A japán nyelv szomszédai 2. 日本語の隣人たち Ⅱ

Három évvel ezelőtt már írtam a "Japán nyelv szomszédai" c. könyvről, aminek idén megjelent a folytatása - meg is lepődtem,  amikor tegnap megpillantottam a könyvesboltban.
Ezúttal is nyolc, olyan kis nyelvet mutatnak be, amit Japán körül vagy a Japán-szigetsor valamelyik szigetén beszélnek:  「本書は　[．．．]　日本語の周辺で形成されてきた様々な言語にスポットを当てて、文法の独自性や言語そのものの面白さを紹介し、日本語との関係についてより深く考えたいという思いから生まれました。」


A második kötet nyelvei:

- karafuto (szahalini) ainu

- aljutor :Kamcsatka

- ojrát : Kína, Mongólia, Oroszország

- sibe : Kína

- dzongkha :  Bhután

-liszu (傈僳) : Kína, Mianmar, Thaiföld, India

-bunun (布農) : Taivan

-ogaszavarai nyelv (angol-japán kevert nyelv 混合言語）


Az előző kötethez hasonlóan ehhez is jár CD-melléklet.


Mintaoldal (karafuto ainu) :

日本のもう一つの顔 Japán egy másik arca

Ez is Japán: 

Ráadásként néhány olyan portugál eredetű szó, amit ma is használnak:


botão　> botan (ボタン・釦）

capa  >   kappa (カッパ・合羽）

frasco > furaszuko (フラスコ・仏狼壺）

gibão >  dzsuban / dzsiban (襦袢）

pão > pan (パン・麺麭）

pão　de Castella > kaszutera (カステラ・　卵糖）

etc.... 


+  egy japán-portugál kétnyelvű oldal a Brazíliába kivándorolt japánokról:
ブラジル移民の１００年

Cem anos de imigração japonesa no Brasil

暑熱 Forróság

Az elmúlt hetekben Japán leginkább egy vasöntödéhez hasonlatos, minden nap 37-38 fokok vannak,  és sajnos éjjel sem jobb a helyzet. Maga a Pokol (焦熱地獄).
Az idei nyárra  talán a  炎  kandzsi a  legkifejezőbb......vagy inkább a 焱？　:)
De ha jobban belegondolok, a  暑 is elég 'durva': az írásjegy felső része ugye a nap (日), az alsó része  (者) pedig   藤堂明保 szerint   "tűzhelyen lángoló rőzse"  jelentésű (vö. 煮). 　


暑　 　



japán:　あつい

sino-japán:  ショ

sino-koreai: 서

sino-vietnámi: thử

putonghua: shǔ

kantoni:  sy̌




Forrás:

『改訂第四版　漢字源』　学研2008年

Szentélylátogatás 比叡山・延暦寺

Hétfőn  ismét az Ezeréves Fővárosban (千年の都) volt dolgom, és mivel a délutánom szabad volt, a koreai barátommal kitaláltuk, hogy felmegyünk a Kiotó és Ócu határán levő Hiei-hegyre (比叡山) és ellátogatunk az Enrjaku-templomba (延暦寺).
A dolgot abszolút nem készítettük elő, így az elején fogalmunk sem volt, hogy a busz honnan, mikor, mennyiért visz fel minket. Aztán ez is megoldódott, és kb 40 perc buszozás után a templom előtt szálltunk le　(a buszról egyébként remek kilátás nyílt a Biva-tóra 琵琶湖). A templom területe hatalmas, nem is tudtuk teljesen bejárni, bár ehhez az időjárásnak is köze volt.. Kezdetben mindig csak akkor esett, amikor valamelyik épületbe mentünk be  - mire elértünk a kijárathoz, már el is állt.  Később már nem volt ilyen szerencsénk, mert valami egészen brutális felhőszakadás kapott el minket, így kénytelenek voltunk vagy félórán át egy templomfolyosó alatt rostokolni. Az élmény hatására  a "vihar" kandzsiját a továbbiakban nem a hegy+ szél　嵐, hanem a hegy+ eső kombinációjával fogom írni　:)


Jegyárak:  felnőtt jegy 550 jen,  de a Nemzeti Kincsek Csarnokához (国宝殿) további 450 jent kell fizetni (vagy egyből 1000 jenért megvenni a kombinált jegyet.)
Feljutni többféleképpen is lehet,  mi busszal mentünk, aminek a végállomása a Kiotó pályaudvaron van (京都駅).  Ha jól emlékszem, akkor az 51-es vagy az 57-es buszt kell keresni a C6-os megállónál.

Kína-Korea-Japán:  E három ország buddhistái a Hiei-hegyen összegyűlve a világbékéért és az emberiség harmonikus együttéléséért  imádkoznak.

A sillai (新羅: 신라/しらぎ)  張 保皐　（장보고） emlékköve. 

उँ   अः ?

ख ह र व अ भै   ?

鄭芝溶・尹東柱歌碑

다나-nak sok szeretettel:  윤동주 (尹東柱)  és  정지용  (鄭芝溶)  koreai költők emlékfelirata a kiotói Dósisa Egyetemen (同志社大学).

アイヌミュージアムフェア 於 名古屋市 Ainu rendezvény Nagojában!

mukkuri

Igen!  A siraoi Ainu múzeum ainu kultúrát bemutató rendezvénye végre Nagojába is eljött!
A helyszín a Higasi Becuin rendezvényterme (東別院会館ホール) volt, annak is a 2. emelete.  A férőhely elvileg 400 fő, de talán ha százan lehettünk, főleg az idősebb korosztályból, de egy-két hippi is volt :) Sajnos a bulit nem nagyon reklámozták, talán ez is lehetett az oka, hogy ilyen kevesen voltunk.  Sajnálhatják is, aki kihagyták, mert nagyon izgalmas másfél órában lehetett volna részük.
A rendezvény a mukkuri　ムックリ nevű hangszer bemutatásával és tanításával kezdődött, ami tkp. a doromb ainu megfelelője  és állítólag borzasztó nehéz rajta megtanulni játszani (fantasztikus zenei tehetségemnek köszönhetően nekem még az alapok se jöttek össze).  Ezt követően az Ainu múzeum egyik múzeológusa (?)  tartott előadást a múzeumról és az ainu kultúráról, úgymint étkezés, ruházkodás, szállás, ainu eredetű földrajzi nevek.  Végül jött a fő attrakció: ainu zene és táncok.   Pech, hogy nem tudtam felvételt készíteni, mert nehéz szavakkal visszaadni a látványt és a hangzást. 
Szerencsére a youtube-on elérhető néhány régebbi felvétel, ami azért jobb, mint a semmi:




Darutánc (サロルンチカㇷ゚リㇺせ)






Íjtánc (クリㇺセ)






Mukkuri (ムックリ）





A tegnapi program +  az énekek szövege:

+ a scribdre feltettem  egy, az ainukat bemutató pamfletet:

Ainu Museum




És még ainus matricát is szereztem :)


kimunkamui:　medve

kotankor-kamui:  óriás halászbagoly

szeta:  hokkaidó kutya

juk: szarvas

sirikap:　kardhal 

rakko: tengeri vidra   (vö. japán  ラッコ・海獺)

Babtea 豆茶

Bence kávés bejegyzéséről jutott eszembe a kávé egy régi japán elnevezése és  írásmódja.　A Japán nyelv nagyszótára (日国) szerint a kávé kóhí , káhí stb formában az edo-kortól kezdve jelenik meg a japán forrásokban. Ezt a 骨喜、滑比、架非、加菲、 哥非乙、哥喜 és egyéb kandzsikkal írhatták át, a ma használatos  珈琲  a 19. század végétől lett általános. Azonban találtam  példát arra is, hogy a kávét a babtea elnevezéssel illették　/ a kóhi szót a bab és a tea (豆茶) összetételével jelölték.　

Előbbit Isii Kendó（石井研堂） könyvében olvastam, aki kuriózumként megemlíti, hogy a következőt mesélte neki egy, a  nyugati tudományokkal foglalkozó diák (洋学生): 

ある洋学生いへるは、小生の英学を習学する時、咖啡を豆ちゃと訳して教へられしを記臆せりと。

　 

Ezt hittem is meg nem is, egész addig, amíg  a kezembe nem került a 東洋学芸雑誌 c. meidzsi-kori magazin 28. száma, ahol egy,  a nyugati ételeket bemutató sorozatban (素徒西洋料理法緒言) tényleg felbukkant ez a 豆茶　コーヒ olvasatban. 

Találkozott már más is ezzel a megoldással?  

Egyébként Japán első igazi kávéházát 1888-ban nyitotta meg a kínai származású Tei Eikei (鄭永慶); a hely neve 可否茶館 volt. Érdekes,  hogy a kávé átírására  pont a  可否 kandzsikat választotta ki..