2012年11月23日金曜日

Könyvajánló: japán nyelvemlékek / kutatástörténet 書籍のすすめ



Idén még nem volt Könyvajánló, így itt az ideje sort keríteni rá - úgyis mindjárt itt van  a világvége az év vége :)
Ezúttal két,   a japán nyelv történetével kapcsolatos  kiadvány következik.

   『国語史資料集―図録と解説―』 武蔵野書院

Ez valójában egy különálló, B5 méretű lapokból álló „szemléltető eszköz”, amely a japán nyelvtörténet forrásait mutatja be, és ehhez jár egy 11 oldalból álló füzetke is, amely a japán nyelv történetének korszakait foglalja össze.
Összesen 92 lap található a csomagban, az egyik oldalon a nyelvemlék rövid leírásával, a másikon pedig néhány fényképpel.  A nyelvemlékek bemutatása a kő-és fémfeliratokkal (金石文) kezdődik és egészen a XX. századig tart, felölelve kb 1500 évet.


  『国語学史資料集―図録と解説―』 武蔵野書院

   A japán nyelv kutatásával kapcsolatos művek (úgy nézem, hogy kb  a IX. századtól a XIX. századig) ismertetése, de a fenti kiadványtól eltérően könyv alakban került kiadásra. A könyv 73 forrást  mutat be ― van némi átfedés a fenti 国語史資料集- val ― , amelyek 11 kategóriába vannak csoportosítva:  fonológia, kana-használat, partikulák, kakarimuszubi (係り結び), szófajok/nyelvtan, ragozás, etimológia, a szavak jelentése, nyelvjárások,  írás,  a külföldiek által összeállított szótárak/ nyelvtanok.


A fenti könyveket Japánban viszonylag egyszerűen be lehet szerezni, de Magyarországról kissé kalandosabb a dolog...a rakuten és a 日本の古本屋 szállít külföldre is, talán  érdemes velük próbálkozni..

2012年11月10日土曜日

Őszi falevelek 紅葉 



Beköszöntött az őszi falevél –szezon, így ma felkerekedtünk faleveleket nézegetni.
Tavaly arborétumban voltunk, de idén inkább egy közeli buddhista templom mellett döntöttünk, melynek neve Dzsókódzsi (定光寺).
Pechünkre még sok volt a zöld levél, szóval kicsit benéztük a dolgot, de szerencsére a szomszédos  Dzsókódzsi parkban (定光寺公園) jobb volt a helyzet, így átköltöztünk oda. (笑) Japánul egyébként a színes faleveleket kójónak 紅葉 nevezik, ami egy kínai eredetű szó, és a Japán Nyelv Nagyszótára szerint kb 1000 éve* használják.  Van egy olyan szó is, hogy momidzsi, ami szintén színes faleveleket jelent, de utalhat a  juharfára () is** ; a szó eredetileg  a momizu (紅葉づ・紅葉) ige határozói alakjából (連用形) származik, melynek jelentése: falevelek elszíneződnek. Az évszázadok során sokféle kandzsival jelölhették ezt a szót: 紅葉、栬、黄葉、楓、黄変 stb.

Néhány kép:





















*
平家〔13C前〕六・紅葉「あまりに紅葉(コウエウ 高良本ルビ)を愛せさせ給ひて」
**
小学読本〔1874〕〈榊原・那珂・稲垣〉三「花を賞するは、以上の数品に過ぎざれども、紅葉を愛するは蝦手(かへて)を最とす、故に特に紅葉(モミチ)の名を擅にす」
/日国ゟ/

2012年11月2日金曜日

ト ウ Ә ウ ʃ エ ス ʅ ラ ւ ト Kelet eszperantója


A blogon korábban már bemutattam egy-két példát arra, hogy milyen próbálkozások voltak a japán írás módosítására, vagy egy teljesen új írás létrehozására.   Nemrég ismét találtam egy módosított kana-táblázatot, ami az eddig bemutatott írásokkal ellentétben az 1930-as évek végéről származik.
A táblázatot a Csúgai sógjó simpó c. újságban tették közzé; a karakterek olvasata sorrendben a következő:

トリナクコエスユメサマセ
ミヨアケワタルヒンガシヲ
ソライロハエテオキツヘニ
ホフネムレイヌモヤノウチ

 Az a benyomásom, hogy ez leginkább a katakana kurzívabb,  vagy a latin betűkhöz "igazított"  formáján alapul:
ク ⇒ ŋ
ヨ ⇒ ə
ソ ⇒ y
ヒ ⇒ e
ケ ⇒   k

A cikkből megtudni, hogy ez az "új kanaírás" Akioka Goró (秋岡梧郎) könyvtáros műve - aki korábban már itt említésre került -, és mindez tíz évi (!) kemény munkájába került.
Akioka ezt az írást az öt nép (五族: japán, mandzsu, mongol, han, koreai) közös írásának szánta - bizonyára innen jön a címben olvasható "Kelet eszperantója"-,  így a tíz év alatt elmerült a Japánban használatos írásokban, mint a hiragana, katakana, latin írás, koreai-kana (! 朝鮮仮名) és a bopomofo (ㄅㄆㄇㄈ). 
Akioka ezt az írást 1937-ben mutatta be a Sinkjóban (新京, mai neve: 長春) rendezett Japán-Mandzsukuo Könyvtárak Találkozóján, ahol  mivel igen pozitív fogadtatásban részesült, elhatározta, hogy kezdeményezni fogja az általa kidolgozott írás használatát  a mandzsukuoi iskolai tankönyvekben.
Akioka elmondása szerint néhány éve a gyerekeinek is megtanította az új kanaírást, és elégedett az eredménnyel ...
Sajnos egyelőre több cikket nem találtam ezzel az írással kapcsolatban, így nem tudom, hogy végül mi lett a mandzsukuoi tankönyvekkel...arra is kíváncsi lennék, hogy ezzel az írással hogy lehet lejegyezni a mongol, kínai vagy a koreai nyelvet?  Ugyan Taivanon már a 20. század eleje óta használták a katakanát, de azt sem eredeti formájában, hanem mellékjelekkel, új karakterekkel kiegészítve.  Ez a koreai-kana is izgalmasan hangzik, korábban még sosem hallottam róla...






出典
東洋のエスペラント新仮名文字発明  先ず満洲国教科書に採用建案  五族協和共栄の捷径」 『中外商業新報 』 1938.8.5