Az alábbi olvasmány A. Seidel: Grammatik der Japanischen Schriftsprache c. 1904-ben megjelent tankönyvéből származik. A szöveget Seidel latin betűs átírásában másoltam be.
Sore Yesu wa Herode ō no toki Yudaya no Bets'rehemu ni umare-tamaishi ga sono toki hakasetachi higashi no kata yori Yerusaremu ni kitari; iikeru wa: Yudaya-jin no ō tote umare-tamaeru mono wa izuko ni i-mas'ya? Warera higashi no kata nite sono hoshi o mitareba , kare o hai sen tame ni kitareri.
Herode ō kore o kikite itamu, mata Yerusaremu no tami mo mina shikari. Subete no saishi no osa to tami no gakusha to o atsumete, Herode toikeru wa: Kiris'to no umaru beki tokoro wa izuko naru ya? Kotaekeru wa Yudaya no Bets'rehemu nari, sowa yogensha no shirusaretaru kotoba ni: Yudaya no chi Bets'rehemu yo , nanji wa Yudaya no gun chū nite ito chiisaki mono ni arazu; waga Is'raeru no tami yashinau beki kimi sono uchi yori iden to ieba nari. Koko ni oite Herode hisoka ni hakasetachi o yobi , hoshi no arawareshi toki o komaka ni toite, karera o Bets'rehemu ni ts'kawasan to shite iikeru wa: yukite osanago no koto o tsubusa ni tazune, kore ni awaba, ware ni tsugeyo, ware mo mata yukite hai su beshi.
Karera ō no owase o kikite yukeri. Saki ni higashi no kata nite mitarishi hoshi karera ni sakidachite osanago no oru tokoro ni itari, sono ue ni todomarinu. Karera kono hoshi o mite itaku yorokobi, sude ni ie ni irikereba, osanago no sono haha Maria to tomo ni oru o mi, hirefush'te hai shi, takara no hako hirakite ōgon, nyūkō mots'yaku nado reimots' o sasagetari.
Hakase yume ni Herode e kaeru nakare to no tsuge o kōmurite, hoka no michi yori sono kuni ni kaereri.
2010年12月24日金曜日
2010年12月20日月曜日
Linkek: japán nyelvvel kapcsolatos könyvek, cikkek a scribden
2010年12月11日土曜日
A történelmi kana-használat 旧仮名遣
A kana-írás megszületésekor az írás még a beszélt nyelvet tükrözte, de mivel később a nyelv változását az írás nem követte, és egy hangot több kana is jelölhetett, "kaotikus" állapotok uralkodtak:
へ Фe, ヱ we ⇒ we
＞ ⇒ je
エ e, 江 je ⇒ je
Ezen próbált változtatni a XII. században Teika 定家, aki kidolgozta "helyesírását" - ezt végül később Gjóa 行阿 tökéletesítette.
Teika a え・へ・ゑ・ひ・ゐ・い kanák használatát szabta meg, az お és を -t pedig az eltérő hangmagasságú （アクセント） "o" jelölésére alkalmazta: を magas, お mély.
Az edo-kor elején Keicsú 契沖 a régi japán szövegek tanulmányozásakor rájött, hogy a kana használatában egyfajta szabályosság van, és ez a kana-használat eltér a Teika-helyesírástól.
Bár sok támadás érte a Teika-helyesírás használóitól, a Meidzsi-kormány mégis a Keicsú által újra felfedezett történelmi kana-használatot fogadta el―ez azonban nem a meidzsi-kori kiejtést tükrözte, így pl a けふ-t kjó-nak, a せふ-t só-nak kellett olvasni―, és ez érvényben volt a II. vh. végéig.
Természetesen a meidzsi-korban is voltak próbálkozások egy hangjelölő írásmód bevezetésére-pl 1900-ban az iskolai tankönyvekben bevezették a 棒引き仮名遣い -t, amiben a hosszú hangokat a ーjellel jelölték. Eredetileg a sino-japán szótagok lejegyzésére szánták, de japán eredetű szavakat is írtak így. Végül 1908-ban eltörölték, és visszaálltak a történelmi kana-használatra.
A mai kana-használatot 1946-ban vezették be, de például a は és へ partikulaként való használatakor a történelmi kana-használat szerint olvasandó.
A történelmi kana-használattal ma leginkább a klasszikus japán nyelv tanulása során találkozni; a főbb olvasási szabályok a következők:
▼ a ぢ・づ ugyanaz, mint a じ・ず
▼ a ゐ・ゑ・を ugyanaz, mint a い・え・お
▼ a szó belsejében a は・ひ・ふ・へ・ほ ugyanaz, mint a わ・い・う・え・お
▼ az あう / あふ olvasata オー
▼ a いう / いふ olvasata ユー
▼ a えう / えふ olvasata ヨー
参考文献
『国語学研究事典』
『１日1題 30日完成 古文 初級１』 日栄社
米国平文先生著『改正増補英和・和英語林集成』1888年
Senga Toru著『A jen szó és ami körülötte van』
へ Фe, ヱ we ⇒ we
＞ ⇒ je
エ e, 江 je ⇒ je
Ezen próbált változtatni a XII. században Teika 定家, aki kidolgozta "helyesírását" - ezt végül később Gjóa 行阿 tökéletesítette.
Teika a え・へ・ゑ・ひ・ゐ・い kanák használatát szabta meg, az お és を -t pedig az eltérő hangmagasságú （アクセント） "o" jelölésére alkalmazta: を magas, お mély.
Az edo-kor elején Keicsú 契沖 a régi japán szövegek tanulmányozásakor rájött, hogy a kana használatában egyfajta szabályosság van, és ez a kana-használat eltér a Teika-helyesírástól.
Bár sok támadás érte a Teika-helyesírás használóitól, a Meidzsi-kormány mégis a Keicsú által újra felfedezett történelmi kana-használatot fogadta el―ez azonban nem a meidzsi-kori kiejtést tükrözte, így pl a けふ-t kjó-nak, a せふ-t só-nak kellett olvasni―, és ez érvényben volt a II. vh. végéig.
Természetesen a meidzsi-korban is voltak próbálkozások egy hangjelölő írásmód bevezetésére-pl 1900-ban az iskolai tankönyvekben bevezették a 棒引き仮名遣い -t, amiben a hosszú hangokat a ーjellel jelölték. Eredetileg a sino-japán szótagok lejegyzésére szánták, de japán eredetű szavakat is írtak így. Végül 1908-ban eltörölték, és visszaálltak a történelmi kana-használatra.
A mai kana-használatot 1946-ban vezették be, de például a は és へ partikulaként való használatakor a történelmi kana-használat szerint olvasandó.
A történelmi kana-használattal ma leginkább a klasszikus japán nyelv tanulása során találkozni; a főbb olvasási szabályok a következők:
▼ a ぢ・づ ugyanaz, mint a じ・ず
▼ a ゐ・ゑ・を ugyanaz, mint a い・え・お
▼ a szó belsejében a は・ひ・ふ・へ・ほ ugyanaz, mint a わ・い・う・え・お
▼ az あう / あふ olvasata オー
▼ a いう / いふ olvasata ユー
▼ a えう / えふ olvasata ヨー
参考文献
『国語学研究事典』
『１日1題 30日完成 古文 初級１』 日栄社
米国平文先生著『改正増補英和・和英語林集成』1888年
Senga Toru著『A jen szó és ami körülötte van』
2010年12月1日水曜日
Kjótoi gyorstalpaló 亰ことば
De aki komolyabban szeretne foglalkozni a kjótoi nyelvvel, azok számára itt van mondjuk ez a könyv:
山田 誠二著 『持ち歩きペラペラ京都弁』
Haladóknak a Gendzsi monogatari (源氏物語) kjótoi fordítása való:
中井 和子 訳 『現代京ことば訳 源氏物語』大修館書店
Az első mondat így hangzik:
どの天子さんの御代(みよ)のことでござりましたやろか。女御や更衣が大勢侍(はべ)っといやしたなかに、そないに重い身分の方ではござりまへえで、それはそれは時めいといやすお方がござりました.
(eredeti szöveg: いづれの御時にか。女御・更衣、あまたさぶらひ給ひけるなかに、いと、やむごとなき際にはあらぬが、すぐれて時めき給ふ、ありけり.
2010年11月17日水曜日
Könyvajánló - japán nyelv-és írástörténet 2. 日本語史などに関する書籍のお薦め
Ezúttal is ajánlanék néhány könyvet japán nyelvi témákban:
1. 金文京著『漢文と東アジア―訓読の文化圏』 岩波新書 ２０１０年
Elsősorban a japán és a koreai kun olvasattal foglalkozik, de kitér az (történeti )ujgur, a vietnámi és a kitaj olvasati módokra is.
2. 徳川宗賢著『日本の方言地図』 中公新書1979年
Jó kis bevezető könyv a japán nyelvjárásokba.
3. ジョアン・ロドリゲス著 池上岑夫訳『日本語小文典 上下』岩波新書 １９９３年・２００７年
Ez a könyv Joam Rodriguez: "Arte Breve da Lingoa Iapoa tirada da Arte Grande da mesma Lingoa, pera os que começam a aprender os primeiros principios della" című, 1620-ban megjelent japán nyelvtanának japán fordítása. Aki érdeklődik a korabeli japán nyelv iránt, annak mindenképpen tudom ajánlani.
Rodriguez másik japán nyelvtanát(Arte de la lingoa de Iapam -日本大文典) franciára is lefordították a 19. században- ez már a guglin is elérhető:
João Rodrigues, Abel Rémusat : Élémens de la grammaire japonaise. 1825
1. 金文京著『漢文と東アジア―訓読の文化圏』 岩波新書 ２０１０年
Elsősorban a japán és a koreai kun olvasattal foglalkozik, de kitér az (történeti )ujgur, a vietnámi és a kitaj olvasati módokra is.
2. 徳川宗賢著『日本の方言地図』 中公新書1979年
Jó kis bevezető könyv a japán nyelvjárásokba.
3. ジョアン・ロドリゲス著 池上岑夫訳『日本語小文典 上下』岩波新書 １９９３年・２００７年
Ez a könyv Joam Rodriguez: "Arte Breve da Lingoa Iapoa tirada da Arte Grande da mesma Lingoa, pera os que começam a aprender os primeiros principios della" című, 1620-ban megjelent japán nyelvtanának japán fordítása. Aki érdeklődik a korabeli japán nyelv iránt, annak mindenképpen tudom ajánlani.
Rodriguez másik japán nyelvtanát(Arte de la lingoa de Iapam -日本大文典) franciára is lefordították a 19. században- ez már a guglin is elérhető:
João Rodrigues, Abel Rémusat : Élémens de la grammaire japonaise. 1825
2010年11月8日月曜日
KOKЄ TOCTE NO ROMAЄ, avagy újabb kísérlet egy latin alapú japán abc-re
"Az új japán írás" folytatásaként
A bibliafordító Szakon Josiszuke （左近義弼） 1917-ben jelentette meg könyvét, amiben az általa kidolgozott új latin betűs írásmódot tette közzé. A könyv előszavából megtudjuk, hogy a japán nyelv kihalhat, ha nem a latin betűkkel jegyzik le, de ha nem is hal ki, a japán kultúra veszélybe kerülhet : "mivel a japánnal együtt az altaji nyelvcsaládba tartozó, Európában beszélt magyar és finn is a latin írást használja, így a japán nyelv is a kultúrnyelvek közé kerülhet a latin abc használatával."
Azt tudni kell, hogy ebben a korban Japánban még a régi kana-helyesírást használták, ami nem a beszélt nyelvet tükrözte, pl a kó szótagot a következő módon írhatták le:
かう、かふ、こう、こふ
Másrészt a beszélt és az írott nyelv között is még jelentős távolság állt, így gondolhatta Szakon, hogy a latin betűk jelenthetik a megoldást.
Az abc és jellemzői:
-kisbetűk, nagybetűk
-nyomtatott és írott forma
-nem tesz különbséget a rövid és hosszú magánhangzók között:
GOXSO ご馳走 （ごちそう）, FAKCO 百姓 (ひゃくしょう), TAIKO 太鼓 （たいこ）stb
-néhány latin betű, mellékjellel vagy anélkül az -i / -u -ra végződő szótagokat jelöli, pl;
F: ひ
₣: び
H: ふ
T: つ
V: み
C: し
Є: じ
stb.
Jöjjön néhány gyakori kifejezés ezzel az írással:
YOROCK: よろしく
KOÑJX WA: こんにちは
HAЄMEMACTE: はじめまして
Végül egy mintaszöveg:
参考文献
左近義弼著「国字としてのローマ字」１９１７年
A bibliafordító Szakon Josiszuke （左近義弼） 1917-ben jelentette meg könyvét, amiben az általa kidolgozott új latin betűs írásmódot tette közzé. A könyv előszavából megtudjuk, hogy a japán nyelv kihalhat, ha nem a latin betűkkel jegyzik le, de ha nem is hal ki, a japán kultúra veszélybe kerülhet : "mivel a japánnal együtt az altaji nyelvcsaládba tartozó, Európában beszélt magyar és finn is a latin írást használja, így a japán nyelv is a kultúrnyelvek közé kerülhet a latin abc használatával."
Azt tudni kell, hogy ebben a korban Japánban még a régi kana-helyesírást használták, ami nem a beszélt nyelvet tükrözte, pl a kó szótagot a következő módon írhatták le:
かう、かふ、こう、こふ
Másrészt a beszélt és az írott nyelv között is még jelentős távolság állt, így gondolhatta Szakon, hogy a latin betűk jelenthetik a megoldást.
Az abc és jellemzői:
-kisbetűk, nagybetűk
-nyomtatott és írott forma
-nem tesz különbséget a rövid és hosszú magánhangzók között:
GOXSO ご馳走 （ごちそう）, FAKCO 百姓 (ひゃくしょう), TAIKO 太鼓 （たいこ）stb
-néhány latin betű, mellékjellel vagy anélkül az -i / -u -ra végződő szótagokat jelöli, pl;
F: ひ
₣: び
H: ふ
T: つ
V: み
C: し
Є: じ
stb.
Jöjjön néhány gyakori kifejezés ezzel az írással:
YOROCK: よろしく
KOÑJX WA: こんにちは
HAЄMEMACTE: はじめまして
Végül egy mintaszöveg:
参考文献
左近義弼著「国字としてのローマ字」１９１７年
登録:
投稿 (Atom)
