Kaó 花押

A kaó (putonghua: huaya) egy stilizált aláírás, eredete a szómjóra 草名　vezethető vissza, ami tkp kurzív kandzsival íródott aláírás. Kínában alakult ki a Tang-dinasztia idején, Japánba a X. században került. (右大史坂上経行 933,　仁和寺別当大法師某 950)
Alapvetően nem használták együtt az aláírást és a kaót, azonban a köznép illetve később a szamurájok esetében megfigyelhető ezek egyidejű használata.
Egyéb elnevezései: 花書 kaso, 花字 kadzsi, 書き判 kakihan, 手印 suin.

Az "Ódzsikó" 押字考 című, Edo-kori könyv a szómjón kívűl a kaó következő fajtáit különbözteti meg:

①　二合体: két, egymás mellett álló kandzsi ligatúrája

　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　 　　 国　＋　長


②　一字体:　egyetlen kandzsiból áll

　 　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　 　　 道

③　別様体: Az Edo-korban jelent meg, nem kandzsi, hanem madarat ábrázoló rajz. Eredete ismeretlen.


④　明朝体: Ming-stílusú. Japánban a XVII. században jelent meg, nagyon egyszerű felépítésű. Kevés vonásból áll, alul-felül két vízszintes vonal határolja. Az Edo-kori szamurájokon kívűl a nemesek, a császár,és a szerzetesek egy része is használta. Ennek elődje az a kaó volt, amit a Song-és a Yuan Kínából érkezett szerzetesek, illetve az onnan hazaérkező japánok hoztak magukkal.


A fentieken kívűl érdemes megemlíteni, hogy a szamurájok és a nemesség kaója is különbözött.A szamurájoknál az azonos családhoz tartozók hasonló kaót használtak. Az is előfordult, hogy valaki az évek alatt fokozatosan "átalakította" a kaóját. A nemesek esetében a Kamakura-korba lépve a korábbi egyszerű formát egy bonyolult, sok vonásból álló kaó váltotta fel.

A kandzsikon kívűl létezett kana szótagíráson és a latin betűkön alapuló kaó is, utóbbi a XIX. században jelent meg.
　　　　　　　　　　　　　 　　　　　　 　　 　　 m



　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　 　　　そ＋ね

A Kamakura-korban megjelentek a kaó-pecsétnyomók is. Ez nagymennyiségű irat aláírását könnyítette meg, másrészt kialakulásában nem elhanyagolható a kínai hatás sem.
Tao Zong-yi (陶宗儀) azt írja, hogy mivel a Yuan-dinasztia mongol és színes szemű (色目人) hivatalnokai nem tudták leírni a kaójukat, ezért azt pecsétnyomóba vésették és így szignózták az iratokat.

A kaóhoz hasonló aláírásmód nemcsak Japánban és Kínában, de a világ más részein is megtalálható. Az iszlám világban ilyen a tugra طغراء írásmód, amit a baszmala formula ( بسم الله الرحمن الرحيم ) leírására is alkalmaznak. Jin Qi Cong 金啓孮 a dzsürcsi szótárában (dʒuʃә bitxә bunәku 女真文辭典) bemutat egy dzsürcsi kaót, ám nem szolgál róla semmilyen információval. Az ujgur kéziratokon is megfigyelhető a kaóhoz hasonló aláírás (nišan).








Irodalom / 参考文献

古筆 了仲著1855年『紫巌印章花押譜』
日本語を考える会編2006年『読めそうで読めない不思議な漢字』　角川文庫
『日本国語大辞典』
伊勢貞丈 著　『押字考 』
佐藤進一著　2000年『花押を読む」　平凡社
道広勇司著『アラビア系文字の基礎知識』2005年　㈱ワイズ
『シルクロード　文字を辿って　ロシア探検隊収集の文物』　京都国立博物館2009年