2019年8月1日木曜日

Kínai eredetű koreai szavak


 Nézegettem a Nihongogaku日本語学 c. kiadvány egy régebbi, 2011. júliusi
számát, amely az újkori sino-japán szókinccsel foglalkozik(近代の漢語), de
persze kitér a sino-vietnámi és a sino-koreai szavakra (近代韓国の漢語とその出
自、吉本 一) is. Ez utóbbi ötös számú végjegyzetében bemutat pár olyan szót,
amelyek a kínaiból származhatnak:

筆  
墨  
契  
書    
銭   (japán zeni, aminek a Japán Nyelv Nagyszótára 日本国語大辞典szerint den / deni / deno / dene nyelvjárási alakjai is létezn/tek)
/邸   (a japán tera szót ebből is szokták származtatni *)
佛陀  부텨 부처  (japán hotoke?)
時  적제
尺   (a japán szaka szó is ennek a kínai szónak a korai átvétele lehet)
矢   

Az újkorban (近世) a következő szavak kerültek a koreaiba:

木綿  무명
白菜  배추
蜜蠟  미라
烏賊魚  오즤유  오징어
地龍  디룽 지렁이
眞的  진디 진짜
假的  갸디 가짜


* Bjarke Frellesvig A History of the Japanese Language. Cambridge University Press 2010: 144-150.

2019年7月16日火曜日

国語学系雑誌 最新号  Japán nyelvvel / irodalommal foglalkozó folyóiratok új számai


『日本語学』 492号 20195月特大号

◆新学習指導要領に向けて 国語の授業をどのように考えるか

 Ⅰ 中学校

〇新学習指導要領が求める中学校国語の授業——今改訂を受けてどこに向かい何に気を付けるか—— 折川司

〇社会生活の中で生きてはたらく言語能力を育成する言語活動と学びのプラン——場の状況に応じて即興的なスピーチをしよう—— 三藤敏樹

〇新学習指導要領が求める中学校国語の「話すこと・聞くことの授業」——授業の中の悩みとそれを改善するための新学習指導要領の活用と実践—— 田口尚希

〇新学習指導要領が求める授業——「書くこと」の授業を例にした、「主体的・対話的で深い学び」の授業改善—— 土持知也

〇新学習指導要領の目標の実現に向けた「読むこと」の授業——『少年の日の思い出』—— 三冨洋介
  

Ⅱ 高等学校

〇「現代の国語」の授業を考えるために必要な三つのこと——年間指導計画・評価・「読むこと」——幸田国広

〇「言語文化」の授業をどう考えるか——人物像を捉える学びを例として——
藤森裕治

〇「論理国語」の授業をどう考えるか——多彩な授業づくりを進めるための視点—— 
渡邉本樹

〇「文学国語」の授業をどう考えるか 山元隆春

〇高等学校「国語表現」の授業をどう考えるか——学習指導計画の作成と評価——
田中宏幸

〇「古典探究」の授業をどう考えるか………渡部泰明

〇新学習指導要領が求める高等学校国語の「話すこと・聞くこと」の授業——「話すこと・聞くこと」の授業を確実に改善するために必要なこと—— 田中洋美


〇社会に開かれた「書くこと」の授業——主体的な表現者として他者との関わりの中で成長するために—— 河手由美香 

〇高等学校の授業は変わるのか?——新学習指導要領が求める高等学校国語の「読むこと」の授業—— 内田浩文

〇高等学校「知識及び技能」の指導の留意点………山下直 »»»


【連載】

[ことばのことばかり]………はんざわかんいち
[校閲記者のこの一語]………吉久保道明
[漢字を追いかける]………笹原宏之



『日本語学』通巻493号 (第386号)20196月号

〇人生の知恵――笑いの発想と表現―― 中村明

〇ことばと笑いと狂言と――ユーモアのあるセリフのハイライト―― 長島平洋

〇《笑いの意味》を考える最初の一歩のために  片岡宏仁

〇古典芸能のことばと笑い――狂言、ことばに依る笑い―― 田口和夫
 
〇大衆芸能のことばと笑い………サンキュータツオ

〇掛け合いが生み出す笑い――漫才の賢愚二役の掛け合いの型―― 日高水穂

〇日本を代表するコミュニケーション文化「漫才」――「教育漫才」が教育を改革する―― 田畑栄一
 

【連載】

[ことばのことばかり]………はんざわかんいち
[校閲記者のこの一語]………木村崇
[漢字を追いかける]………笹原宏之



『日本語学』 通巻494号 (第387号) 20197月号

◆和製のことば・和製の文字

〇和語の特色  沖森卓也

〇和製漢語の歴史と課題  陳力衛

〇字音声調から漢語アクセントが形成されるまで――「規範」から「逸脱」に視点を移すこと―― 加藤大鶴 

〇和製漢字(国字)・和製異体字研究の概況  菊地恵太

〇字義の和化と和製の字義――借用形式の観点から――ジスク・マシュー

〇和製英語――悪習との訣別――  田野村忠温
 
   
【連載】

[ことばのことばかり]………はんざわかんいち
[校閲記者のこの一語]………日比野進
[漢字を追いかける]………笹原宏之




『日本語学』 通巻495号 (第388号) 20198月号

〇日本語学、日本語教育文法のゼミナール――「真正しさ」を追及する場として――
庵功雄

〇日本語史演習  大木一夫

〇方言学のゼミナール――甲南大学方言研究会の調査・研究実践報告―― 都染直也

〇「ことばと社会」のゼミナール――初年度教育から「テーマは自由!」のゼミ論・卒論まで―― 田中ゆかり

〇会話分析のトレーニング・セッション 西阪仰

〇アメリカの大学院で教える第二言語習得研究コース ウェイ諸石万里子

 

【連載】

[ことばのことばかり]………はんざわかんいち
[校閲記者のこの一語]………川井彩
[漢字を追いかける]………笹原宏之



國語國文885号(通巻1017号)



建仁寺両足院所蔵『黄氏口義』「演雅」翻刻と注釈 (松本朋子・石丸羽菜・黄氏口義研究会)



『國語國文』886号(通巻1018号)

〇 大佛次郎『帰郷』の成立  (斎藤理生)

○家もあらなくに――〈「家」と「旅」〉の和歌解釈への適用の問題――  (関谷由一)

○伝藤原公任筆『古今和歌集』の用字法  (渡辺悠里子)





『國語國文』887号(通巻1019号)

○『双蝶記』の長編構成――〈読本的枠組〉の定位――  (大高洋司)

○『源氏物語』における「孝」の方法――「孝」の用例を起点として――  (森あかね)






『國語と國文學』 20195月特集号  通巻1146号(第96巻第5号)

○上代を中心とするシク活用形容詞の語基と語幹(蜂矢真郷)

○木簡を日本語資料として利用する(犬飼隆)

○訓点の信憑性について(小助川貞次)

○抄物研究の視点(木田章義)

○中世国語辞書の特質と研究法(高橋久子)

○キリシタン文献の典拠問題(豊島正之)

○新出伊勢本節用集是心本解題稿(佐藤貴裕)

○近世語資料としての近世節用集(高梨信博)

○洒落本の江戸語と人情本の江戸語──指定表現の否定形態を例として──(岡部嘉幸)

○十九世紀の文法研究 ――オランダ語・日本語の品詞分類に与えた漢語学の影響――(服部隆)

○近代文法用語の成立と学校国文法――「順接・逆接」をめぐって――(山東功)

◇国語と国文学 総目次



『國語と國文學』 20196月号  通巻1147号(第96巻第6号)


○『国性爺合戦』四段目「九仙山」の演技と演出 ──竹田からくり「九仙山操音曲」を手がかりに──(山田和人)

○都賀庭鐘『義経磐石伝』典拠考(劉菲菲)

○「怪奇小説」の記述作法──夢野久作『木魂』論──(加藤夢三)

○鶴峯戊申『語学新書』に見られる「格」が示すもの(服部紀子)

○書評・三木雅博著『平安朝漢文学鉤沈』(宋晗)

○書評・田坂憲二著『源氏物語の政治と人間』(井内健太)

◇国語と国文学 総目次


『國語と國文學』 20197月号 通巻1148号(第96巻第7号)

○鈴木清順監督の映画『陽炎座』――あるいは映画を通しての泉鏡花考――(守安敏久)

○明治以降の「浮世風呂」(吉丸雄哉)

○井伏鱒二「二つの話」論――〈戦争〉と〈敗戦〉の狭間で――(丁世珍)

○命令形式から条件形式へ(北﨑勇帆)

○書評・平野多恵著『明恵 和歌と仏教の相克』(近本謙介)

○紹介・長友千代治編著『江戸時代生活文化事典 重宝記が伝える江戸の知恵』(梁誠允)

◇新刊書情報 


『國語と國文學』 20198月号 通巻1149号(第96巻第8号)


○活用語由来の訓仮名(沖森卓也)

○八犬士の誕生(大屋多詠子)

○高村光太郎『道程』後期論――〈自然〉と〈生〉――(長尾建)

○日本語における注釈標識「~には」類の発達(靳園元)

○書評・松田聡著『家持歌日記の研究』(鉄野昌弘)

○紹介・長谷川強監修・『浮世草子大事典』編集委員会編『江戸時代の社会・風俗がわかる 浮世草子大事典』(藤井史果)

◇新刊書情報


2019年5月5日日曜日

A dzsürcsi írás modern felhasználása 現代の女真文字


  Már rég volt mandzsus-dzsürcsis bejegyzés, így pont jól jött, hogy eszembe jutott a néhai (?) qiren.cn mandzsus honlap, ami már leginkább csak archiválva érhető el.
Ennek fejlécén mandzsu (ᠰᠠᡳᠨ ᠰᠠᠪᡳᠩᡤᠠ ᠮᠠᠨᠵᡠ sain sabingga manju), kínai (吉祥満族) és dzsürcsi felirat (lásd a képet) olvasható.







 A mandzsu és kínai szöveg tartalma megfeleltethető egymásnak, de mi a helyzet a dzsürcsivel?  Nosza, előkaptam Jin Qi Cong 金啓孮 szótárát (dʒuʃә bitxә bunәku 女真文辭典, 香港啓文書局 1986), és nekiálltam  kibogarászni az írásjegyeket.
Lássuk! (a dzsürcsi szöveg balról jobbra olvasandó, így ebben a sorrendben közlöm az írásjegyek olvasatát kínai hangátírásban, zárójelben a szótár idevágó oldalszámával)

(231)
(23)
/ 武(198(a dzsürcsi karakter talán a  írásjegyből származik)
(28)
(211)
(67)
(287)
非 (117)
/ (21)

Ez alapján a szöveg olvasata 満州兀恩里因你非本, amiből a 満州 [man dʒou] a mandzsu név átírása, a 兀恩里因 [u-ən li-in] nagy valószínűséggel a kínai 文林 wén lín átvétele, a [ni] birtokosrag, a 非本 [fi-bun] pedig a szótár szerint lámpást () jelent. Tehát a felirat értelmezése valami olyasmi lesz, hogy 満州文林的燈, azaz „a mandzsu szövegek lámpása” vagy „fáklya a mandzsu irodalomhoz”. (aki jobb fordítást tudna, ne tartsa magában)



2019年5月3日金曜日

Pecsét az istenek korának írásával  アヒルクサ文字のはんこ


   


Egy ismerős házában jártam tegnap, aki megmutatta a családfáját, és annak mintegy kiegészítéseként szolgáló falitekercset, ami az ősi Sóva korban készült.
A tekercs szövegét egy bizonyos Szakurajama dzsindzsa 櫻山神社 (Hirosima pref., Fukujama?) papja írta, de ami számomra leginkább érdekes volt, az a szöveg feletti pecsét felirata.
  Ennek közepén pecsétírással a 櫻山神社 kandzsik olvashatók, de körülötte négy fura karakter látható. Elsőre dzsindaimodzsira tippeltem, és tényleg az volt, pontosabban hifumi szóso 日文草書, vagy más néven ahirukusza modzsi アヒルクサ文字.  Harada Minoru 原田実 és egy edo kori forrás¹ alapján sikerült dekódolni a szöveget, ami ha minden igaz, a mimamori szót adja vissza.
Arról korábban is tudtam, hogy  dzsindzsákban is találkozni e ősinek mondott írással, de ténylegesen csak most találkoztam először ennek modern termékével.


¹ 原田実著(2007)『図説神代文字入門』 BNP
      平田 篤胤『神字日文伝 下巻』 伊吹迺屋, 文政7[1824]

2019年4月1日月曜日

Az új uralkodói korszaknév a Reiva 新元号:令和 





  Mivel májusban császárváltás lesz, ma (bolondok napja) bejelentették az új uralkodói korszaknevet (gengó 元号), mely a Reiva 令和 lett. Hat javaslat közül választották ki, a vesztes öt a következő: 久化 Kjúka英弘 Eikó, 広至 Kósi , 万和 Banna , 万保 Bampó.   Az új korszaknév kiválasztásakor fontos szempont volt, hogy két kandzsiból álljon, legyen könnyen leírható, ne legyen mindennapi használatban illetve hogy a múltban nem használták gengóként.
 Mivel ez kínai szokás, általában kínai klasszikusokból szokták kiválasztani a kérdéses írásjegyeket, de idén először japán műből vették, mégpedig a legrégibb versantológiából, a Man’jósúból 万葉集. Igaz, a kérdéses szöveg kínaiul (kambun 漢文)  íródott😊

「梅花卅二首 并序 天平二年正月十三日、萃于帥老之宅、申宴會也。于時、初春月、氣淑風。梅披鏡前之粉、蘭薫珮後之香。」

Tehát az új gengó令月 ”szerencsés hónap” és a 風和 „ a szél enyhe” kifejezések első és második írásjegyéből származik („szerencsés és enyhe / kellemes”??). 
Végső soron pedig a fenti idézet is kínai előképre megy vissza:
蘭亭序: 「是日也天朗気清恵風和暢」 (日本古典文学全集[7]萬葉集(2) P.40


令和  

sino-japán olvasat: reiva

sino-koreai olvasat: 영화 yeonghwa

sino-vietnámi olvasat: lnh hoà

pǔtōnghuà: lìng hé


Néhány adat a gengóval kapcsolatban:

※ Gengó jelenleg csak Japánban használatos, a környező országokban a XX. század első felében hagytak fel a használatukkal:

       Korea 1910: 隆熙 /융희 yung hwi 4. éve
       Cs’ing-dinasztia ()1912: 宣統 Xuāntǒng 3. éve (mandzsu gehungge yoso  ᡤᡝᡥᡠᠩᡤᡝ ᠶᠣᠰᠣ )
       Mandzsukuó(満州国)1945: 康德 Kāngdé 12. éve
       Vietnám 1945: Bảo Đại 保大 20. éve

 Japánban 645-től 2019 márciusáig 247 gengó volt bevezetve, a 令和 a 248. Kínában 498 gengót használtak, de ebben benne van a Liao(遼), Csin(金)és a Nyugati Hszia(西夏) dinasztia is.

※ A gengók többsége két írásjegyből áll, de a VIII. századból találni olyat is, ami négyből:

天平感宝 tempjó kampó 749
天平勝宝 tempjó sóhó 749-757
天平宝字 tempjó hódzsi 757-765
天平神護 tempjó dzsingo 765-767
神護景雲 dzsingo keiun 767-770

  Japánon kívűl találni három, négy, sőt hat írásjegyből álló gengót is:

始建国 Hszin () 9-13
中大通 Déli Liang (南朝梁) 529-534
中大同 Déli Liang (南朝梁) 546-574
太平真君  Északi Vej (北魏) 440-451
延嗣寧国  Nyugati Hszia (西夏)1049
建中靖国 Északi Szung (北宋) 1101
天賜礼盛国慶 Nyugati Hszia (西夏) 1070-1074
天授礼法延祚 Nyugati Hszia (西夏) 1038-1048    stb

※ Ezt a 247 gengót 72 kandzsi kombinációjával hozták létre, a legtöbbet használt kandzsik a következők: 永, , , ,
    Az új gengóban a 令 először fordul elő, de a 和 már gyakorlott játékos a terepen.

※ Előfordult, hogy ugyanazt a gengót más dinasztiában / országban is használták:

      神亀 Északi Vej (北魏) 518-520, Japán 724-729
 天保  Északi Cs’i(北斉)551-559, Kései Liang(後梁)562-585, Japán 1830-1844
 天禄 Liao () 947-951, Japán 970-973    stb

   Azonban Japánon belül nincs arra példa, hogy ugyanazt a nevet többször is felhasználták volna.

※ Szeimei 斉明, Tencsi 天智, Temmu 天武 és Dzsitó 持統 császár(nő) uralkodása alatt nem volt gengó bevezetve

※ Ugyanazon császár alatt többször is változhat a gengó (pl szerencsés vagy szerencsétlen események, előjelek hatására), de az „egy császár, egy korszaknév” (一世一元)-re már a IX. századból is van példa (Japán, Kína, Pohaj 渤海), sőt, a Ming és a Cs’ing-dinasztiára is ez a jellemző (egy kivétellel). Japánban is a Meidzsi korszak óta ez a trend.  






2019年3月29日金曜日

国語学系雑誌 最新号  Japán nyelvvel / irodalommal foglalkozó folyóiratok új számai+ más keleti témák


『日本語学』 通巻490号 (第383号)

◆「書けない」生徒が増えている 

〇書けない生徒が増えている 髙木展郎

〇書けない原因の究明と課題解決の方策――「長文記述力に関する調査」を手がかりに―― 田中宏幸

〇書くことの実態を踏まえる、つまずきを取り除く 吉川芳則

〇中学校入門期における「描写」を学ぶ指導――単元「おはよう」から――
 甲斐利恵子

〇作文嫌いから一歩前に進めるための実践――「書くこと」に取り組む生徒への三つの願い―― 深澤公貴

〇生徒の「書くこと」に対する思いにどう応えるか 稲﨑由依

〇高等学校における「書くこと」の実際と指導の工夫――「論理的な文章」を書くために大切なこと―― 立和名猛


【連載】

[ことばのことばかり] はんざわかんいち
[校閲記者のこの一語]岡直樹
[漢字を追いかける]笹原宏之
[百人一首を味わう]谷知子・横山明日希




『日本語学』 通巻491号 (第384号) 

◆一語からはじめる日本語学

〇「愛」からはじめる文法研究 三宅知宏

〇指示詞からみる文法史――内省の効かない古代語を研究対象とする―― 岡﨑友子

〇富山市方言の動詞「当たる」――授与自動詞および補助動詞としての用法――小西いずみ

〇一語からはじまる対照研究・類型論――「ゲットする」の事例分析を通じて――堀江薫

〇一語からはじめる国会会議録のことばの研究 服部匡

〇一語からはじめるSNSのことばの研究――SNSの「特性」と先行研究から、その可能性を考える―― 岡田祥平

【連載】

[ことばのことばかり]はんざわかんいち
[校閲記者のこの一語]米田千佐子
[漢字を追いかける]笹原宏之



『國語國文』883号(通巻1015号)

○『覚一本平家物語』「木曽最期」考 ――「粟津のいくさ」をめぐって――  (城阪早紀)

○『扶桑拾葉集』異本成立考――国立歴史民俗博物館所蔵本二種を手がかりに――  (岡田貴憲)

○式亭三馬作『於竹大日忠孝鏡』をめぐって――文化期の三馬合巻とその典拠――  (神林尚子)



『國語國文』884号(通巻1016号)

○『顕注密勘』の顕昭注――『古今秘注抄』、『古今集注』との関係について――  (鎌田智恵)

○「わがひのもと」という詞――金源三和歌説話を起点として室町期の歌学知を探る――  (舘野文昭)

○逆接形式「くせに」の成立と展開  (川島拓馬)





『國語と國文學』通巻1144号(第96巻第3号)

○藤原頼通文化世界と歌合――「上東門院彰子菊合」を中心に――(和田律子)

○新古今時代の和歌における「ながむ」(板野みずえ)

○上海以前の堀田善衞――国際文化振興会とその周辺――(丁世理)

○三島由紀夫『盗賊』論(藤田佑)

○書評・湯淺幸代著『源氏物語の史的意識と方法』(青島麻子)

○書評・山田和人著『竹田からくりの研究』(安田文吉)




『國語と國文學』通巻1145号(第96巻第4号)

 ○「観世小次郎画像(賛)」再考(堀川貴司)

○大河内本『本朝文粋』巻第十三・十四の構成について――通行本との比較検討――(中尾真樹)

○『山家集』釈教十首「さとりひろき」歌の新解釈──『妙法蓮華経文句』の解釈を手がかりにして──(大場朗)

【山口明穂先生追悼】

○父 山口明穗のこと(山口道子)/不肖の一番弟子として(清水康行)/山口先生からのお叱り(月本雅幸)/
 山口明穂先生のご学恩(金水敏)/山口先生の演習のこと(佐々木文彦)/山口明穂先生を悼む(森雄一)/
 山口先生のお教え(小島聡子)/中央大学での山口明穂先生(宇佐美毅)/山口先生と旺文社古語辞典(片倉俊太郎)

○山口明穂先生略年譜・業績目録(東京大学国語研究室編)

◇国語と国文学 総目次


Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae  Volume 72, Issue 1, March 2019


Some reflections on translating the pali texts: Literary conventions, Buddhist thought, cultural background and textual history Tse-fu Kuan

On W..GšNG in the 4th line of the west side of the Šine-Usu inscriptionYong-Sŏng Li

A brief introduction to two manuscripts of Bodhisattvāvadānakalpalatā found in TibetZhen Liu

〇 Khitan studies I. the glyphs of the Khitan small script. 3. The consonants, 3.1 Labial stopsYingzhe Wua nd András Róna-Tas

Entertaining the crowds: Early ottoman historiography between orality and bestsellerAdrian Gheorghe

Ergänzungen zu einer personalbibliografie Ármin(ius) VámbérySebastian Cwiklinski