우리말의 수수께끼 Nyelvünk titka

　Még a nyáron szereztem be az 우리말의 수수께끼 (Nyelvünk titka) c. könyv japán fordítását, mely a ハングルの歴史*　(A hangŭl története) címet viseli. Bár nem szakkönyv, az olvasásához szükség lehet némi nyelvészeti vagy történelmi háttérismeretre-ez fokozottan igaz a japán kiadásra, mert a koreai nyelvű idézeteknek max csak a fordítását közlik-azt sem mindig-, az olvasatukat már nem. (emiatt felmerül a kérdés, hogy az Amazonon hőzöngő fotelnácik mennyit értettek meg a könyvből..)

Sajnos az eredeti kiadás illusztrációi, illetve a főszöveg egy része helyhiány és egyéb okok miatt nem került bele a fordításba, így előbb-utóbb be  kell szereznem a koreai eredetit.

　A könyv nem csak a hangŭllal, de az azt megelőző írásmódokkal és a latin betűs átírásokkal is foglalkozik, szóval elég átfogó képet lehet kapni a koreai nyelv lejegyzési módjairól és azok problémáiról. Néhol azonban akadnak furcsaságok is, pl 2 sor erejéig megemlítik a türk írást, miszerint az a kínai jóscsontfeliratok írásjegyein 甲骨文字　valamint az egyiptomi és a sumér íráson alapul (!). A végjegyzetből aztán kiderül, hogy ez egy bizonyos Ahmet C. Emre véleménye, és a szogd vagy az arámi származtatással szemben sok az ellenvélemény. Laikusként nem vagyok jártas a turkológiában, de első és második ránézésre is elég meredeknek tűnik Ahmet kollega véleménye...kicsit olyan, mint a japán délibábosok, akik a héber írásból származtatják a katakanát. Na mindegy...

　Szóval izgalmas könyv, sok volt számomra az újdonság is, amiből alább bemutatnék néhányat.

11-13. oldal

Sillai felirat 732-ből, ami elsőre kínai szövegnek tűnik, de valójában az írásjegyek elrendezése a sillai szórendet követik – ennek megvannak a japán párhuzamai is, talán emiatt is szokták idézgetni a japán nyelv-és írástöri könyvekben**.

壬申年六月十六日　二人并誓記　天前誓　今自三年以降　忠道執持　過失无誓　若此事失　天大罪得誓　若國不安大亂世　可容行誓之　又別先辛未年七月廿二日大誓　詩尚書禮傳倫得誓三年

“helyes” kínai szórend → sillai szórend

自今三年以降　→　今自三年以降

執持忠道　→　忠道執持

誓无過失　→　過失无誓

若失此事　→　若此事失

得誓天大罪　→　天大罪得誓　

14-17. oldal

Két vers 金炳淵　Kim Byŏngyŏntól (김병연　金笠　김삿갓, 김입1807-1863), ki igen kreatívan használta a kínai írásjegyeket.

Kínai vers és annak sino-koreai olvasata:

天長去無執　花老蝶不來　천장거무집 화로접불래

菊樹寒沙發　枝影半從地　국수한사발 지영반종지

江亭貧士過　大醉伏松下　강정빈사과 대취복송하

月移山影改　通市求利來　월이산영개 통시구리래

Azonban  létezik ennek a versnek más értelmezése is, ahol is a sino-koreai olvasat hasonló hangzású koreai szavakat jelöl (értelemszerűen a partikulákat miegymást az olvasónak kell beszúrnia):

천장（azaz 天井）에는 거미집이 끼고  화로에는 검불 냄새가 나네

국수는 한 사발인데  지렁(간장) 은 반 종지일세

강정과 사과를 빌어와 대추, 복숭아 아래에 놓네

워리! 사냥개는 통시 (변소) 구린내만 풍기네

Az alábbi vers is trükkös, itt ugyanis a koreai olvasatra kell koncentrálni (japán kun 訓):　

二十樹下三十客　四十村中五十食　이십수하삼십객  사십촌중오십식

人間豈有七十事　不如歸家三十食　인간개유칠십사  불여귀가삼십식

二十 sino-koreai 이십　→ koreai　스물　→ ami a 二十樹　스무나무 szót hivatott jelölni. Az alábbiakat szintén hasonló módon kell megfejteni:

三十 삼십 → 서른　→　서러운

四十 사십　→　마흔　→ 망할

五十 오십　→　쉰　→ 쉰　stb.

100-102. oldal 

  加臨土國文 (가림토), azaz példa a dicsőbb múlt iránti igényre.  Japán megfelelője többek között a 日文真字, amit a Meidzsi-korszakban fel akartak támasztani***.

felül: ősi koreai írás / alul: ősi japán írás  :D

129-137. oldal

 A hangŭl betűinek elnevezése, amely a 訓蒙字會c. könyvben bukkan fel először. Itt szintén találni példát arra, hogy a kínai írásjegyek koreai olvasatát is felhasználták-jobb híján persze, mert nem volt hasonló olvasatú sino-koreai szótag. Emiatt a  末: 끝 (és nem 말), az  衣: 옷 (nem 의).

ᄀ 其役

ᄂ 尼隠

ᄃ 池末

ᄅ 梨乙

ᄆ 眉音

ᄇ 非邑

ᄉ 時衣

ᇰ 異凝

204. oldal

 Az észak-koreai latin betűs átírás:

ᅡa ᅥo ᅩo ᅮu ᅳu ᅵi ᅢai ᅦe ᅬoi ᅱwi ᅣya ᅧyo ᅭyo ᅲyu ᅤyai ᅨye ᅪwa ᅫwai ᅯwo ᅰwe ᅴui

ᆨk,g ᆩkk ᆿkh ᆮt,d ᄄtt ᄐth ᄇp,b ᄈpp ᄑph ᄌts, dz ᄍtss ᄎtsh ᄉs ᄊss ᄒh ᄂn ᄆm ᄋng ᄅr,l

* 朴永濬・柴政坤・鄭珠里・崔炅鳳 共著/ 著中西恭子　訳（2007）『ハングルの歴史』白水社

** pl 『日本語の歴史　２　文字とのめぐりあい』平凡社 1976:146－147.

       大島正二『漢字伝来』岩波新書　2006:94－95.

*** 金　文吉（KIM Moon Gil）「神代文字と日本キリスト教－国学運動と国字改良－（JINDAI MOJI and Japanese Christianity －The Kokugaku（Nativist） Movement and Japanese Character Reform－）」『日文研フォーラム報告書　第155回』2003:1―51.