2010年8月15日日曜日

Japán számok 和語の数詞

Közismert, hogy a japán nyelvben két számsor található: a japán és a kínai eredetű.
A mai nyelvben a japán eredetű számok használati köre sokkal korlátozottabb, mint a kínaié, és tízen felül néhány kifejezést leszámítva - hacuka 二十日, hatacsi 二十歳, miszodzsi 三十路, ómiszoka 大晦日 stb - már a kínai számnevek (ʔiet, ni/ ʒi, sam, si, ngo, liok/liuk, ts'iet, păt, kiuu/ kiəu, ʒiəp/ ʃiəp) dominálnak.
Azért ez nem volt mindig így, a régi japán nyelvben ki lehetett fejezni a 10-nél nagyobb számokat is, igaz , kissé körülményesen (du:づ, fi: ひ, fo: ほ, ti: ち, se:せ, tu :つ , ) :

10:  towo /-szo

15: towo amari itutu

20: futaszo(di) / fatati

30: miszo

40: jöszo

50: iszo

60: muszo

70: nanaszo

80: jaszo

90: kökönöszo

100: momo / -fo (pl 500: ifo, 800: jafo)

1000: ti

10000: jörödu


" 1792470 éve" (Nihonsoki 3. kötet) : momo jörödu tose amari nanaszo jörödu tose amari kökönö jörödu tose amari futati tose amari jöfo tose amari nanaszo tose amari

kandzsival: 一百七十九万二千四百七十余歳



A sorszámnevek kifejezése is lehetséges volt:

巻第一 az első kötet: maki no tuide fitötu ni ataru maki

A fenti példák alapján érthető, hogy elsősorban miért a kínai eredetű számneveket használják :)


参考文献

『日本書紀』岩波文庫 黄4-1

ホフマン『日本語文典』

藤堂明保 『漢語と日本語』秀英出版

『古語辞典』岩波

3 件のコメント:

  1. A fentiekkel kapcsolatban egy-két kérdésem.

    A régi japán nyelvben volt 'ö'-höz hasonló hang, vagy az átírás egész mást jelöl? (90-nél és a 10 000-nél)

    A Nihonshokiban milyen egymillió évvel ezelőtti események vannak lejegyezve? Valamiféle teremtéstörténet? Vagy ősi legendák időbeni elhelyezése?

    A harmadik pedig az, hogy a kandzsik ősi kínai olvasatát honnan tudjuk, ha kínában nem volt fonetikus írás (vagy tévedek?), hanem más ismertebb írásjegy(ek)kel lehetett jelölni a hangértéket? Bár, ha belegondolok, a görög ábécé betűit is máshogy ejtik ma, mint két és félezer évvel ezelőtt.

    Egyébként még most is elé nehéz kitalálni, főleg a 4-nél és a 7-nél, hogy az adott szövegkörnyezetben hogyan kell olvasni őket. Bár lehet hogy csak én vagyok kezdő... :)

    返信削除
  2. "A régi japán nyelvben volt 'ö'-höz hasonló hang, vagy az átírás egész mást jelöl?"

    Igen, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy "jö" nek ejtették, ez csak egy jelölési mód. Van, aki jo2-nek vagy ヨ乙-nak írja.
    Ezt egyébként 上代特殊仮名遣い -nak hívják, és Motoori Norinaga fedezte fel a Kodzsiki kutatása során. Feltűnt neki, hogy bizonyos szótagok esetében kétféle manjóganát használnak (ezeket ma 甲-nak és 乙-nak nevezik), és ezeket sohasem keverik. Aztán ezt az egész feledésbe merült, de a 20. század elején ezt a jelenséget újra felfedezték. Rájöttek, hogy ezeknek a szótagoknak a kiejtése különbözhetett. Hogy pontosan hogy ejthették ki, nem lehet tudni, de Hasimoto Sinkicsi szerint így :
    ア: a
    イ 甲:i
    イ 乙:ï
    ウ: u
    エ 甲: e
    エ 乙:æ vagy əi
    オ 甲: o
    オ 乙: ö


    "A Nihonshokiban milyen egymillió évvel ezelőtti események vannak lejegyezve? Valamiféle teremtéstörténet? Vagy ősi legendák időbeni elhelyezése?"

    Tkp ez egy történeti mű, ami az eseményeket az istenek korától Dzsitó tennóig tárgyalja. 30 kötetes, 720-ban állították össze.
    A legrégibb kézirat, amelyben a kandzsik mellett szerepel az olvasat, a Heian-korszakból származik.


    "A harmadik pedig az, hogy a kandzsik ősi kínai olvasatát honnan tudjuk,"

    Ez jó kérdés. A Nihonsoki esetében elsősorban a legrégibb, olvasattal is ellátott változatra támaszkodnak, ami a Heian-korszakból származik. A legrégibb kandzsiszótár pedig a 9. század végéről-10. század elejéről való, ahol a japán olvasatot manjóganával adják meg. Ez alapján is ki lehet következtetni egy-egy kandzsi olvasatát.
    De ott van pl a Kodzsiki, amely szintén manjóganával adja meg az olvasatokat.
    pl:
    高天原成神名・・・(中略)訓高下天云阿麻。
    Tehát 天 = 阿麻 (ama)


    "Egyébként még most is elé nehéz kitalálni, főleg a 4-nél és a 7-nél, hogy az adott szövegkörnyezetben hogyan kell olvasni őket. "

    19. század végi japán nyelvkönyveket elnézve, a 40 gyakran nem jondzsú, hanem sidzsú..Lehet, hogy a jondzsú olvasat csak a Taisó-Sóva korban terjedt el?

    返信削除
  3. "A harmadik pedig az, hogy a kandzsik ősi kínai olvasatát honnan tudjuk, ha kínában nem volt fonetikus írás (vagy tévedek?), hanem más ismertebb írásjegy(ek)kel lehetett jelölni a hangértéket? "

    Bocsánat, a japán olvasatról írtam. Korán van még :)
    Tehát a kínai:

    A középkínai kiejtés meghatározása Karlgrenhez fűződik, aki a kínai nyelvjárások, valamint a japánban, koreaiban, vietnámiban található kínai jövevényszavak és a kínai rímszótárak alapján rekonstruálta azt, bár az utána következő tudósok némileg korrigálták az általa rekonstruált kiejtést.

    Pl:


    sino-koreai: kɯm
    sino-vietnámi: kɐm
    sino-japán Kan:kin
    sino-japán Go: kon
    kantoni: kɐm
    hakka: kim
    fuzhou: kiŋ
    xian: ȶɕiɛ̃
    shanghai: ȶɕiəŋ
    stb
    Ebből a kikövetkeztetett középkínai olvasat: kjɪ̆əm

    Ezzel kapcsolatban tudok ajánlani egy könyvet, amiben megtalálható néhány kínai vers is a rekonstruált tang-kori olvasattal:
    大島正二著「唐代の人は漢詩をどう詠んだか―中国音韻学への誘い」 http://www.amazon.co.jp/%E5%94%90%E4%BB%A3%E3%81%AE%E4%BA%BA%E3%81%AF%E6%BC%A2%E8%A9%A9%E3%82%92%E3%81%A9%E3%81%86%E8%A9%A0%E3%82%93%E3%81%A0%E3%81%8B%E2%80%95%E4%B8%AD%E5%9B%BD%E9%9F%B3%E9%9F%BB%E5%AD%A6%E3%81%B8%E3%81%AE%E8%AA%98%E3%81%84-%E5%A4%A7%E5%B3%B6-%E6%AD%A3%E4%BA%8C/dp/4000241451

    返信削除