2010年12月11日土曜日

A történelmi kana-használat 旧仮名遣

A kana-írás megszületésekor az írás még a beszélt nyelvet tükrözte, de mivel később a nyelv változását az írás nem követte, és egy hangot több kana is jelölhetett, "kaotikus" állapotok uralkodtak:

 へ Фe,  ヱ we ⇒  we
                                     > ⇒ je    
エ e, 江 je         ⇒  je

Ezen próbált változtatni a XII. században Teika 定家, aki kidolgozta "helyesírását" - ezt végül később Gjóa 行阿 tökéletesítette.
Teika a え・へ・ゑ・ひ・ゐ・い kanák használatát szabta meg, az お és を -t pedig az eltérő hangmagasságú (アクセント) "o" jelölésére alkalmazta: を magas, お mély.
Az edo-kor elején Keicsú 契沖 a régi japán szövegek tanulmányozásakor rájött, hogy a kana használatában egyfajta szabályosság van, és ez a kana-használat eltér a Teika-helyesírástól.
Bár sok támadás érte a Teika-helyesírás használóitól, a Meidzsi-kormány mégis a Keicsú által újra felfedezett történelmi kana-használatot fogadta el―ez azonban nem a meidzsi-kori kiejtést tükrözte, így pl a けふ-t kjó-nak, a せふ-t só-nak kellett olvasni―, és ez érvényben volt a II. vh. végéig.
Természetesen a meidzsi-korban is voltak próbálkozások egy hangjelölő írásmód bevezetésére-pl 1900-ban az iskolai tankönyvekben bevezették a 棒引き仮名遣い -t, amiben a hosszú hangokat a ーjellel jelölték. Eredetileg a sino-japán szótagok lejegyzésére szánták, de japán eredetű szavakat is írtak így. Végül 1908-ban eltörölték, és visszaálltak a történelmi kana-használatra.
A mai kana-használatot 1946-ban vezették be, de például a は és へ  partikulaként való használatakor a történelmi kana-használat szerint olvasandó.
A történelmi kana-használattal ma leginkább a klasszikus japán nyelv tanulása során találkozni;  a főbb olvasási szabályok a következők:

▼ a ぢ・づ ugyanaz, mint a じ・ず
▼ a ゐ・ゑ・を ugyanaz, mint a  い・え・お
▼ a szó belsejében a  は・ひ・ふ・へ・ほ  ugyanaz, mint a わ・い・う・え・お
▼ az あう / あふ olvasata オー
▼ a いう / いふ olvasata ユー
▼ a えう / えふ  olvasata  ヨー





参考文献
『国語学研究事典』
『1日1題 30日完成 古文 初級1』 日栄社
米国平文先生著『改正増補英和・和英語林集成』1888年
Senga Toru著『A jen szó és ami körülötte van』

7 件のコメント:

  1. 旧仮名遣いの方が、今より多様だね!
    昔は日本語にも、もっと色んな発音があったんでしょう?
    そういう音を聴いてみたいね~。

    返信削除
  2. そうだね
    しかも、今でもその名残があるよ。
    例えば、「は」を「わ」、「へ」を「え」と読む時とかね。

    「そういう音を聴いてみたいね~。」

    其れは私も興味津々。
    確かに、二年前、平安時代の発音を復元して、源氏物語の一部を朗読する企画があった気がする。
    CD化されたら、直ぐ買うと思う。 (CDにして欲しい!!)

    返信削除
  3. 貴重な音声見つけた!!

    「若紫1 平安朝日本語復元による試み」
    http://www.youtube.com/watch?v=5jEWDiPlxXU

    返信削除
  4. ちょっと!!!
    何これ、すごい興奮した!!
    今の日本語にない音が沢山あるね。
    これを使えば、日本人の外国語の発音は格段に良くなるのではないか?!

    そしてなるほど、コメントにもあるように、濁音の前の音が鼻音になる事で不思議に聞こえるわけだ!
    貴重な音源ありがとう!!

    返信削除
  5. 凄いでしょ?
    私も聞いていて感動しちゃった 泣
    直ぐ投稿した (此のブログにね)

    CD売っていないかな・・・

    返信削除
  6. うーん、CDは分かんないけど、これは研究者以外の人にとってもものすごく面白いのではないか、と思うよ!
    と思うのは私達だけ?

    つーか、2人だけで盛り上がってどーすんだってハナシでしょ(笑)

    返信削除
  7. どうだろうね

    オタク向けかな  笑

    テープは確かに80年代に発売されたようだけど
    (カセット 朗読 源氏物語-平安朝日本語復)

    返信削除