Időnként lehet hallani olyan véleményeket, hogy a japán köztudat szerint a magyarok és a japánok rokon nép. Azonban eddigi tapasztalataim szerint a japánok 90 százalékának fogalma sincs se Magyarországról, se a magyar nyelv létezéséről (a 外人 csakis angolul beszélhet). Az elterjedt városi legendával szemben a japán iskolai tankönyvekben
sem írnak a magyar-japán rokonságról, de a világtörténelem tankönyvben is csak néhány magyarországi történés van megemlítve. A magyar-japán rokonság eszme a 19. században alakulhatott ki, kialakulására valószínűleg hatással lehetett a japán nyelv ural-altaji vagy uráli eredeztetése is. A Magyarország képről a korabeli Japánban bővebben lásd a "Birodalmak asztalánál" c. könyvet.
Ettől függetlenül persze érdekes téma, hogy a magyar, hun népnevek mikor jelennek meg a japán forrásokban -a hozzászólásokban várom a kiegészítéseket, pontosításokat. よろしく m(__)m
1. Magyarország (mai japán neve: Hangarí ハンガリー)
Magyarország neve először valószínűleg az 17. században jelenik meg: Matteo Ricci (
利瑪竇)
világtérképén 翁阿利亞 ウンカリア [unkaria] , Giulio Aleni (艾儒略)
földrajzi leírásában 翁加里亞 alakban szerepel. Szintén utóbbi néven jelenik meg az 1714-es 世界人物図巻 c. műben, ami a külföldi országokat, népeket mutatja be. Ebben egy magyar férfi és asszony
képe látható; a kép szélén a következő
magyarázat olvasható:
翁加里亜ハウンカリートモ云此国欧羅巴ノ内ニ在テ産物甚多豊饒ニテ牛羊(殊?)二繁殖スト云最モ寒國也
"Wonkariát Unkarínak is nevezik. Ez az ország Európában van. Terményekben nagyon gazdag, sok marhát és birkát tartanak. Rendkívül hideg ország".
Van egy ritkábban használt szó is a magyarokra, a マジャール [madzsáru]. Erről egyelőre a következő adatokat találtam:
『特命全権大使米欧回覧実記』 1878: マキアーレン [makiáren] (← Magyaren ?)
『最新外国地理教科書』 1902: マジャール [madzsáru]
/
A Mongolok Titkos Történetében is előfordul a magyar népnév (kínai átírásban 馬札
舌兒), amit a
japán fordításban [madzsaru]-nak マヂャル 馬札兒 írtak át/
Magyarország egyéb japán elnevezéséről szintén a Birodalmak asztalánál c. könyvben lehet olvasni (46-47.oldal).
2. xiōngnú* / sino-japán [kjódo] 匈奴/
A Japán nyelv nagyszótára (『日本国語大辞典』) a 匈奴 népnévre a 14. századi 『松井本太平記』 [macuibon taiheiki] -ből idéz:
「誓って匈奴(ケウド)を掃って身を顧みず五千の貂錦胡塵に喪す」
Később a 匈奴 szó a szendai daimjóra is utalhatott. Mivel Óút 奥羽 "barbár" földnek tartották, ezért kapta a szendai daimjó a 匈奴 becenevet : 「匈奴をばとうとう嫌ひ高尾死に」
(雑俳・柳筥 1783-86. 二)
Érdemes megjegyezni, hogy a 匈奴-nak van [ebiszu] olvasata is, amely szó végső soron talán ainu eredetű, és a japánban "emisi", "idegen (nép)", "barbár" jelentésben használták:
匈
エヒス 奴 (『弘決外典鈔』 巻上 弘安7年 金沢文庫)
3. Hun
A hunok (mai japán elnevezésük [fun] フン) említésével is eddig csak meidzsi-kori könyvekben találkoztam, pl :
『羅馬史略』 1874: 匈奴 ハンス [hanszu] (← angol Huns ?)
『丸善 百科全書』 1885: 匈奴 ヒュンヌ [hjunnu] (← hiungnu ?)
『樗牛全集』 1906: フン人 [fun(dzsin)] (← angol Hun ?)
* A 匈奴 írásjegyek olvasata a következőképp változhatott Tódó Akijaszu (藤堂明保) szerint:
匈: hɪuŋ - hɪoŋ - hioŋ - šiuəŋ (xiōng)
奴: nag - no (ndo) - nu - nu (nú)
参考文献/ Forrás:
Tóth Gergely: Birodalmak asztalánál. A monarchiabeli Magyarország és Japán kapcsolattörténete 1869-től 1913-ig, korabeli és új források alapján. Ad librum, 2010
『日本国語大辞典』
『角川外来語辞典』
藤堂明保『学研漢和大辞典』 1980年
『訓点語彙集成第二巻』
大槻文彦編訳『羅馬史略』巻十 1874年 10.lap
『丸善 百科全書』第二冊中巻 1885年 809.oldal
『樗牛全集』 第5巻 博文館 1913年 (első kiadás:1906) 525.oldal
『特命全権大使米欧回覧実記』 1878年 4. kötet 420. oldal
『最新外国地理教科書』 1902年 2. kötet 32. oldal
『成吉思汗実録』 1907年 589. oldal