Ezt eredetileg a chengyu 成語 blogra (https://chengyu.blog.hu/2010/09/09/_11006)
írtam jó régen, de a blog már régen nem frissül, így talán nem haszontalan
itt-ott kiegészítve ide is feltenni.
Yao 堯 Ku 嚳 fia volt. Irgalma határtalan volt, mint az Ég, és
olyan bölcs volt, mint az istenek. A nép engedelmeskedett neki, és úgy
tekintettek rá, mint a napraforgó a napra, vagy mint aszály idején az esőfelhőkre.
Yao a Shanxi 山西 déli részén fekvő Pingyangot 平陽 tette meg fővárosául. A palotája szerény volt, a
tetőt különböző méretű szalmaszálak fedték, a palota háromfokú lépcsőjét meg
földből készíttette. Már 50 éve uralkodott az égalattin, de nem volt benne
biztos, hogy jól uralkodik-e. Így álruhát öltött, és a nagyobb utak mentén
sétálgatott. Egyszer csak meglátott egy öregembert, aki miközben evett,
elégedetten dobolt a hasán. Majd elkezdte verni az ütemet a lábával, és nótára
gyújtott:
"Mikor a nap
felkel, kimegyek a földre. Mikor a nap lenyugszik, pihenek. Kutat ásva oltom
szomjam, földet művelve jutok ételhez. Miért lenne hát szükségem a
császárra?"
鼓腹撃壌/ 鼓腹击壤: kofuku gekidzsó /gǔ fù jī rǎng / 고복격양: A hasán dobol és a földhöz veri a
talpát-az ország ügyes irányításával az emberek jólétben és békében élnek.
帝堯陶唐氏帝嚳子也。其仁如天、其知如神。就之如日、望之如雲。
都平陽。茆茨不翦、土階三等。治天下五十年。不知天下治歟、不治歟。
乃微服游於康衢。有老人、含哺鼓腹、撃壤而歌曰「日出而作、日入而息、鑿井而飮、畊田而食。帝力何有於我哉。」
Irodalom:
市川任三(1993)『中国古典新書 十八史略』明徳出版社
宮腰 賢編（1992）『生きた会話例による四字熟語辞典』チクマ秀版社
0 件のコメント:
コメントを投稿
注: コメントを投稿できるのは、このブログのメンバーだけです。