Az istenek korának írásai (dzsindaimodzsi 神代文字) egy gyűjtőnév, amely több, egymástól különböző, többnyire szótagírást takar. Ezen írásokat a kínai írás átvétele előtti, ősi japán írásnak tartották , legelső említése a kamakura kori sintó tudós, Urabe Kanekata (卜部兼方) nevéhez fűződik. Az észak és déli dinasztiák korában élt Inbe-no-Maszamicsi (忌部正道) szerint az ősi japán írás képírás volt. Az edo-korban fellendült a dzsindaimodzsik propagálása, az ősi szokásokhoz, kultúrához való visszatérést ösztönző sóko eszmének (尚古思想) köszönhetően. A dzsindaimodzsi legbuzgóbb híve a tudós Hirata Acutane （平田篤胤） volt, az ő nevéhez fűződik a hifumi (日文, 
) írás, ami valójában a koreai hangülön (한글) alapult. Természetesen már az Edo-korban is voltak ellenzői a dzsindaimodzsinak, mint pl Ban Nobutomo (伴信友) , aki "Kana no motoszue"(仮字の本末) c. könyvében kijelenti, hogy ezeket az írásokat a későbbi korok sintó tudósai követték el. Az állítólagos ősi írással szembeni ellenérvek a következők:
-ha valóban lett volna ősi japán írás, nem lett volna szükség a kínai írás átvételére
- az ezekkel az írásokkal készült szövegek nem léteztek az Edo-kort megelőzően
- a dzsindaimodzsival nem lehet lejegyezni az ójapán nyelv magánhangzóit (上代特殊仮名遣い、a, i, i², u, e, e², o, o²)
-a dzsindaimodzsik többnyire az iroha (伊呂波) és a godzsúonzu (五十音図) alapján vannak sorba rendezve- azonban mind az iroha, mind a godzsúonzu heian-kori "találmány".
- a kamakura korig egyetlen könyv sem említi, hogy lett volna írás a kandzsi átvétele előtt.
Dzsindaimodzsik a XX. században is születtek: Egy Vada Kihacsiró (和田喜八郎) nevű férfi a ’70-es években bejelentette, hogy a családja birtokában áll néhány irat, amik Cugaru történelmét meséli el. Állítása szerint az iratok anyagát az ősei gyűjtötték össze, miközben bejárták egész Japánt. A témát felkapta az NHK és más adók is, azonban 1999-ben tartott sajtótájékoztatón megállapították, hogy:
- a szövegeket Vada írta személyesen, újságcikkek és TV műsorok stb alapján,
- az általa megnevezett ősök sohasem léteztek,
- az "ősi" iratokban használt írásokat is ő találta ki, de felhasznált korábbi dzsindaimodzsit is.
Dzsindaimodzsikkal most is lehet találkozni, főleg sintó szentélyekben. Állítólag a kiotói Konpira hegyen (金毘羅山) is áll egy hifumi írásos oszlop.
Néhány dzsindaimodzsi:
日文真字
中臣文字
新豊国文字
参考文献
原田実著『図説神代文字入門』 BNP
山口仲美著『日本語の歴史』 岩波新書
『国語学大辞典』
『日本語学研究事典』明治書院
小松茂美著『かなーその成立と変遷ー』岩波新書
"中臣文字"
返信削除Ezek olyan bonyolultak, hogy nem csoda, ha atvettek a kanjikat. :)
はは (笑)
返信削除Végül is nekünk is van rovásírásunk, mégis a latin ábécét használjuk.
返信削除Ha tényleg használatban volt is ez az írás, kevesen használhatták, s végül kiszoríthatta őket a taoizmussal/konfucianizmussal behozott kínai írás, amit az első kínai mintára létrehozott állam(ok?) hivatalnokai használtak.
Nem ismerem igazán a japán történelmet, csak a miénkből indultam ki. ^_^"
Bár nem ástam bele nagyon magamat a témába, de szerintem elképzelhető, hogy voltak valami jelek- pl számjelek- a kandzsi átvétele előtt vagy párhuzamosan mellette, pl a földművesek között. Rjúkjún is a köznép nem a kanát vagy a kandzsit használta, hanem a kaidádzsit vagy a szúcsúmát :
返信削除http://fubito.blogspot.com/2009/07/irasbeliseg-rjukjun.html
Ami a dzsindaimodzsikat illeti, az ellenérvek talán az elsőt kivéve szerintem elég meggyőzőek és logikusak.
Ezek alapján eléggé úgy tünik, hogy az utólagos történelemteremtés újabb példáját láthatjuk. Sok nép nem nyugszik bele, hogy nincs "saját" írása, "csak" átvette másét, mintha ez valami rangsort vagy elit klubot jelentene és bármi hatása lenne a mai népre és főleg az egyénre. De hát már csak ilyenek vagyunk...
返信削除Érdekes volt!
Köszönöm :)
返信削除Igen, itt is a "csináljunk dicsőbb őstörténetet" egy szép példája látható :)
Ezzel párhuzamosan az Edo-korban olyan vélemények is voltak, miszerint a kandzsi használatát abba kéne hagyni, mert az idegen ország írása, nem illik a japán nyelvhez stb.
A korszak egyik tudósa, Motoori Norinaga is írt ilyen témájú "cikket", amiben bírálja a kanbun tudósokat stb, de még ő maga is kénytelen volt kandzsit használni, mert az olyan szavakat, mint a "josza-asisza"(kandzsival 善悪是非) valószínűleg senki sem értette volna meg :)
Állítólag a "modzsi" szót is ő alkotta meg az eredeti mondzsi-ból (文字), mert ez szerinte sokkal japánosabban hangzik :)
(高島俊男著『漢字と日本人』文春新書)
これらの文字は、どんな文献から？
返信削除いつ見つかったの？
…そもそも、神代文字ってどれくらい信憑性あるの？？？
文献は江戸以降だと思うよ・・・信憑性は先ずないと思うよ。
返信削除その理由として、
・江戸以前の文献はない
・古代日本語の音 （上代特殊仮名遣い）は表記できない
・大体 伊呂波と五十音図によって配列されるが、両方とも平安時代に作成された。
・鎌倉時代以前の文献に、漢字を使う前に文字があったと記されていない
・神代文字が江戸時代の尚古思想に結びつかれた
だよねえー。
返信削除安心した(笑)
つか、上のやつは完ぺきハングルのパクリだし(それぞれ子音、母音の発音を表す文字の形まで同じ…ただ縦になってたのを横にしただけだねｗ)
中臣文字は西夏文字もびっくりってやつだねｗ
下の字は、例えば契丹とかが漢字をヒントに文字を作った時の雰囲気と似ているなという印象。
そうだね
返信削除偽造が多い。
しかし、文盲の人たちは、絵文字を使ったことが実際にあるよ。
「絵般若心経」や「盲暦」の類だね。