Agyagtábla írásgyakorlat 粘土板実習

Ma, az utolsó előtti sumér órán az agyagtáblára való írást gyakoroltuk-jobb híján gyurmával és bambusz evőpálcikából faragott "tollal". Ha ezt a sumér írnokok látták volna... :)
Nem volt egyszerű az "agyagtábla" kis mérete miatt, és az is nehezítette a dolgot, hogy a táblát állandóan forgatni kellett.

Az ékírásnak látszólag semmi köze a japán írásrendszerhez, de megfigyelhető némi hasonlóság, a japán írás ismeretében a sumér írásrendszer könnyen megérthető-az órán mi is így tanultuk. Így van az okuriganának 送り仮名 és a furiganának 振り仮名 is sumér megfelelője, valamint a szójelek és a szótagjelek (漢字仮字交じり) együttes alkalmazása is megtalálható az ékírásban.
Az ékjeleket felépítésük, kialakításuk alapján a kínai írás 六書 rikuso / liushu elve szerint is csoportosíthatjuk-de ezenkívűl is vannak egyéb írásjegyalkotó módszerek, mint a gilimû, gunû, tenû, stb.


1, képjelek - sókei / xiangxing 象形 kur "hegy, idegen ország" - ez megtalálható a Dósisa 同志社大学 egyetem címerében is, aminek tervezője Juasza Hangecu 湯浅半月 költő és orientológus.
2, elvont fogalmakat kifejező jelek - sidzsi /zhishi 指事 sa9 "fél"
3, összevont jelek - kaii / huiyi 会意 ka "száj" + ninda "kenyér" = gu7 "enni"
4, jelentésre utaló részből és fonetikai elemből álló írásjegyek - keiszei / xingsheng 形声 bad3 > városfal+ bad
5. jelentésbővülés - tencsú / zhuanzhu 転注 apin "eke" → engar "földműves"
6. az írásjegyek kiejtésének kölcsönzése - kasa / jiajie 仮借 šum2 "fokhagyma/vöröshagyma" → "adni"

További érdekesség, hogy Daniel C. Snell a "Workbook of Cuneiform Signs" megírásakor Patrick Geoffrey O'Neill "Japanese Kana Workbook" c. munkáját vette alapul.


参考文献

「世界文字辞典」
Zólyomi Gábor:A sumer nyelv és írás

A kun olvasat 訓読み

　A kun olvasat(kun-jomi 訓読み) lényege, hogy a kandzsit a jelentésének megfelelő japán szóval olvassák ki. Az i.sz. VI. századtól van rá példa, és a manjóganák között is vannak olyan írásjegyek, amik már a kun olvasaton alapulnak.
Azokat a kandzsikat, amiknek nem volt a jelentésüknek megfelelő japán szó, sino-japán kiejtéssel olvasták ki („on” olvasat 音読み). Az is előfordult, hogy a kun olvasatot a hosszúsága miatt mellőzték, és inkább az on olvasatot részesítették előnyben.
Pl a „lepke” 蝶 japán olvasata a Sinszen dzsikjóban még kafafirako (加波比良古), de a Heian korban már rövidsége miatt a kínai eredetű „tefu” (mai sino-japán kiejtése: csó) olvasat lett az általános.
Az egyes kandzsikhoz eleinte több japán szót is rendeltek, a Ruidzsú mjógisó 類聚名義抄　 című szótárban a 治 -nak 14, a 行 -nak 40, 　a 方 -nak 37 olvasata látható.　Azt, hogy éppen minek kell olvasni az adott kandzsit, a szövegkörnyezet döntötte el.

　A kun olvasathoz hasonló olvasati mód a kandzsi kultúrkör　漢字文化圏　 (illetve annak peremén élő) más népeinél is megtalálható volt, ahol a kínai írásjegyeket szintén a helyi nyelven olvasták ki:
(a számok a zenei hangsúlyokat jelölik)

田　　　 　 vietnámi: ruộng
　　　　　 　/japán: ta, kari szuru/

雨 　　　 zhuang 壮：phɔ:n 1
　　　　　 /japán: ame, amefuru, furu, furaszu, uruoszu/

黒 　 zhuang　壮: dam1
　　 　/japán: kuro, kuroi, kuromu, kuromeru/

風 　　 bai　白 : pi35
　　　　　　kam 侗: lɘm　
　　　　 /japán: kaze, furi/

天 　　 　　　bai　白: xe55
　　　　 　　ujgur: täŋri
　　　　　　 /japán: ame, ama, szora/

人　　　　 ujgur: kiši
　　　　　 　/japán: hito, hitobito, hitogotoni, tari, to, udo/

世　　　　 ujgur: yertinč
　　　　　 　/japán: jo, jojo/

　Az ujgur esetében az ujgur olvasatú kínai írásjegyekhez ujgur írással illesztették a ragokat. (vö japán okurigana)

　Hasonló volt a helyzet az ókori Mezopotámiában is, ahol az ékírásos szójeleknek sumér és akkád nyelvű olvasata is létezett:
( a sumér olvasatot nagybetűkkel, az akkádot kisbetűkkel írtam át)

MUL/ MULU　 kakkabu: étoile
kakkabtu: petite étoile
MUL　 nabāţu: briller
bibbu: planète, comète

ALAM lanu: forme, aspect, figure
şalmu: statue, figurine

　Az iráni nyelvek esetében is beszélhetünk kun olvasatról, ebben az esetben nem a kínai írásjegyeket, hanem az arámi írású arámi szavakat (ideogrammokat) olvasták ki a helyi nyelven (párthus, pahlavi stb), és ehhez illesztették-szintén arámi írással- az adott nyelv ragjait, képzőit stb.
Így például az arámi MLKA 　ideogrammot párthus nyelven šāh-nak olvasták ki.


参考文献

『新撰字鏡』
『世界文字辞典』
『漢字源』学研
『明解古語辞典』三省堂
大島正二著『漢字伝来』岩波書店
河野六郎著『文字の本質』岩波講座「日本語８．文字」抜刷
竹内与之助著1988年『字喃字典』大学書林
庄垣内 正弘著『言語からみた「古代ウイグル」の世界』2003年
王锋著 『从汉字到汉字系文字 』民族出版社
古池孝一著『中国周辺の漢字系文字』
René Labat / Florence Malbran-Labat: Manuel d'Épigraphie Akkadienne.
《Ókori és keleti nyelvek és írások》 Főszerkesztő: Zólyomi Gábor
Jeremiás Éva：Az iráni nyelvek és írások