1. nyomódúc. 板木
A legrégibb nyomtatott szöveg, amelyről tudni, hogy melyik korból származik, a 770-ből való "Hjakumantó darani"（百万塔陀羅尼）. A nyomtatványok Japánban is fanyomatos technikával (木版) készültek, a mozgatható betűs (活字) nyomtatást a 16. században ismerték meg. Az országba érkező európai hittérítők nyomdagépet is hoztak magukkal, amelyekkel japán könyveket is nyomtattak. De ez a technika nemcsak Európából, Koreából is átkerült, Hidejosi koreai hadjáratának következtében. A betűk nemcsak rézből, de fából is készülhettek.
A mozgatható betűs nyomtatás nem tudta kiszorítani a fanyomatos eljárást, még a 19. század végén is nyomtattak így újságot.
(A kínai írásjegyek Európában történő nyomtatásáról az alábbi könyvben olvasható-
Georg Lehner: Der Druck chinesischer Zeichen in Europa. Entwicklungen im 19. Jahrhundert. Harrasowitz Verlag,2004.)
2. kószacu (takafuda). 高札
Olyan fatábla, amivel a rendeleteket, tiltásokat stb tették közzé. Ezt az útelágazásoknál, útkereszteződéseknél, piacokon, hidaknál stb állították fel. Használata a Nara-korszak végén kezdődött, és egészen 1873-ig (Meidzsi 6. éve) folytatódott, amikor is felhagytak a használatával.
A tábla szövege :
高札 明治五年四月
一 火付盗賊人殺或者
贋金札を作り候者等
見聞次第早速共最寄之
役所江召捕へ差出し
又は訴出可申候吟味之上
相違無之候ハゞ御褒美
可被下候事
但召捕候前手疵を負ひ又は
即死等之者江は厚く御救助
可被下候訴人いたし候者引合之
爲め役所へ被召出候節は
職業向迷惑不相成様相應
御年番可被下候願有体可申立候
若隠し置後日他より相顕ニ
おゐてハ曲事たる 偏き事
右被
仰出候趣可相心得者也
壬申四月 豊岡縣
『日本国語大辞典』
『現代日本語講座3』
