Szabolcs nevű kedves olvasóm a ゐ （ヰ）és ゑ （ヱ）kanákról érdeklődött:
"Engem érdekelne még a ゐ és a ゑ története is. Mi történt az eredeti kiejtésükkel? Talán a századok során kikoptak a nyelvből?"
A ゑ（ katakana ヱ）hangértéke eredetileg "we" volt, de a 13-14. század körül összekeveredett a kiejtése a "je"-vel az utóbbi javára. (eredetileg "e" és "je" is volt, de a 10. században eltűnt a kiejtésbeli különbség köztük, és az "e" eltűnt)
A "je" leírására így egyaránt használták a え・ゑ kanákat; a portugálok mindkettőt YE-nek írták át.Az Edo-korban aztán a "je" "e"-vé változott.
Az ゐ （ヰ）is eredetileg a wa-sor része volt wi hangértékkel, de a 13-14. század körül a kiejtése azonos lett az い i-vel- a portugálok mindkettőt Y-vel jelölték.
A modern kana-helyesírás (現代仮名遣い) nem alkalmazza a ゑ és ゐ kanákat, ezekkel manapság elsősorban csak a klasszikus japán szövegekben találkozni, de ebben az esetben is "e"-nek és "i"-nek olvassák.
参考文献
『１日１題 30日完成 古文』日栄社
『日本語要説』ひつじ書房
Joam Rodriguez: ARTE BREVE DA LINGOA IAPOA. 1620.
Senga Toru: "A jen szó és ami körülötte van." Magyar Nyelv, 2005. július
