A japán nyelviskola-bizniszről

  

Lopnak, csalnak, hazudnak

Bár Magyarországon is (japán) nyelvtanárkodtam, főállásban csak Japánban lettem nyelviskolai tanár. Meglehetősen naívan léptem be ebbe a világba, így nagy sokk ért Tokióban, amikor új alkalmazottként tanítani kezdtem egy úgynevezett szakiskolában (専門学校), és ahol hamar ráébredtem, hogy a dolog leginkább a profitról szól, a tanulók nyelvtudásának fejlődése, jövőbeni élete, illetve a tanárok munkarörülményei huszadrangú kérdés. Áprilisban hárman kezdtünk újoncként, egy ószakai lány, egy koreai nemzetiségű fiú (Kína 延辺 régiójából), és  jómagam.

 A lány május környékén betelefonált az iskolába, hogy nem érzi jól magát, és soha többé nem is jött már tanítani. A koreai srác a próbaidő végéig bírta, aztán lelépett- ha jól tudom, hazament Kínába. Én egy évig tűrtem, és nem volt nagy meglepetés, hogy rajtam kívül még vagy tízen léptek ki a suliból. Később hallottam, hogy az igazgató lenyúlta az iskola pénzét, és megszökött az igazgatóhelyettes-banyával. Ettől függetlenül az iskola mind a mai napig létezik, csak egy másik “becsületes” ember vette át az igazgatói trónust.

E kaland után egy darabig nem mentem nyelviskola közelébe, de az elmúlt kb 8 évet ismét a katedrán töltöttem (töltöm), de ezúttal szabadúszóként, megfordulva több nyelviskolában, egyetemen. Az alábbiakban megosztom a tapasztalataimat, hangsúlyozva, hogy azért vannak normális(abb) helyek is.

Na de hogy is működik a dolog?

①　A tanulók nagy része ázsiai, bár nyelviskolától, régiótól is függ a dolog, vannak olyan iskolák, amelyek tényleg  nemzetköziek, tehát vannak európai, afrikai diákok is.  Az ázsiai diákok közvetítőcégek （エージェント）segítségével jönnek ki, amelyek jó sok pénzt kérnek el ezért, így volt olyan diákom, aki egyből bankkölcsönnel kezdte a dolgot. Aztán Japánba érkezve jól meglepődött, mert abban a hiszemben fizetett, hogy az összegben benne van a tandíj is. Hát nem így volt. Arra is van példa,  hogy a közvetítő felszívódik, vagy éppen okiratot hamisít-szóval bármi lehetséges.

② Japánba érkezve aztán jöhet a tanulás, japán nyelviskolában, illetve szakiskola vagy egyetem japán kurzusán. Iskolát alapítani jó biznisz, ezért boldog-boldogtalan fogott a japán nyelvoktatásba. Érdemes megnézni, hogy az egyes iskolák mögött kik vagy milyen, esetenként az oktatástól fényévekre levő cégek állnak.

Ami a nyelviskolát vagy a szakiskola nyelvi kurzusát illeti, ezek másfél-két évesek, tehát ez alatt kell eljutni olyan szintre, amivel már lehet munkát vállalni, vagy egyetemen stb továbbtanulni. Általában az N2 szintet várják el, ami a kínaiaknak nem nagy gond, de a vietnámi vagy a nepáli diákoknak  komoly kihívás. Ha nincs N2, nincs felvételiző se, így a bevétel érdekében már a gyérebb nyelvtudást is elfogadhatják (főleg az elmúlt 1-2 évben).

Na, de vissza a nyelviskolára. Általában napi 3- 4 órát tanítanak (2x 90 perc vagy 4x45-50 perc + szünet), a diákokat délelőtti vagy délutáni osztályba rakva. Egy osztály max 20 főből állhat, de azért ezzel is lehet trükközni. 

A nyelv mellett némi kultúrát is tanítanak, és persze illemtanfolyamot is tartanak: szelektív hulladékgyűjtés, az angol WC használata stb, de nem maradhatnak ki az értelmetlen japán szabályok súlykolása se. Hogy miért vannak ilyen szabályok, nem nagyon derül ki, lényeg, hogy kussolj és engedelmeskedj. 

A büntetés se marad ki, tokiói tanár koromban kvázi járőröztünk, kocsival bevittük a gyakran hiányzókat, útlevél elkobzása, miegymás. Az is előfordult párszor, hogy a bolti lopáson kapott diákot – pl 100 jenes péksütemény- a rendőrségi szabadon bocsátást követően az iskola önhatalmúlag őrizetbe vette, majd kitoloncolta az országból.  Ezt ugye, mi, a tanári kar hajtottuk végre…. 

Ami az oktatás színvonalát illeti, iskolától függő, de pl az elmúlt 2 év távoktatása  a röhej kategória volt.  A Zoomot használtuk, van, ahol az ingyenes, és van, ahol a fizetős verziót.

Előbbi ugye csak 40 percig okés, utána újra be kell jelentkezni. Mivel a tanulók nagy többsége nem rendelkezik se számítógéppel, se tablettel, általában okostelefonról követték az órát- ami különösen a beszkennelt tankönyvi oldalak mutogatásánál volt mókás. A fizetős verzióban sem volt sok köszönet, mert ugyanazt a tananyagot kellett lenyomni, mint amit személyesen tartanánk. Mondani sem kell, hogy ami papíron működik, az a valóságban nem…

Ami szintén megdöbbentett, hogy egyes iskolákban begyűjtik az óra után a tankönyveket, mert "úgyis elveszti / otthonhagyja". Hogy így mi értelme van az egésznek, homály...

Ja, és 2022 májusában még mindig ott tartunk, hogy maszk!!!, ami direkt jól jön a kellemes japán hőségben és 90 százalékos páratartalomban. Felvetésemre, hogy mi van, ha valaki ( a tanárt is beleértve)  rosszul lesz, azt a választ kaptam, hogy maszk!!!! Ennyit az értelmes párbeszédről. Persze ha egy japán általános-vagy középiskolában lesz rosszul (rosszabb esetben meghal)  a tanuló, a következő nap már ezzel van tele a média. A külföldi meg kussoljon.

③ A nyelviskola sikeres elvégzése után jöhet a továbbtanulás, ami szintén fontos a nyelviskolának, hiszen kell a szép statisztika. Ennek következtében olyan szakiskolákat, egyetemeket is ajánlgatnak a tanulóknak, amik kb semmi értékelhető tudást nem nyújtanak, tkp csak arra jók, hogy kapjál vízumot, amivel lehet diákmunkát vállalni. Ezt is nehezen veszi be a gyomrom, próbálom is meggyőzni a tanulni vágyókat, hogy ne azt nézzék, hogy mennyire olcsó a tandíj, hanem azt, hogy mit nyújtanak ezért. Ja, és a szakiskolák között van olyan is, ahol egy darab japán diák sincs, vagy azért, mert a japánok (már) nem találják  vonzónak az adott iskolát, vagy azért, mert eleve a külföldieket célozzák meg, néha azzal az elcsépelt szöveggel, hogy “Japán Ázsia vezetője”, “a japán technológia világszintű” stb …. 

  

Szóval az elmúlt kb 10 évben ilyeneket éltem át, szóval ha valaki Japánban akar nyelvet, ne adjisten szakmát tanulni, alaposan nézzen körül.

Ja, és a végére hagytam a legjobbat. Egy ismerősömet 2 éve felvették egy nyelviskolába igazgatónak, és erre az volt a feladata, hogy a tajvani góré aranyhalait gondozza (!). Mivel a góré rendszeresen simogatta, ölelgette a halakat, azok egy idő után betegek lettek és megdöglöttek. Persze, hogy az ismerősöm volt a rossz, így jól ki is rúgták (amit nem bánt annyira).