2009年1月25日日曜日

Sinszen dzsikjó  新撰字鏡


Japán máig fennmaradt legrégibb kandzsiszótára (漢和辞典)
12 kötetes, isz. 898-90 között készült el. Szerkesztője Sódzsú 僧昌住 szerzetes.
Kb 20930 írásjegyet tartalmaz, ezek közül kb 16300-at gyök szerint csoportosít és megadja a kiejtését valamint a japán megfelelőjét.
A kiejtést a hanszecuval 反切vagy azonos kiejtésű írásjeggyel adja meg, a japán olvasatot pedig manjóganával 万葉仮名 (magana 真仮名) .
A szótár írásjegyváltozatokat 異体字 és kokudzsikat 国字 is tartalmaz.
A Nara kori nyelvállapotot tükröző „helyesírás” (上代特殊仮名遣い) már nem érvényesül, de a コ esetében (ko-kö) még megfigyelhető.

反切 hanszecu

Lényege, hogy egy írásjegy kiejtését két írásjeggyel adják meg, mégpedig úgy, hogy az első írásjegy jelölte a szó elejét (声母), és a második a szó többi részét (韻尾), például 
東 徳紅切:  東 → 徳 tɘk 紅 ɣ = tuŋ


A szótár itt megtekinthető

参考文献

『国語学研究事典』
『漢字源』
大島正二著『漢字伝来』岩波新書

Kép forrása:
http://www.wul.waseda.ac.jp/kotenseki/html/ho02/ho02_04715/index.html

2 件のコメント: