Japán elnevezése a *régi kínai forrásokban 倭 (ɂuar-ɂua-uo-uə, sino-japán: wa), amit aztán a japánok is átvettek és használtak a Kínával való kapcsolattartás során. A 倭 jelentése "kicsi görbe hátú ember", emiatt a japánok később a 和 kandzsit kezdték használni (ɦuar-ɦua-huo-hə/huə, sino-japán: wa).A 倭 illetve a (大)和 kandzsit kezdetben japánul "jamato"-nak olvasták, de ezt a Muromacsi korszaktól kezdve a sino-japán "wa" olvasat váltotta fel.
Mellesleg ebből a 倭-ból származik Japán mandzsu neve, az ooze ᠣᠣᡯᡝ is (倭子), és a nanai "niktǝ guroŋ ba"(az alacsony emberek földje) elnevezés is talán ebből származhat.
A 日本 "a nap eredete" név kb a 8. századtól **terjedhetett el, de hasonló országnevet használt Sótoku herceg 聖徳太子 is a Sui-dinasztiának küldött levelében (日出處天子 a felkelő nap földjének ég-fia).
A 日本-t a japánok kezdetben szintén "jamato"-nak ***olvasták, de hogy ezt mikor váltotta fel a ****kínai eredetű nihon (nifon), nippon, dzsippon (Vocabvlario da Lingoa de Iapam 日葡辞書: Iippon: fino moto. oriente i. Iapão) olvasat, még nem világos....
*
魏志 倭人傳：倭人在帯方東南海之中・・・・。
**
旧唐書：日本國者、倭國之別種也。以其國在日邊、故以日本爲名。或曰、倭國自悪其名不雅、改爲日本。
新唐書 東夷伝:日本古倭奴地。・・・後稍習夏音悪倭名、更号日本、使者自言、国近日所出以爲名。
***
日本書紀巻一 「日本此云耶麻騰(jamatö)」
****
A Gakken-féle sino-japán írásjegy szótár szerint (漢和大字典) a 日 és a 本 kandzsik kiejtése a kínaiban a következőképp változott:
日 niet – niĕt (rɪĕt)--rɪəɪ --- rï
本 puən---puən----puən----pen
Így a niĕt puən sino-japán kiejtése a nippon / nitifon, a rɪĕt puən –é pedig a dzsippon (lásd még vietnámi Nhật Bản, koreai Ilbon 일본.)
nit(i) + fon = nippon
dzsit(i) + fon = dzsippon
参考文献
学研『漢和大字典』
『日本語源大辞典』
杉本つとむ著『語言海』
『Vocabvlario da Lingoa de Iapam』 （日葡辞書）
『日本国語大辞典』
『日本史広辞典』
『魏志倭人伝・後漢書倭伝・宋書倭国伝・随書倭国伝』岩波書店
『日本語の隣人たち』
Kép forrása: 節用集. 上,下 慶長年間
Idézet:
返信削除"...de hasonló országnevet használt Sótoku herceg 聖徳太子 is a Sui-dinasztiának küldött levelében (日出處天子 a felkelő nap földjének ég-fia)."
Nem ez volt az a mondat, melyet a kínai császár példátlan fennhéjázásnak tartott, mert csak saját magát tekintette az "ég fiának"?
Azon meg se lepődök, hogy a japánok inkább a 和 kandzsit kezdték használni. De ahogy nézem a japán szótárat, a 漢-nak is megvan a maga pejoratív értelme...
Egyébként Ráth-Végh István "Emberi butaság" c. könyvében olvastam arról, hogy a régi időkben rengeteg német írástudó latinosította a nevét, mert eléggé kínos értelmük volt (lemmerschwantz ill. gensfleisch az, ami eszembe jut, bár nem biztos hogy jól emlékszem, mert régen olvastam a könyvet). Egy hasonlóan kínos nevű japán, vagy kínai embernek elég, ha a lecserél néhány kandzsit?
"Nem ez volt az a mondat, melyet a kínai császár példátlan fennhéjázásnak tartott, mert csak saját magát tekintette az "ég fiának"?"
返信削除De, az :) 其の国書に曰く「日出づる處の天子、書を日没する處の天子に致す。恙無きや、云々」と。帝、之を覧て、悦ばず、鴻臚卿に謂ひて曰く「蛮夷の書、無礼なるあらば、復た以て聞する勿れ」と。
"Egy hasonlóan kínos nevű japán, vagy kínai embernek elég, ha a lecserél néhány kandzsit? "
Hm, jó kérdés. Ennek utána kell majd néznem. Viszont az ellenkezőjéről már hallottam, azaz büntetésként valakitől "elvenni" az eredeti nevét, és helyette egy pejoratív nevet adni.
Pl a 清麻呂-ból 穢麻呂 lesz. Egyéb pejoratív nevek:
乃呂志 （のろし）
多夫礼 （たぶれ） stb
(山口仲美著『日本語の歴史』）
De ott van még a tófu 豆腐 is, amelynek "rohadás" 腐 kandzsiját néha más kandzsival szoktak helyettesíteni：豆富.
返信削除Csang Kai-sek is törpe kalózokként - 倭寇 - emlegette a japánokat naplójában :)
返信削除A hálátlan! :)
削除