Sinszen dzsikjó 新撰字鏡

Japán máig fennmaradt legrégibb kandzsiszótára (漢和辞典)
12 kötetes, isz. 898-90 között készült el. Szerkesztője Sódzsú 僧昌住 szerzetes.
Kb 20930 írásjegyet tartalmaz, ezek közül kb 16300-at gyök szerint csoportosít és megadja a kiejtését valamint a japán megfelelőjét.
A kiejtést a hanszecuval 反切vagy azonos kiejtésű írásjeggyel adja meg, a japán olvasatot pedig manjóganával　万葉仮名 (magana　真仮名) .
A szótár írásjegyváltozatokat　異体字 és kokudzsikat　国字 is tartalmaz.
A Nara kori nyelvállapotot tükröző „helyesírás” (上代特殊仮名遣い) már nem érvényesül, de a コ esetében (ko-kö) még megfigyelhető.

反切　hanszecu

Lényege, hogy egy írásjegy kiejtését két írásjeggyel adják meg, mégpedig úgy, hogy az első írásjegy jelölte a szó elejét　（声母）, és a második a szó többi részét　（韻尾）, például　
東　徳紅切：　　東　→　徳　tɘk　紅 ɣuŋ　＝　tuŋ


A szótár itt megtekinthető

参考文献

『国語学研究事典』
『漢字源』
大島正二著『漢字伝来』岩波新書

Kép forrása:
http://www.wul.waseda.ac.jp/kotenseki/html/ho02/ho02_04715/index.html