外山正一： 羅馬字會を起すの趣意 (1884)

Tojama Maszakazu előadása a "Latin írás társaság" felállításáról.

外山正一：羅馬字會を起すの趣意
『東洋学芸雑誌』39号　明治17年

Latin betűkre hasonlító kandzsik 羅馬字に似ている漢字

 Latin betűkre hasonlító kandzsik- remélem, senki sem fogja félreértésből magára tetoválni ：）



A  =         　 (=扳：bān / ハン・ヘン・そる)

B  = 阝　　　    　（=阜：fù　/ フ・フウ・ブ・おか・おおい・つかさ）

C =  匚　　　    　（fāng / ホウ・はこ）

D =           　  (＝夕：xī / セキ・ジャク・ゆう)

E = 　彐　　　    　(jì / カイ・ケイ)

H = 　廾　　　   　（gǒng　/ キョウ・ク）

I =  丨　　　      　(gǔn / コン)

K = 片　            (piàn / ヘン・かた)

L =  乚 　 　    　（yǐ ・háo　/  イツ・オツ・オチ・コウ・ゴウ）

M =  从             (cóng ・ zòng　・ zōng ・  cōng / ジュウ・ジュ・ショウ・シュ・したがう・より )

O =  〇　　　   　　(líng　/ レイ)

P  =  尸　　   　　（shī   / シ・しかばね・かばね）

R  =  尺　　   　　（chǐ シャク ・セキ）

S = 　己　　　　   （jǐ　/ コ・キ・おのれ）

T  =  丁　　　     （dīng ・ zhēng  / テイ・トウ・チョウ・ひのと・よほろ）


U =  凵　　　     　（ qiǎn / ケン・コン）


X =  乂　　　     　（ yì / ガイ・ゲ・かる・おさめる）

Y =  丫　　　    　 (yā / ア・エ・あげまき)

Z =  乙　　　     　(yǐ /  オツ・オチ・きのと・おと・めり)




参考文献

『改訂第四版　漢字源』 
『康煕字典』 

Németes átírás (19. század vége) 19世紀末のドイツ式ローマ字転写

Itu-piki-no inu-ga aru hassi-wo, kuti-ni hito-kire-no niku-wo kuhahete, watari-massita toki-ni, hassi-no-ssita-ni mo dou-yau itu-piki-no inu-ga niku-wo kuti-ni kuhahetaru-wo mi-tuke-massite, si-bun-no kage naru koto-wo ssiri-massenu kara, onore-no niku-wo ssute-oki; kare-no-wo tori-ni yuki-massite, midu-no naka-ni ssini-kakari-massite, hon-tau-no niku-wo mo mi-tuke-massenanda.



一匹の犬がある橋を、口に一切れの肉を銜えて渡りました時に、橋の下にも同様一匹の犬が肉を口に銜えたるを見付けまして、自分の影なることを知りませぬから、己の肉を捨て置き；彼れのを取りに行きまして水の中に死に掛かりまして、本当の肉をも見付けませなんだ。

出典：　August Seidel著『Praktische Grammatik der Japanischen Sprache』 Wien, Pest, Leipzig, 1890　(77頁)


Morokossi ni haku-ju to ihu hito haha ni utarete naku wo haha ibukarite hi-goro ha nakasu kehu naku ha ikani to tohu ni higoro ha utarete itami wo obojessi ga haha no tikara otorohesini ja kehu ha itamasu jotute naku nari to kotahessi huru-koto wo jomeri.

唐土に伯兪と云ふ人母に打たれて泣くを母訝りて日頃は泣かず今日泣くは如何にと問ふに日頃は打たれて痛みを覚えしが母の力衰えじにや今日は痛まず因って泣くなりと対へし旧事を読めり。

出典：　Philipp Noack 著『Lehrbuch  der Japanischen Sprache 』 Leipzig 1886    （261頁）

A Latin-portugál-japán szótár 羅葡日対訳辞書

Dictionarium Latino Lusitanicum, ac Iaponicum /羅葡日対訳辞書

A jezsuiták állították össze, tkp. Calepino  latin szótárán alapul. 1595-ben adták ki Amakuszában.
A japán szavak latin betűs átírásban szerepelnek.

A szótár beszkennelve itt  megtekinthető + egy cikk a szótárról: The Process of Translation in Dictionarium Latino Lusitanicum, ac Iaponicum

        

Burját latinbetű Şine yseg ᠰᠢᠨᠡ ᠦᠰᠦᠭ

Egy burját ismerősömtől nemrég egy régi burját újságot kaptam beszkennelve: a Buriaad-Mongoliin Ynen (ᠪᠤᠷᠢᠶᠠᠳ ᠮᠤᠩ᠌ᠭᠤᠯ  ᠤᠨ ᠦᠨᠡᠨ) 1930. szeptember 8.-i számát. Ez az újság nagyrészt ujgur-mongol írással íródott, de 1-2 helyen már latin betűk is felbukkannak, gondolom az új latin írás népszerűsítésére:

《ᠪᠤᠷᠢᠶᠠᠳᠮᠤᠩ᠌ᠭᠤᠯ  ᠤᠨ ᠦᠨᠡᠨ》 1930. IX.8.

ローマ字の正しい？名称

羅馬字会　明治19年
rōmaji nite nihongo no kakikata

アイヌ文字 Ainu írás

Az ainu nyelv lejegyzésére háromféle írás használatos vagy volt használatban:

1. latin betűk
2. cirill betűk
3. kana írás

A jelenleg ismert legrégibb latin betűs emlék a 17. századból származik és az olasz hittérítő, Girolamo Angelus nevéhez fűződik.
Később az ainu nyelvvel foglalkozók többféle latin betűs átírást is alkalmaztak / alkalmaznak, ezek között ott van a hepburn átírás is, amit eredetileg a japán nyelv átírására szerkesztettek meg (valójában nem Hepburn, hanem a japán Rómadzsikai 羅馬字會 „találmánya”).
A rádiós ainu nyelvtanfolyam (アイヌ語ラジオ講座) a következő jelölési módot alkalmazza:
a,i,u,e,o
k,s,t,c,n,h,p,m,y,r,w
a cs hangot c-vel, az sz-t s-el, a si szótagot si-vel jelölik. A szótagvégi i/u-t y-vel és w-vel írják át.

Pl:
iyayraykere: köszönöm!
tunakay: rénszarvas, ez a japánba is átkerültトナカイ formában.
cep: hal
cise: ház

A kana írás is a 17. században jelent meg, de ez sem egységes, a japánban nem lévő ajnu hangok jelölése eltérő lehet.
Így pl a tu szótag jelölésére a トゥ, ツ゜, ヅ, ト゜, a csa, cse, csu szótagra チヤ、チェ、チユ、/ ザ,ゼ，ヅ írásmódokat alkalmazzák. A szótagzáró -k, -t, -p,-m, -s,- r írására általában kis méretű kanákat alkalmaznak, ami a 19.század végén jelent meg.
Arra is van példa, hogy teljesen új szótagjeleket alkotnak:
  csu

  su

  je

 se

 stb


A fent említett rádiós nyelvtanfolyam kana abc-je a következő:

アイウエオ
カキクケコ
サシスセソ
タトゥテト
チャチチュチェチョ
ナニヌネノ
ハヒフヘホ
パピプペポ
マミムメモ
ヤユイェヨ
ラリルレロ
ワウェウォ

-nン
-yイ
-wウ
-k ㇰ
-t ッ
-p ㇷ゚
-m　ㇺ
-s　ㇱ　
-r　ㇻㇼㇽㇾㇿ


A meidzsi korban felfedezett „ainu írás” inkább a dzsindaimodzsi 神代文字　kategóriába tartozna, így Ocsiai Naozumi　落合直澄 szerint az „izumo modzsi　出雲文字” is egyfajta ainu írás. Az ainuk által használt mintákat is voltak, akik írásnak nézték, de ezzel kapcsolatban megoszlottak a vélemények:
-vagy egy ainuk elötti nép írása
- vagy ősi japán írás, amit az ainuk díszítésként használtak tovább.


参考文献



原田実著『図説神代文字入門』　ＢＮＰ　2007年

中川裕著『アイヌ人によるアイヌ語表記への取り組み』

『アイヌ語ラジオ講座テキスト』平成22年第一期

Napkeleti bölcsek 東の方より来たりし博士達

Az alábbi olvasmány A. Seidel: Grammatik der Japanischen Schriftsprache c. 1904-ben megjelent tankönyvéből származik. A szöveget  Seidel latin betűs átírásában másoltam be.

Sore Yesu wa Herode ō no toki Yudaya no Bets'rehemu ni umare-tamaishi ga sono toki hakasetachi higashi no kata yori Yerusaremu ni kitari; iikeru wa: Yudaya-jin no ō tote  umare-tamaeru mono wa izuko ni i-mas'ya? Warera higashi no kata nite sono hoshi o mitareba , kare o hai sen tame ni kitareri.
Herode ō kore o kikite itamu, mata Yerusaremu no tami mo mina shikari. Subete no saishi no osa to tami no gakusha to o atsumete, Herode toikeru wa: Kiris'to  no umaru beki tokoro wa izuko naru ya? Kotaekeru wa Yudaya no Bets'rehemu nari, sowa yogensha no shirusaretaru kotoba ni: Yudaya no chi Bets'rehemu yo , nanji wa Yudaya no gun chū nite ito chiisaki mono ni arazu; waga Is'raeru no tami yashinau beki kimi sono uchi yori iden to ieba nari. Koko ni oite Herode hisoka ni hakasetachi o yobi , hoshi no arawareshi toki o komaka ni toite, karera o Bets'rehemu ni ts'kawasan to shite iikeru wa: yukite osanago no koto o tsubusa ni tazune, kore ni awaba, ware ni tsugeyo, ware mo mata yukite hai su beshi.
 Karera ō no owase o kikite yukeri. Saki ni higashi no kata nite mitarishi hoshi karera ni sakidachite osanago no oru tokoro ni itari, sono ue ni todomarinu. Karera kono hoshi o mite itaku yorokobi, sude ni ie ni irikereba, osanago no sono haha Maria to tomo ni oru o mi, hirefush'te hai shi, takara no hako hirakite  ōgon,  nyūkō  mots'yaku nado reimots'  o sasagetari.
 Hakase yume ni Herode e kaeru  nakare to no tsuge o kōmurite, hoka no michi yori sono kuni ni kaereri.

KOKЄ TOCTE NO ROMAЄ, avagy újabb kísérlet egy latin alapú japán abc-re

"Az új japán írás"  folytatásaként


A bibliafordító Szakon Josiszuke　（左近義弼） 1917-ben jelentette meg könyvét, amiben az általa kidolgozott új latin betűs írásmódot tette közzé. A könyv előszavából megtudjuk, hogy a japán nyelv kihalhat, ha nem a latin betűkkel jegyzik le, de ha nem is hal ki, a japán kultúra veszélybe kerülhet : "mivel a  japánnal együtt az altaji nyelvcsaládba tartozó, Európában beszélt magyar és finn is  a latin írást használja, így a japán nyelv is a kultúrnyelvek közé kerülhet  a latin abc használatával."
Azt tudni kell, hogy ebben  a korban Japánban még a  régi kana-helyesírást használták, ami nem a beszélt nyelvet tükrözte,  pl a  kó szótagot a következő módon írhatták le:
 かう、かふ、こう、こふ

Másrészt a beszélt és az írott nyelv között is még jelentős távolság állt, így gondolhatta Szakon, hogy a latin betűk jelenthetik a megoldást.

Az abc és jellemzői:




-kisbetűk, nagybetűk
-nyomtatott és írott forma
-nem tesz különbséget a rövid és hosszú magánhangzók között:

GOXSO ご馳走　（ごちそう）, FAKCO 　百姓　(ひゃくしょう), TAIKO 太鼓　（たいこ）stb

-néhány latin betű, mellékjellel vagy anélkül az -i / -u -ra végződő szótagokat jelöli, pl;

F: ひ
₣:　び
H:　ふ
T: つ
V:　み
C:　し
Є:　じ

stb.

Jöjjön néhány gyakori kifejezés ezzel az írással:

YOROCK: よろしく

KOÑJX WA: こんにちは

HAЄMEMACTE:　はじめまして


Végül egy mintaszöveg:

参考文献

左近義弼著「国字としてのローマ字」１９１７年

Az új japán írás 日本新字

A XIX. század második felében Japánban egyre többen ismerték fel az írásreform, valamint a beszélt és írott nyelv egyesítésének (言文一致) szükségességét.
Arról, hogy ezentúl milyen írással írják le a japán nyelvet, megoszlottak a vélemények:

-latin betűk bevezetése
-a kana írás kizárólagos használata
-a kandzsik számának csökkentése, majd teljes eltörlése
- egy teljesen új írás kidolgozása

Az utóbbiak közé tartozott Kodzsima Ittó (小島一騰) is, aki 1886-ban jelentette meg könyvét, amiben az általa kidolgozott új japán írást tette közzé.
Kodzsima szerint ez a tökéletes írás, minden tekintetben felülmúlja a kandzsit, a kanát és a latin írást:
-csak 24 betűből áll(a javított változat már 28-ból)
- könnyen és gyorsan meg lehet tanulni
-pontosan jelöli a beszédhangokat
-a világ minden nyelvét le lehet vele jegyezni
-az ezzel írott szöveg kevés helyet igényel
-könnyű kiolvasni

Ez az új írás a latin betűkön alapul, de a betűk alakját hol megváltoztatja, hol pedig önkényesen más hangértéket ad nekik. A betűk száma 24 (28), az írás vízszintesen halad.A betűknek írott és nyomtatott alakjuk is van.
Abugida jellegű, a hosszú és rövid magánhangzókat, a zöngés mássalhangzókat, a kis "cu"-t mellékjelek jelölik.
Pl: Ȯ　や ,Ẉ　ろ ,Ẇ　ら

(☆Kicsit olyan érzésem van, mintha ezt az írást az etióp és a cseroki írásból gyúrták volna össze.:) )

Az írás elterjesztésére létrehozta a Nagy Japán Új Írás Társaságot(大日本新字會), amely tankönyveket szerkesztett az írás tanulásához.
Azonban úgy tűnik, hogy ez a dolog nem volt túl hosszú életű, a Japán Országgyűlési Könyvtár digitális archívumában　（国立国会図書館近代デジタルライブラリー） csak 1886 és 1889 között találtam könyveket erről az írásról...





☆
Az etióp írás a dél-arab írásból alakult ki az i.sz. első évszázadokban. Az eredetileg mássalhangzós írást úgy alakították át, hogy jelölni tudja a magánhangzókat is.
Pl:　ወ wä ዉ wu ዊ wi ዋ wa ዌ we ው wə ዎ wo

A cseroki írást Sequoyah ᏍᏏᏉᏯ alkotta meg a 19. században, úgy, hogy a latin betűknek -mivel nem ismerte őket- önkényesen határozta meg a hangértékét.
Pl: Ꭰ: a, Ꭱ: e, Ꮆ: lo


Az "új japán írás" első változata:





参考文献

小島一騰　著『日本新字』1886年
Dévényi Kinga-Iványi Tamás: Az arab írás története. 1987.
Siposs András: Az indián nyelvek.2006.
大島正二著『漢字と中国人』岩波新書
山口仲美著『日本語の歴史』岩波新書

A japán nyelv latin betűs átírása 1. 日本語の羅馬字表記①

A japán nyelvet latin betűkkel először a XVI. század vége felé jegyezték le a Japánba érkező portugálok.
Ez a latin betűs írás azonban nem volt teljesen egységes, egyéni változatok is megfigyelhetőek voltak. Az alábbiakban a Rodriguez-féle japán nyelvtanban használt átírást mutatom be.
Elsősorban a latin nyelv lejegyzésére használt betűket alkalmazza, a latinban nem lévő hangok jelölésére a portugál, olasz, kasztíliai írásmódot használja.
Így az "s" hang jelölésére az x-et, a "cs"-re a ch-t, az "ny"-re az nh, a "c"-re a tç betűkapcsolatot alkalmazza.Az I olvasata "zs", a v és az y egyaránt lehet u / w, i/j hangértékű.
Egyéb betűkapcsolatok:

づ dzu,

がげぎぐご ga ghe ghi gu go

ぢゃ　ぢ　ぢょ　ぢゅ　 gia gi gio giu

A hosszú magánhangzók:

あう・あふ　　　 ŏ ( kiejtése ɔ:)

おう・おほ・おふ ô (kiejtése o:)　

えう：eô

いう：iû/ iŭ

うう：û / ŭ


A latin betűs átírásnak köszönhetően ismerjük a Muromacsi- kori japán nyelv hangzását: az え je (ye), az　お wo (vo), a せ kiejtése se (xe)- azonban a Kantó 関東 vidéken　sze (se)-, a 　じ　zsi (ji), a ぜ zse (je), a ぢ dzsi (gi), a はひふへほ kiejtése fa, fi, fu, fe, fo volt.
A kínai eredetű szavak -t végződését (入声) ebben a korban t-nek ejtették. pl:

橘　きつ　kit

近日　きんじつ　kinjit



Az iroha 伊呂波 portugál átírásban:

い ろ は に ほ へ と Y Ro Fa Ni Fo Fe To

ち り ぬ る を わ か Chi Ri Nu Ru Vo Va Ca

よたれそつねな Yo Ta Re So Tçu Ne Na

らむうゐのおく Ra Mu V Y No Vo Cu

やまけふこえて Ya Ma Ke Fu Co Ye Te

あさきゆめみし A Sa Ki Yu Me Mi Xi

ゑひもせす Ye Fi Mo Xe Su


参考文献

橋本進吉著『文字及び假名遣の研究』岩波書店

『国語学研究事典』

Joam Rodriguez: "Arte Breve da Lingoa Iapoa tirada da Arte Grande da mesma Lingoa, pera os que começam a aprender os primeiros principios della" 1620. Japán fordítása:ロドリゲス著『日本語小文典』　池上岑夫訳。　岩波書店２００７年。

山口明穂・鈴木英夫・坂梨隆三・月本雅幸　共著『日本語の歴史』　東京大学出版会

Kaó 花押

A kaó (putonghua: huaya) egy stilizált aláírás, eredete a szómjóra 草名　vezethető vissza, ami tkp kurzív kandzsival íródott aláírás. Kínában alakult ki a Tang-dinasztia idején, Japánba a X. században került. (右大史坂上経行 933,　仁和寺別当大法師某 950)
Alapvetően nem használták együtt az aláírást és a kaót, azonban a köznép illetve később a szamurájok esetében megfigyelhető ezek egyidejű használata.
Egyéb elnevezései: 花書 kaso, 花字 kadzsi, 書き判 kakihan, 手印 suin.

Az "Ódzsikó" 押字考 című, Edo-kori könyv a szómjón kívűl a kaó következő fajtáit különbözteti meg:

①　二合体: két, egymás mellett álló kandzsi ligatúrája

　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　 　　 国　＋　長


②　一字体:　egyetlen kandzsiból áll

　 　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　 　　 道

③　別様体: Az Edo-korban jelent meg, nem kandzsi, hanem madarat ábrázoló rajz. Eredete ismeretlen.


④　明朝体: Ming-stílusú. Japánban a XVII. században jelent meg, nagyon egyszerű felépítésű. Kevés vonásból áll, alul-felül két vízszintes vonal határolja. Az Edo-kori szamurájokon kívűl a nemesek, a császár,és a szerzetesek egy része is használta. Ennek elődje az a kaó volt, amit a Song-és a Yuan Kínából érkezett szerzetesek, illetve az onnan hazaérkező japánok hoztak magukkal.


A fentieken kívűl érdemes megemlíteni, hogy a szamurájok és a nemesség kaója is különbözött.A szamurájoknál az azonos családhoz tartozók hasonló kaót használtak. Az is előfordult, hogy valaki az évek alatt fokozatosan "átalakította" a kaóját. A nemesek esetében a Kamakura-korba lépve a korábbi egyszerű formát egy bonyolult, sok vonásból álló kaó váltotta fel.

A kandzsikon kívűl létezett kana szótagíráson és a latin betűkön alapuló kaó is, utóbbi a XIX. században jelent meg.
　　　　　　　　　　　　　 　　　　　　 　　 　　 m



　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　 　　　そ＋ね

A Kamakura-korban megjelentek a kaó-pecsétnyomók is. Ez nagymennyiségű irat aláírását könnyítette meg, másrészt kialakulásában nem elhanyagolható a kínai hatás sem.
Tao Zong-yi (陶宗儀) azt írja, hogy mivel a Yuan-dinasztia mongol és színes szemű (色目人) hivatalnokai nem tudták leírni a kaójukat, ezért azt pecsétnyomóba vésették és így szignózták az iratokat.

A kaóhoz hasonló aláírásmód nemcsak Japánban és Kínában, de a világ más részein is megtalálható. Az iszlám világban ilyen a tugra طغراء írásmód, amit a baszmala formula ( بسم الله الرحمن الرحيم ) leírására is alkalmaznak. Jin Qi Cong 金啓孮 a dzsürcsi szótárában (dʒuʃә bitxә bunәku 女真文辭典) bemutat egy dzsürcsi kaót, ám nem szolgál róla semmilyen információval. Az ujgur kéziratokon is megfigyelhető a kaóhoz hasonló aláírás (nišan).








Irodalom / 参考文献

古筆 了仲著1855年『紫巌印章花押譜』
日本語を考える会編2006年『読めそうで読めない不思議な漢字』　角川文庫
『日本国語大辞典』
伊勢貞丈 著　『押字考 』
佐藤進一著　2000年『花押を読む」　平凡社
道広勇司著『アラビア系文字の基礎知識』2005年　㈱ワイズ
『シルクロード　文字を辿って　ロシア探検隊収集の文物』　京都国立博物館2009年