Kandzsioktatás Japánban

 

Ismét japán nyelviskola, bár most a kandzsioktatásról lesz szó. Szóval van egy iskola, ahol kb 6 éve tanítok, és viszonylag normális, de azért itt is van egy-két olyan dolog, amivel nem tudok azonosulni (a 3. éve tartó értelmetlen maszkviselés az egyik, de ezt most hagyjuk).

Az egyik ilyen dolog a kandzsioktatás ugye. A fő tankönyv a みんなの日本語, így az ehhez kapcsolódó munkafüzeteket is rendszeresen használjuk. A kandzsi esetében ez a 漢字練習帳 lesz, ami kb hetente egyszer kerül sorra. Az alábbiakban bemutatok egy példát az egyes leckék felépítésére.

Ahogy látható, egy lecke három részből áll:  1. olvasat és minimális írásgyakorlat  2. olvasási feladat   3. kandzsiátírási gyakorlat.

A probléma mindjárt az első pontnál jelentkezik, lévén a kandzsik alapvonásainak begyakoroltatása nélkül, mindössze némi vonássorend-demonstráció után kell írni a kandzsikat, természetesen mindenki úgy "rajzol", ahogy éppen tud, vagy amilyen kedve van.

Az olvasat is gondot jelenthet, mert az anyanyelvi tanárok a 訓 olvasatra hiraganát, az 音  olvasatra katakanát használnak- úgy, ahogy a japán gyerekek tanulják, vagy ahogy a kandzsiszótárakban szerepel. Ezzel nem is lenne nagy baj, de itt külföldiekről, pláne kezdőkről van szó, akik néha a kanát sem tudják hiba nélkül leírni, és emiatt is teljesen össze vannak zavarodva, hiszen az 1. pontban kétféle kanával találkoznak, de a 2. pontban már mindent hiraganával kell leírniuk. Csodálkoztam is, amikor a táblára írattattam őket, hisz pl a 九時九分 -t  クジキュウフン-nak akarták írni, de aztán a japánokkal beszélve kiderült, hogy ők az olvasatot  a kétféle kanával tanítják. Mondtam nekik, hogy ez tök jó, de 外人-ként talán nem túl szerencsés a dolog, főleg ha valaki kezdő, de nem sok eredménye volt a dolognak. 

A másik furcsaság az óra eleji kandzsi-röppentyű, ahol is 5 kandzsi olvasatát kell leírniuk, viszont átírási gyakorlat kb soha nincs. (ráadásul az esetek többségében előző nap meg van mondva a diákoknak, hogy melyik 5 kandzsi várható a tesztben).

Felvetésemre, hogy esetleg írattatni is kéne őket, azt a választ kaptam, hogy a sikeres Japán Nyelvvizsga (JLPT) a fontos, ott meg ugye elég csak felismerni az írásjegyeket...

Természetesen elismerem a JLPT fontosságát, ami az iskola értékelését is befolyásolhatja, de hosszú távon jobban megérné, ha a kandzsikat "rendesen" tanítanák, értve ezalatt pl az alapvonásokat, vagy a kandzsik (főleg a 形声文字) felépítését, mert azért a  部首 vagy a 音符 ismerete is hasznos lehet. 

Ami az alapvonásokat illeti, szerintem a Nagy Bálint-féle kínai nyelvkönyv módszere egész jó, mert egyrészt bemutatja a kandzsik felépítését, másrészt pedig az egyes írásjegyeket alapvonásokra, elemekre bontja, amelyek begyakorlása után csak össze kell rakni a kérdéses karaktert. Nekem mindenesetre bejött.  

Van olyan módszer is, ami a kandzsik "etimológiájára" építve tanít, de ezzel az a gond, hogy kutatóként eltérő lehet az egyes kandzsik értelmezése, és néha laikusként is gyanús lehet az ilyesmi. Nekem is van ilyen könyvem, szótáram, érdekesnek érdekes, de nem szabad túl komolyan venni a dolgot.