Példa a 訓 olvasatra a modern koreaiban

 Régebbi posztjaimban előkerült már párszor a koreai 訓 (훈독, 새김) olvasat, így pl a 千字文, 　漢字　szótárak vagy a XIX. századi 김병연　(金炳淵) versei esetében. Ezúttal pár modern példát akarok　bemutatni, aminek összeszedése azért is nehézkes, mivel a 漢字 használata erősen visszaszorult　Koreában.

Elsőre pár példa 吉本一-tól, aki koreai és japán forrásokra hivatkozik:

 

一時 olvasata  [한시]

 

十가지 olvasata  [열가지]

 

犬망신 olvasata  [개망신]  (a 망신 egyébként sino-koreai szó: 亡身)

 

金文京 a 참이술 szodzsut hozza fel, amelynek neve tkp a 眞露 (진로) koreai megfelelője. Emellett megemlíti, hogy bár erősen visszaszorult, de azért találni olyan buddhista templomot, ahol a szútrák esetében a 訓 olvasatot alkalmazzák.

 

Végül egy saját találat: a 효리네 민박 c. műsor 2/15-ben nem hittem a szememnek és fülemnek, ugyanis az eredeti feliratban többször is felbukkant a 死, amit bizony koreaiul olvastak ki: tehát nem 사, hanem 죽여 (vagy úgy is lehetne fogalmazni, hogy a 죽여 szóra 漢字-t alkalmaztak).

 

 

 

 

Források:

 

金文京（2010）『漢文と東アジアー訓読の文化圏』岩波新書  pp 148-149.

吉本一（2011）「近代韓国の漢語とその出自」『日本語学』明治書院　vol. 30-8, pp 48-59.

효리네 민박　2/15

 

우리말의 수수께끼 Nyelvünk titka

　Még a nyáron szereztem be az 우리말의 수수께끼 (Nyelvünk titka) c. könyv japán fordítását, mely a ハングルの歴史*　(A hangŭl története) címet viseli. Bár nem szakkönyv, az olvasásához szükség lehet némi nyelvészeti vagy történelmi háttérismeretre-ez fokozottan igaz a japán kiadásra, mert a koreai nyelvű idézeteknek max csak a fordítását közlik-azt sem mindig-, az olvasatukat már nem. (emiatt felmerül a kérdés, hogy az Amazonon hőzöngő fotelnácik mennyit értettek meg a könyvből..)

Sajnos az eredeti kiadás illusztrációi, illetve a főszöveg egy része helyhiány és egyéb okok miatt nem került bele a fordításba, így előbb-utóbb be  kell szereznem a koreai eredetit.

　A könyv nem csak a hangŭllal, de az azt megelőző írásmódokkal és a latin betűs átírásokkal is foglalkozik, szóval elég átfogó képet lehet kapni a koreai nyelv lejegyzési módjairól és azok problémáiról. Néhol azonban akadnak furcsaságok is, pl 2 sor erejéig megemlítik a türk írást, miszerint az a kínai jóscsontfeliratok írásjegyein 甲骨文字　valamint az egyiptomi és a sumér íráson alapul (!). A végjegyzetből aztán kiderül, hogy ez egy bizonyos Ahmet C. Emre véleménye, és a szogd vagy az arámi származtatással szemben sok az ellenvélemény. Laikusként nem vagyok jártas a turkológiában, de első és második ránézésre is elég meredeknek tűnik Ahmet kollega véleménye...kicsit olyan, mint a japán délibábosok, akik a héber írásból származtatják a katakanát. Na mindegy...

　Szóval izgalmas könyv, sok volt számomra az újdonság is, amiből alább bemutatnék néhányat.

11-13. oldal

Sillai felirat 732-ből, ami elsőre kínai szövegnek tűnik, de valójában az írásjegyek elrendezése a sillai szórendet követik – ennek megvannak a japán párhuzamai is, talán emiatt is szokták idézgetni a japán nyelv-és írástöri könyvekben**.

壬申年六月十六日　二人并誓記　天前誓　今自三年以降　忠道執持　過失无誓　若此事失　天大罪得誓　若國不安大亂世　可容行誓之　又別先辛未年七月廿二日大誓　詩尚書禮傳倫得誓三年

“helyes” kínai szórend → sillai szórend

自今三年以降　→　今自三年以降

執持忠道　→　忠道執持

誓无過失　→　過失无誓

若失此事　→　若此事失

得誓天大罪　→　天大罪得誓　

14-17. oldal

Két vers 金炳淵　Kim Byŏngyŏntól (김병연　金笠　김삿갓, 김입1807-1863), ki igen kreatívan használta a kínai írásjegyeket.

Kínai vers és annak sino-koreai olvasata:

天長去無執　花老蝶不來　천장거무집 화로접불래

菊樹寒沙發　枝影半從地　국수한사발 지영반종지

江亭貧士過　大醉伏松下　강정빈사과 대취복송하

月移山影改　通市求利來　월이산영개 통시구리래

Azonban  létezik ennek a versnek más értelmezése is, ahol is a sino-koreai olvasat hasonló hangzású koreai szavakat jelöl (értelemszerűen a partikulákat miegymást az olvasónak kell beszúrnia):

천장（azaz 天井）에는 거미집이 끼고  화로에는 검불 냄새가 나네

국수는 한 사발인데  지렁(간장) 은 반 종지일세

강정과 사과를 빌어와 대추, 복숭아 아래에 놓네

워리! 사냥개는 통시 (변소) 구린내만 풍기네

Az alábbi vers is trükkös, itt ugyanis a koreai olvasatra kell koncentrálni (japán kun 訓):　

二十樹下三十客　四十村中五十食　이십수하삼십객  사십촌중오십식

人間豈有七十事　不如歸家三十食　인간개유칠십사  불여귀가삼십식

二十 sino-koreai 이십　→ koreai　스물　→ ami a 二十樹　스무나무 szót hivatott jelölni. Az alábbiakat szintén hasonló módon kell megfejteni:

三十 삼십 → 서른　→　서러운

四十 사십　→　마흔　→ 망할

五十 오십　→　쉰　→ 쉰　stb.

100-102. oldal 

  加臨土國文 (가림토), azaz példa a dicsőbb múlt iránti igényre.  Japán megfelelője többek között a 日文真字, amit a Meidzsi-korszakban fel akartak támasztani***.

felül: ősi koreai írás / alul: ősi japán írás  :D

129-137. oldal

 A hangŭl betűinek elnevezése, amely a 訓蒙字會c. könyvben bukkan fel először. Itt szintén találni példát arra, hogy a kínai írásjegyek koreai olvasatát is felhasználták-jobb híján persze, mert nem volt hasonló olvasatú sino-koreai szótag. Emiatt a  末: 끝 (és nem 말), az  衣: 옷 (nem 의).

ᄀ 其役

ᄂ 尼隠

ᄃ 池末

ᄅ 梨乙

ᄆ 眉音

ᄇ 非邑

ᄉ 時衣

ᇰ 異凝

204. oldal

 Az észak-koreai latin betűs átírás:

ᅡa ᅥo ᅩo ᅮu ᅳu ᅵi ᅢai ᅦe ᅬoi ᅱwi ᅣya ᅧyo ᅭyo ᅲyu ᅤyai ᅨye ᅪwa ᅫwai ᅯwo ᅰwe ᅴui

ᆨk,g ᆩkk ᆿkh ᆮt,d ᄄtt ᄐth ᄇp,b ᄈpp ᄑph ᄌts, dz ᄍtss ᄎtsh ᄉs ᄊss ᄒh ᄂn ᄆm ᄋng ᄅr,l

* 朴永濬・柴政坤・鄭珠里・崔炅鳳 共著/ 著中西恭子　訳（2007）『ハングルの歴史』白水社

** pl 『日本語の歴史　２　文字とのめぐりあい』平凡社 1976:146－147.

       大島正二『漢字伝来』岩波新書　2006:94－95.

*** 金　文吉（KIM Moon Gil）「神代文字と日本キリスト教－国学運動と国字改良－（JINDAI MOJI and Japanese Christianity －The Kokugaku（Nativist） Movement and Japanese Character Reform－）」『日文研フォーラム報告書　第155回』2003:1―51.

A kambun kun olvasata 漢文訓読

Mivel a kínai nyelv szórendje és szerkezete eltér a japán （és koreai stb） nyelvtől, így a klasszikus kínai szövegek (= kambun 漢文) japán nyelven történő kiolvasásakor　（tkp fordításakor） különböző mellékjeleket alkalmaznak a szórend jelölésére. Az igevégződéseket, partikulákat katakanával jelölik (okurigana　送り仮名 ).
Japánban ez az olvasási mód már a Nara-korszakban létezett; a kambun japán olvasatának nyelvtana sok tekintetben eltér a klasszikus japán nyelvtantól, és emellett sajátos kifejezések is megfigyelhetőek benne.

白文 hakubun:az eredeti, mellékjelek nélküli kínai szöveg

返り点 kaeriten:az olvasás sorrendjét jelző mellékjelek 　㆑㆒㆓㆔㆖㆗㆘㆙㆚㆛

訓点 kunten: a mellékjelek és az okurigana összefoglaló elnevezése

書き下し kakikudasi: a japán szórendnek megfelelőn átírt szöveg



Pl

az eredeti kínai szöveg　白文:










mellékjelekkel kiegészítve　訓点付き漢文:



Itt a kandzsi számok a szórendet, a katakana pedig a végződést és a partikulát jelöli.









japánul leírva　書き下し:














Csak érdekességképpen, az Edo korszaktól a Meidzsi korszak elejéig holland és angol szövegeket is fordítottak ezzel a módszerrel (蘭化亭式翻訳法)：

如何㆓　　渡ツヤ　　　你㆒
hoe 　　 vaart 　　　　 gy?


☆　　　　　　　　　　　　　　　　　　☆　　　　　　　　　　　　　　☆

A kínai források, illetve a fennmaradt ujgur kéziratok alapján tudjuk, hogy a történeti ujgurok is hasonló módszerrel olvasták a klasszikus kínai szövegeket:

《文字亦同華夏、兼用胡書。有毛詩・論語・孝経、置學官弟子以相教授。雖習讀之、而皆爲胡語》　北史・高昌傳

Az ujgur szövegekben a következő mellékjelek láthatók:
törlés:　○　　ト
beszúrás:＋
szórend megváltoztatása：㆑

A kitajok is alkalmazták a kun olvasatot, Hong Mai (洪邁) megemlíti, hogy a kitaj gyerekek, amikor először olvasnak kínai szöveget, a "vulgáris nyelv" (=kitaj nyelv?) szórendjének megfelelően olvassák ki a kínai írásjegyeket.（契丹誦詩）

Arra is van példa, hogy vegyes, kínai-kitaj nyelven írtak verset, amiben a kitaj szavakat is hanzival jelölték.
(a kitaj szavak félkövérrel kiemeltek)

夜宴設邏臣拝洗　両朝厥荷情感勤

微臣雅魯祝若統　聖寿鉄擺倶可忒　

（中山詩話）

参考文献

Ishizuka Harumichi: "Altaistic devices for reading chinese texts"Altaic Religious Beliefs and Practices.1990

『理解しやすい漢文』　文英堂

北澤絃一著『イメトレ　まる覚え　漢文句形・単語』　中経出版　2008年

『国語学研究辞典』

Pröhle Vilmos: "A japáni nemzeti irodalom kistükre". 1937

金文京著『漢文と東アジア』　岩波新書　2010年