2010年2月18日木曜日

A japán nyelv latin betűs átírása 1. 日本語の羅馬字表記①

A japán nyelvet latin betűkkel először a XVI. század vége felé jegyezték le a Japánba érkező portugálok.
Ez a latin betűs írás azonban nem volt teljesen egységes, egyéni változatok is megfigyelhetőek voltak. Az alábbiakban a Rodriguez-féle japán nyelvtanban használt átírást mutatom be.
Elsősorban a latin nyelv lejegyzésére használt betűket alkalmazza, a latinban nem lévő hangok jelölésére a portugál, olasz, kasztíliai írásmódot használja.
Így az "s" hang jelölésére az x-et, a "cs"-re a ch-t, az "ny"-re az nh, a "c"-re a tç betűkapcsolatot alkalmazza.Az I olvasata "zs", a v és az y egyaránt lehet u / w, i/j hangértékű.
Egyéb betűkapcsolatok:

づ dzu,

がげぎぐご ga ghe ghi gu go

ぢゃ ぢ ぢょ ぢゅ  gia gi gio giu

A hosszú magánhangzók:

あう・あふ    ŏ ( kiejtése ɔ:)

おう・おほ・おふ ô (kiejtése o:) 

えう:eô

いう:iû/ iŭ

うう:û / ŭ


A latin betűs átírásnak köszönhetően ismerjük a Muromacsi- kori japán nyelv hangzását: az え je (ye), az お wo (vo), a せ kiejtése se (xe)- azonban a Kantó 関東 vidéken sze (se)-, a  じ zsi (ji), a ぜ zse (je), a ぢ dzsi (gi), a はひふへほ kiejtése fa, fi, fu, fe, fo volt.
A kínai eredetű szavak -t végződését (入声) ebben a korban t-nek ejtették. pl:

橘 きつ kit

近日 きんじつ kinjit



Az iroha 伊呂波 portugál átírásban:

い ろ は に ほ へ と Y Ro Fa Ni Fo Fe To

ち り ぬ る を わ か Chi Ri Nu Ru Vo Va Ca

よたれそつねな Yo Ta Re So Tçu Ne Na

らむうゐのおく Ra Mu V Y No Vo Cu

やまけふこえて Ya Ma Ke Fu Co Ye Te

あさきゆめみし A Sa Ki Yu Me Mi Xi

ゑひもせす Ye Fi Mo Xe Su


参考文献

橋本進吉著『文字及び假名遣の研究』岩波書店

『国語学研究事典』

Joam Rodriguez: "Arte Breve da Lingoa Iapoa tirada da Arte Grande da mesma Lingoa, pera os que começam a aprender os primeiros principios della" 1620. Japán fordítása:ロドリゲス著『日本語小文典』 池上岑夫訳。 岩波書店2007年。

山口明穂・鈴木英夫・坂梨隆三・月本雅幸 共著『日本語の歴史』 東京大学出版会

0 件のコメント:

コメントを投稿