Tegnap osztottam
meg egy linket az 顔本-on, ami a kínaiak kézírásképességének a hanyatlásáról szól. Hasonló tendencia valószínűleg Japánban sem
ismeretlen, sőt, saját magamon is tapasztalom, hogy amióta nem gyakorlom 一・二 naponta a 漢字–kat, nem megy olyan
fényesen az emlékezetből való írás. Szóval itt az ideje előszednem a 漢字検定–es anyagokat és
írni, írni, írni.
Illene persze a 崩し字-t és a hentaiganát （変体仮名）is gyakorolnom. Ez elég
marginális problémának tűnik, de japán szakosként elvileg tudnom kéne puska
nélkül olvasnom. A felvételin a hentaiganákkal úgy-ahogy elboldogultam, de
azóta már sok víz lefolyt a Kamogaván (鴨川) :(
A
félanalfabétizmusommal a minap szembesültem, amikor megpróbáltam "kibetűzni" a
közelben felállított reprodukált edo-kori szöveget. A „basszus, ezt már sokszor láttam, de nem
ugrik be, hogy mi lehet a 楷書 alakja”-érzéssel lehetne jellemezni a
próbálkozásomat.
Kénytelen
voltam segítséghez folyamodni, aminek sűrű homlokcsapkodás lett a velejárója 笑Erről a szövegről van szó:
És itt van hozzá a "puska":
已上
坂下新町居
屋敷之儀被下候
旨 御意候間其
心得可有候即 (bár az írásjegytár alapján mintha jobban hasonlítana a 則-ra) 打
帳をも遺申者也
鈴木弥兵衛 （花押）
丑
十二月廿四日
小田野源兵衛 （花押）
藤田甚右衛門 （花押）
坂下新町之内
一色村
庄屋百姓中
A végén a nevek elég nehezen olvashatók (jó, a kaó eleve reménytelen), de a szövegben használt kandzsik elég gyakoriak, jó lett volna felismerni őket :( Mindenesetre tanulságos volt a dolog.
