A ち és つ kiejtése a mai japánban csi és cu, azonban nem mindig volt ez így.
A külföldi források tanúsága (kínai, koreai) szerint, a XV. századig ti és tu volt a kiejtésük.
XII. sz. Helin yulu 鶴林玉露
口(くち)： 窟底 kuti
XIV. sz. Shushi huiyao 書史会要
ち： 啼・低 ti
つ：土・屠 tu
XV. sz. Iroha 朝鮮板伊路波
ち ：디 ti
つ ：두 tu
Először a ti palatalizálódott csi-vé (口蓋化), majd a tu kiejtése cu-vá változott (破擦音化) .
A portugáloknál már ezt láthatjuk:
chi ち
tçu つ
参考文献：
日本語要説
登録:
コメントの投稿 (Atom)
eeeeeeeeeeeee?
返信削除zhi shi ye you hao yisi!!
emléxem,te küldtél nekem vm hasonlót,hogy bizonyos jeleknek más volt a kiejtésük régen.
majd megkeresem.
semmi baj
返信削除majd meg lesz folytatasa
eredetileg volt je szotag is
ezert irtak a kulfoldiek 江戸 nevet Jedonak
Érdekes, hogy a ti>csi palatalizálódás mennyire általános a nyelvekben (mongol čilagun, magyar bácsi stb.). RTA egyik kedvenc példája pedig a finn Pentti Aalto nevének mai mongol kiejtése (kb. pincsált).
返信削除Engem érdekelne még a ゐ és a ゑ története is. Mi történt az eredeti kiejtésükkel? Talán a századok során kikoptak a nyelvből?
返信削除Egyébként a szótagtáblázatos bejegyzésedben láttam, hogy a mellékelt ábrának j oszlopában fordított i és e van a "yi" és "ye" helyén. Ezeket használták-e?
A fordított i és e csak későbbi találmány, a godzsúonzun kívűl nem használták őket.
返信削除A wi és we-ről akkor írni fogok egy bejegyzést, ezen a héten, vagy a jövő héten.
請う御期待！