A rovás.info
december harmincadikai bejegyzésében az alábbi megdöbbentő kijelentéseket
olvastam az 易経（yì jīng・えききょう・역경・ Kinh Dịch ） egy angol nyelvű kiadásának borítójával kapcsolatban (kiemelések tőlem, a borítót lásd
oldalt):
《 Bár kínai
szövegolvasásom igencsak döcögött, annyit biztosan tudtam, hogy nem a modern
írásjeleket láttam meg bennük. Mivel már a klasszikus
kínai írásban is kezdtem jártasodni, úgy tűnt, abba sem illettek bele a jelek
probléma nélkül.
A
régi kiadás zegét-zugát bejártam, de sehol nem találtam a borítólapra vonatkozó
hivatkozást.
Kínai
barátaim a két jel helyett csupán egyet láttak benne. Bár azt a feltételezett
egyet sem tudták pontosan elolvasni a “Változások Könyve” borítójára ránézve,
annyit tudtak róla mondani, hogy a “változás”-hoz volt köze. Ők is hallottak a
könyvről, ami “elismert ősi tudást hordoz magában”.
További
fordítási és értelmezési tanácsért a helyi egyetem tizenkét ázsiai nyelvet
beszelő és az egyetemen klasszikus kínai írást tanító nyelvész professzorhoz
fordultam, hogy segítséget kérjek a jelek megfejtésében. És bár az egyik jel
hasonlított egy régi és egy modern kínai szóképhez, a másik nem, így ő sem
tudta a két jelet együtt “elolvasni”. Őfelvetette a kérdést, hogy vajon a
jelek részét képezik-e azoknak a jeleknek, amelyeket a “jövő-mondó csontok”
(Oracle Bones) felületére véstek a mai Kína területén, hosszú idővel a kínai
írásmód kifejlődése előtt, és sokkal azelőtt, mielőtt Kína, mint egységes
ország létrejött.
Az
összes általam hozzáférhető ókori vagy modern írásjelek és írásmódok közül
csupán egyetlen egyet találtam, amivel egy ma is elő nyelven hiánytalanul,
értelmesen és a könyv tartalmával összhangban tudtam elolvasni azt, ami a
borítólapon állt: ez a nyelv pedig a magyar és a nyelvhez tartozó eredeti betűk
és írásmód a Rovás, amely nyelv, betűk és kifejezési módszer nagyon keveset
változott a történelem folyamán. Az olvasat így szól: “Föld Nap”. 》
《 Bár a következő mondat
túl vezet az egyszerű olvasáson és további kutatásaim eredményeinek feltárását
is szükségeltetik, (amiket itt a rövidség kedvéért mellőzök), mégis megkockáztatom
a hihetetlennek tűnő feltételezés kijelentését, hogy az I Ching eredeti
szerzője vagy szerzői lehet, hogy ismerték a Rovást és beszéltek magyarul. 》
Én mindezt inkább nem kommentálnám, viszont elárulom a helyes megfejtést: 周易（zhōu yì ・しゅうえき・주역・ Chu Dịch）.
Mindez kb öt percembe került, annak ellenére, hogy nem beszélek 12 ázsiai nyelven, és egy percet nem foglalkoztam az 易経-vel. Fogtam viszont a gagyi 甲骨文小字典 c. szótárt (王本兴编, 文物出版社2006年） és elkezdtem lapozgatni. Találtam egy olyan 甲骨文字-t, aminek bal oldala megegyezett （mai alakja 婤） a borítón látható felső írásjeggyel, és innen már gyerekjáték volt: beugrott, hogy a kérdéses könyvet 周易 néven is emlegetik, így már csak le kellett ellenőriznem a 漢字k ősi formáit a szótárban. Ennyi.
