A magyar interneten időnként elég vad dolgokat lehet olvasni a japán nyelvről, történelemről illetve az anyanyelvi-és történelemoktatásról. Bár Shokotu Faisi nemlétező történész levele is változatlanul népszerű, még mindig sok híve van a Nihon / Nippon név alternatív "értelmezésének" is. Sajnos ezek az "információk" olyanoktól származnak, akik nem vették a fáradtságot a japán nyelv és az ország megismerésére.
A rossz hír az, hogy a Nihon / Nippon 日本 elnevezés kínai eredetű (putonghua rìběn, kantoni yahtbún, sino-koreai ilbon 일본, sino-vietnámi Nhật Bản).
Körülbelül az i.sz. 8. századtól használják¹, bár hasonló elnevezést használt Sótoku herceg 聖徳太子 (valószínűleg ő szolgált Shokotu Faisi nevének mintájáúl) is a kínai Szui 隋 dinasztiának írt levelében: 日出處天子 "a felkelő nap földjének ég-fia".
Mint látható, a 日本 két kínai írásjegy összetételéből áll:
日： "nap". Mai sino-japán olvasata (音 on) [nicsi] és [dzsicu]: csi
A kínai szó változása Tódó Akijaszu 藤堂明保 szerint niet -– niĕt (rɪĕt)--rɪəɪ -- rï.
本： "eredet, gyökér" Mai sino-japán olvasata [hon]: h < φ < p.
A kínai szó változása Tódó Akijaszu 藤堂明保 szerint puən--puən--puən--pen.
Így a 日本 eredeti sino-japán alakja
Érdemes megemlíteni, hogy az 1603-1604 között szerkesztett japán-portugál szótárban, a Vocabvlario da Lingoa de Iapam-ban [dzsippon] alakkal is találkozni:
Iippon: fino moto. oriente i. Iapão
A 8. század előtti kínai forrásokban Japánt 倭 (sino-japán: [wa]) néven említik², amit aztán a japánok is átvettek és használtak a Kínával való kapcsolattartás során. A 倭 jelentése "kicsi görbe hátú ember", emiatt a japánok később a hasonló sino-japán olvasatú 和 kandzsit kezdték használni. (Mellesleg
ebből a 倭-ból származik Japán mandzsu neve, az ooze ᠣᠣᡯᡝ < 和解 [wage]: japánra lefordítani, egyszerű szavakkal elmagyarázni
和食 [wasoku]: japán konyha
和室 [wasicu]： japán stílusú szoba
漢和 [kanwa]： sino-japán, pl szótár
stb
¹ 旧唐書：日本國者、倭國之別種也。以其國在日邊、故以日本爲名。或曰、倭國自悪其名不雅、改爲日本。
新唐書 東夷伝:日本古倭奴地。・・・後稍習夏音悪倭名、更号日本、使者自言、国近日所出以爲名。
² 魏志 倭人傳：倭人在帯方東南海之中・・・・。
Felhasznált irodalom:
『魏志倭人伝・後漢書倭伝・宋書倭国伝・随書倭国伝』岩波書店1994年
『日本語の隣人たち』白水社2009年
『講座日本語の語彙』 第11巻 語誌Ⅲ 明治書院1983年
藤堂明保編 『漢和大字典』 学研1978年
Idézet:
返信削除"...de hasonló országnevet használt Sótoku herceg 聖徳太子 is a Sui-dinasztiának küldött levelében (日出處天子 a felkelő nap földjének ég-fia)."
Nem ez volt az a mondat, melyet a kínai császár példátlan fennhéjázásnak tartott, mert csak saját magát tekintette az "ég fiának"?
Azon meg se lepődök, hogy a japánok inkább a 和 kandzsit kezdték használni. De ahogy nézem a japán szótárat, a 漢-nak is megvan a maga pejoratív értelme...
Egyébként Ráth-Végh István "Emberi butaság" c. könyvében olvastam arról, hogy a régi időkben rengeteg német írástudó latinosította a nevét, mert eléggé kínos értelmük volt (lemmerschwantz ill. gensfleisch az, ami eszembe jut, bár nem biztos hogy jól emlékszem, mert régen olvastam a könyvet). Egy hasonlóan kínos nevű japán, vagy kínai embernek elég, ha a lecserél néhány kandzsit?
"Nem ez volt az a mondat, melyet a kínai császár példátlan fennhéjázásnak tartott, mert csak saját magát tekintette az "ég fiának"?"
返信削除De, az :) 其の国書に曰く「日出づる處の天子、書を日没する處の天子に致す。恙無きや、云々」と。帝、之を覧て、悦ばず、鴻臚卿に謂ひて曰く「蛮夷の書、無礼なるあらば、復た以て聞する勿れ」と。
"Egy hasonlóan kínos nevű japán, vagy kínai embernek elég, ha a lecserél néhány kandzsit? "
Hm, jó kérdés. Ennek utána kell majd néznem. Viszont az ellenkezőjéről már hallottam, azaz büntetésként valakitől "elvenni" az eredeti nevét, és helyette egy pejoratív nevet adni.
Pl a 清麻呂-ból 穢麻呂 lesz. Egyéb pejoratív nevek:
乃呂志 （のろし）
多夫礼 （たぶれ） stb
(山口仲美著『日本語の歴史』）
De ott van még a tófu 豆腐 is, amelynek "rohadás" 腐 kandzsiját néha más kandzsival szoktak helyettesíteni：豆富.
返信削除Csang Kai-sek is törpe kalózokként - 倭寇 - emlegette a japánokat naplójában :)
返信削除A hálátlan! :)
削除