történelemről illetve az anyanyelvi-és történelemoktatásról. Bár Shokotu Faisi nemlétező történész levele is változatlanul népszerű, még mindig sok híve van a Nihon / Nippon név alternatív "értelmezésének" is.    Sajnos  ezek az "információk"  olyanoktól származnak, akik nem vették a fáradtságot a japán nyelv és az ország megismerésére.

A rossz hír az, hogy a Nihon / Nippon 日本 elnevezés kínai eredetű (putonghua rìběn, kantoni  yahtbún, sino-koreai ilbon 일본, sino-vietnámi Nhật Bản).
 Körülbelül az i.sz. 8. századtól használják¹, bár hasonló elnevezést használt Sótoku herceg　聖徳太子 (valószínűleg ő szolgált Shokotu Faisi nevének mintájáúl) is a kínai Szui 隋　dinasztiának írt levelében: 日出處天子　"a felkelő nap földjének ég-fia".



Mint látható, a 日本 két kínai írásjegy összetételéből áll:


日： "nap".  Mai sino-japán olvasata (音　on) [nicsi] és [dzsicu]:  csi < ti, cu < tu

     (vö.  sino-vietnámi nhật, kantoni iɐt)

A kínai szó változása Tódó Akijaszu　藤堂明保 szerint 　niet -– niĕt (rɪĕt)--rɪəɪ -- rï.



本： "eredet, gyökér" Mai sino-japán olvasata [hon]:  h < φ < p.


A kínai szó változása Tódó Akijaszu　藤堂明保 szerint　puən--puən--puən--pen.




Így a 日本  eredeti sino-japán alakja Hamada Acusi　浜田敦　（①） valamint 　Komacu Hideo　小松英雄　（②）szerint  nitpon vagy nitφon lehetett: 

Érdemes megemlíteni, hogy az 1603-1604 között szerkesztett japán-portugál szótárban, a  Vocabvlario da Lingoa de Iapam-ban [dzsippon] alakkal is találkozni:

Iippon: fino moto. oriente i. Iapão





 A 8. század előtti kínai forrásokban Japánt  倭 (sino-japán: [wa]) néven említik², amit aztán a japánok is átvettek és használtak a Kínával való kapcsolattartás során. A 倭 jelentése "kicsi görbe hátú ember", emiatt a japánok később a hasonló sino-japán olvasatú  和 kandzsit kezdték használni. (Mellesleg ebből a 倭-ból származik Japán mandzsu neve, az ooze ᠣᠣᡯᡝ < 倭子 is , és a nanai  niktǝ guroŋ ba "az alacsony emberek földje"  elnevezés is talán ebből származhat.) A  和  [wa] elnevezés mind a mai napig használatos, főleg összetételekben:

和解 [wage]:  japánra lefordítani, egyszerű szavakkal elmagyarázni

和食 [wasoku]: japán konyha

和室 [wasicu]： japán stílusú szoba

漢和 [kanwa]： sino-japán, pl szótár

stb






¹　旧唐書：日本國者、倭國之別種也。以其國在日邊、故以日本爲名。或曰、倭國自悪其名不雅、改爲日本。

新唐書　東夷伝:日本古倭奴地。・・・後稍習夏音悪倭名、更号日本、使者自言、国近日所出以爲名。


²　魏志　倭人傳：倭人在帯方東南海之中・・・・。




Felhasznált irodalom:

『魏志倭人伝・後漢書倭伝・宋書倭国伝・随書倭国伝』岩波書店1994年

『日本語の隣人たち』白水社2009年

『講座日本語の語彙』　第11巻　語誌Ⅲ　　明治書院1983年

藤堂明保編　『漢和大字典』　学研1978年

Kandzsiból állatfigura ?! 『漢字』から『動物』に変換！！

A Bandai　㈱バンダイ cég most dobott piacra egy új játékszert 「超変換!! もじバケる」 néven, ami nem más, mint egy "transzformer", azzal az eltéréssel, hogy itt kandzsiból lesz állatfigura :)
A sorozat 6 darabból áll, a következő kandzsik találhatók benne-mindegyik 4 színben:
犬　[kutya], 虎　[tigris], 魚[hal]，　馬 [ló], 鳥 [madár], 竜 [sárkány].
Az ára meglehetősen alacsony, mindössze 105 jenbe kerül. És még rágógumi is jár hozzá.



　⇒　








　　　⇒