Vaú vaú 唁唁

Még ősszel alakult úgy, hogy ajnu nyelvi dolgoknak kellett utánanéznem, így tájékozódás céljából egyebek mellett kikölcsönöztem a könyvtárból a ニューエクスプレス　アイヌ語 (中川裕, 2013) c. tankönyvet, már csak azért is, mert hanganyag is van hozzá.

Lapozgatva a könyvet, találtam rá az egyes állathangok ajnu megfelelőjére, amik pl a japánnal összevetve eléggé sajátságosnak tűnnek. Egyedül talán a kakukkolás az, ami japán (és magyar) fülnek is ismerősen hangozhat (az ajnu átírásban az ékezet a hangsúlyt jelöli):

	ajnu	japán
kutya	mik mik ミㇰミㇰ	van van ワンワン
macska	yaw yaw ヤウヤウ	nyá nyá ニャーニャー
róka	paw paw パウパウ	kon kon コンコン
varjú	wak wak ワㇰワㇰ	ká ká カーカー
kakukk	kákkok kákkok カッコㇰカッコㇰ	kakkó kakkó カッコーカッコー

A japán megfelelők viszont közelebb állnak a magyarhoz- jó, a rókával kapcsolatban nem tudok nyilatkozni-, de utánajárva azért kiderül, hogy ezek az állathangok sem stabilak, korszakonként változhatnak is. A kutyaugatás kb az Edo korig bijo bijo びよびよ/ bjó bjó びょうびょう volt, a van van わんわん az Edo kortól lesz általános*- a korábbi bjó bjó pedig vonításként volt egy ideig használatos (elképzelhető, hogy egyes nyelvjárásokban fennmaradt ez a szó).

A változás okát Jamagucsi Nakami 山口仲美 nem a japánok fülében, hanem inkább a kutyák ugatásában látja, azaz a kutyatartási szokások megváltozása befolyásolhatta a kutyák ugatását is, így a bijo bijo a szabadon tartott, félvad kutyák hangját hivatott jellemezni az Edo-kor előtt.

*Jamagucsi idéz egy idevágó (japán által szerzett) kínai verset is, íme:

　椀椀椀椀亦椀椀

　亦亦椀椀又椀椀

　夜暗何疋頓不分

　始終只聞椀椀椀

:D

 Vagy itt van például a varjú károgása, ami a források alapján a Nara korban kara / koro / koroku, a Kamakura korban koka koka alakban hallatszódhatott a japánok számára- a ká ká az Edo kortól bukkan fel.

Szóval izgalmas téma ez is, akit érdekel az ilyesmi, annak tudom ajánlani Jamagucsi Nakami 山口仲美  犬は「びよ」と鳴いていた（光文社新書、2002）c. könyvét.

Illusztráció: 寺島良安 (尚順) 編 『和漢三才図会　中之巻』中近堂1888