A kokudzsi 国字に就いて

A kokudzsi vagy más néven vadzsi (倭字/ 和字)/ vazokudzsi (和俗字) / vaszeikandzsi (和製漢字）meghatározása kutatónként eltérő, az alábbi meghatározás a „Kandzsi jóran” című kiadványon alapul:

- a kandzsik mintájára alkotott írásjegyek
pl: 畑　hata(ke): szántóföld,　凩　kogarasi: hideg téli szél

- olyan kandzsi, amit Japánban más jelentésben használnak mint Kínában
pl: 　偲ぶ　sinobu: visszaemlékezik, felidéz

- olyan kandzsi, aminek a kiejtése ismert, de a jelentése nem maradt fent. Ehhez a japánok egy-egy japán szót társítottak.
pl: 　雫　(da)　sizuku: csepp 　

- a kandzsi egyes elemeinek megváltoztatásával létrejött írásjegy
　　　　　蛸　→　鮹　tako: polip

- az Edo-és Meidzsi-korban a nyugati orvostudomány, matematika stb átvételekor alkotott írásjegyek.
　　哩　mairu: mérföld
　　腺 szen: mirigy
　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　☆　　　☆　　　　☆

A kokudzsiknak alapvetően csak kun （訓）olvasata van, de vannak olyan kokudzsik, amelyeknek:

- on és kun olvasata is van

働　hataraku,hataraki, kaszegi / dó stb

-csak on olvasata van

腺 szen stb

- az olvasata holland, francia stb jövevényszón alapul

錻　buriki ←　holland Blik stb


A legrégibb ismert kokudzsik a 8. századból valók, a Kodzsikiben (古事記) a 俣,鞆, Nagaja-no-Ókimi palotájának feltárásakor talált falemezen a 鰯 írásjegyek láthatók.
A 9. század végén szerkesztett Sinszen dzsikjóban　(新撰字鏡) már 400 „japán írásjegy” található, bár feltehetően nem mind kokudzsi.　
A kokudzsival kapcsolatos első komolyabb munka Arai Hakuszeki　(新井白石) „Dóbun cúkó” (同文通考) c. könyve. Arai definiálta elsőként a kokudzsit, és a könyvében összegyűjtött 81 (valójában ezek között öt kandzsi is van: 栬、柾、諚、鴴, 鮩 ) írásjegyet, amit gyökök szerint csoportosítva sorol fel, megadva az olvasatukat és a jelentésüket.
A legtöbb kokudzsit összegyűjtött szótár (『国字の字典』) 1990-ben jelent meg, az írásjegyek száma az első kiadásban 1553, a második kiadásban már 1597.




A kokudzsik kialakítási elve:

1. On vagy kun olvasatú kandzsik összevonása

麻　ma ＋　呂 ro　→　麿 maro

十 to　＋　十 to　→　 toto


2. Gyökből ( 部首) és fonetikai elemből ( 声符) álló írásjegyek (keiszei /xingsheng 形声):

衤 ruha　＋　妻　cuma →　褄　cuma (a kimono egy része)

衤 ruha ＋　上　kami　＋　下 simo 　→　裃 kamisimo　(Edo-kori viselet neve)


3. Összevont jelek (kaii / huiyi 会意):

山　hegy＋　上 fent　＋　下 lent　→　峠 tóge: hágó

辶 út　＋　十 kereszt　→　辻 cudzsi: útkereszteződés

几 szél (egyszerűsített forma) ＋ 巾 szövet → 凧 tako: papírsárkány


4. Kandzsik egyszerűsítése:

韵　→　匀　　→　匂 nioi: illat


5. Kandzsi elemek kicserélése　vagy hozzáadása:


旗 zászló　＋　竹 bambusz　→　籏 hata: zászló

鉾　→　桙　hoko: alabárd


6. Katakana és kandzsi összevonása:

ト　＋　云　→　

7. Nyugati latinbetűs rövidítések átvétele:

℥ (ounce) →　
G (grein) →　


8. Kurzív írásos (草書) kandzsik félreolvasása:

俟　→　俣


A kandzsi kultúrkör más népei is megalkották saját írásukat a kínai írás alapján , a legismertebb a koreai kukdzsa　國字　（pl:畓, 夻, 巭 stb） és a vietnámi chữ nôm　字喃, de ezenkívűl érdemes még megemlíteni a régi bai　白, miao 苗 és a zhuang 　壮　sawndip írást is.


参考文献


『新撰字鏡』
『和漢三才図会』
新井白石著1760年『同文通考』
エツコ・オバタ・ライマン著『日本人の作った漢字』南雲堂
飛田良文　監修・菅原義三編　1990年　『国字の字典』
笹原宏之著2006年『日本の漢字』　岩波新書
王锋著 『从汉字到汉字系文字 』民族出版社
『實用大玉篇』
『漢字源』　学研
西田龍雄著1984年『漢字文明圏の思考地図』
笹原宏之2007年『国字の位相と展開」三省堂　　
『世界文字辞典』
『西洋度量考』
『日本語学研究事典』
国語調査委員会編『漢字要覧』1908年

A kun olvasat 訓読み

　A kun olvasat(kun-jomi 訓読み) lényege, hogy a kandzsit a jelentésének megfelelő japán szóval olvassák ki. Az i.sz. VI. századtól van rá példa, és a manjóganák között is vannak olyan írásjegyek, amik már a kun olvasaton alapulnak.
Azokat a kandzsikat, amiknek nem volt a jelentésüknek megfelelő japán szó, sino-japán kiejtéssel olvasták ki („on” olvasat 音読み). Az is előfordult, hogy a kun olvasatot a hosszúsága miatt mellőzték, és inkább az on olvasatot részesítették előnyben.
Pl a „lepke” 蝶 japán olvasata a Sinszen dzsikjóban még kafafirako (加波比良古), de a Heian korban már rövidsége miatt a kínai eredetű „tefu” (mai sino-japán kiejtése: csó) olvasat lett az általános.
Az egyes kandzsikhoz eleinte több japán szót is rendeltek, a Ruidzsú mjógisó 類聚名義抄　 című szótárban a 治 -nak 14, a 行 -nak 40, 　a 方 -nak 37 olvasata látható.　Azt, hogy éppen minek kell olvasni az adott kandzsit, a szövegkörnyezet döntötte el.

　A kun olvasathoz hasonló olvasati mód a kandzsi kultúrkör　漢字文化圏　 (illetve annak peremén élő) más népeinél is megtalálható volt, ahol a kínai írásjegyeket szintén a helyi nyelven olvasták ki:
(a számok a zenei hangsúlyokat jelölik)

田　　　 　 vietnámi: ruộng
　　　　　 　/japán: ta, kari szuru/

雨 　　　 zhuang 壮：phɔ:n 1
　　　　　 /japán: ame, amefuru, furu, furaszu, uruoszu/

黒 　 zhuang　壮: dam1
　　 　/japán: kuro, kuroi, kuromu, kuromeru/

風 　　 bai　白 : pi35
　　　　　　kam 侗: lɘm　
　　　　 /japán: kaze, furi/

天 　　 　　　bai　白: xe55
　　　　 　　ujgur: täŋri
　　　　　　 /japán: ame, ama, szora/

人　　　　 ujgur: kiši
　　　　　 　/japán: hito, hitobito, hitogotoni, tari, to, udo/

世　　　　 ujgur: yertinč
　　　　　 　/japán: jo, jojo/

　Az ujgur esetében az ujgur olvasatú kínai írásjegyekhez ujgur írással illesztették a ragokat. (vö japán okurigana)

　Hasonló volt a helyzet az ókori Mezopotámiában is, ahol az ékírásos szójeleknek sumér és akkád nyelvű olvasata is létezett:
( a sumér olvasatot nagybetűkkel, az akkádot kisbetűkkel írtam át)

MUL/ MULU　 kakkabu: étoile
kakkabtu: petite étoile
MUL　 nabāţu: briller
bibbu: planète, comète

ALAM lanu: forme, aspect, figure
şalmu: statue, figurine

　Az iráni nyelvek esetében is beszélhetünk kun olvasatról, ebben az esetben nem a kínai írásjegyeket, hanem az arámi írású arámi szavakat (ideogrammokat) olvasták ki a helyi nyelven (párthus, pahlavi stb), és ehhez illesztették-szintén arámi írással- az adott nyelv ragjait, képzőit stb.
Így például az arámi MLKA 　ideogrammot párthus nyelven šāh-nak olvasták ki.


参考文献

『新撰字鏡』
『世界文字辞典』
『漢字源』学研
『明解古語辞典』三省堂
大島正二著『漢字伝来』岩波書店
河野六郎著『文字の本質』岩波講座「日本語８．文字」抜刷
竹内与之助著1988年『字喃字典』大学書林
庄垣内 正弘著『言語からみた「古代ウイグル」の世界』2003年
王锋著 『从汉字到汉字系文字 』民族出版社
古池孝一著『中国周辺の漢字系文字』
René Labat / Florence Malbran-Labat: Manuel d'Épigraphie Akkadienne.
《Ókori és keleti nyelvek és írások》 Főszerkesztő: Zólyomi Gábor
Jeremiás Éva：Az iráni nyelvek és írások