Tanulók Évkönyve 1935-ből 兒童年鑑

   Gyerekkoromban, a ’80-as évek végén a szomszéd révén jutottam hozzá egy halom Fiúk Évkönyvéhez, amelyek hosszú ideig remek szórakozást, olvasgatást nyújtottak kezdve az elektromos gitártól a westernfilmek kulisszatitkain át az eszperantó nyelvig (A „Bonan Tagon”-ra máig emlékszek).

Ezért is lettem nagyon izgatott, amikor múlt hónapban egy ismerősömnél –ezúttal már Japánban– felfedeztem egy Tanulók Évkönyvét (『兒童年鑑』野ばら社), 1935-ből! (ezidőben Korea, Taiwan, valamint a Déli Szigetek-a mai Palau, Marshall-szigetek és Mikronézia egy része- már egy ideje japán gyarmat, és a japán bábállam, Mandzsukuó 満州国 is fennállásának második évét ünnepelhette).

Szóval a Fiúk Évkönyvéhez hasonló tartalomra számítottam, de ezzel szemben meglehetősen unalmas anyaggal találkoztam. Íme a tartalomjegyzék:

1.    A császári család (皇室・宮廷)

2.    Főbb uralkodói rendeletek (重要詔勅)

3.    Főbb törvénykönyvek (重要法典)

4.    Történelem (歴史)

5.    Politika (政治)

6.    Japán földrajza (日本地理)

7.    A világ földrajza (世界地理)

8.    Honvédelem, hadsereg (国防・軍事)

9.    Általános ismeretek (学習常識)

10.   Sóva-kori ki-kicsoda (昭和人名辞典)

Első látásra a történelemmel foglalkozó fejezet érdekesnek tűnt,  de leginkább a császár és más nemesi famíliák családfáját, a fontosabb dzsindzsák és buddhista templomok miegymás listáját tartalmazza...csupa olyan téma, ami egy általános iskolást nem nagyon izgat fel (ez olyan, mintha a mai magyar gyerekeknek szóló könyv tele lenne a Gyurbán család történetével, kisvasútak és stadionok adataival).

A kilencedik fejezet gyerekszemmel már-már használható lenne (latin betűk, a kandzsi gyökeinek elnevezése, közmondások, zászlójelzések stb), ha pl nem kerültek volna bele az export-import adatok vagy Mandzsukuó közigazgatási régiói.

Az egyetlen olyan rész, amelyet egy gyerek talán érdeklődve nézegetne, azok a színes mellékletek, amely térképeket, zászlókat, rangjelzéseket, a dzsindzsák pecséteit ábrázolja-persze ide is sikerült statisztikákat betuszkolni.

A fentiek alapán a korabeli gyerekeknek meglehetősen sivár évkönyvet szántak, de ez sok mindent elárul a korabeli japán gondolkodásról, hogy mit tartottak fontosnak egy gyerekkönyvben.

Ami még érdekes lehet, hogy az évszámot többféleképpen is feltüntették:

  Sóva（昭和） 10. éve

  Dzsimmu császár（神武天皇） 2595. éve

  A nyugati időszámítás 1935. éve

  Kínai Köztársaság（中華民国） 24. éve

  Kangde（康徳） 2. éve (Mandzsukuó).

Dzsimmut tartják az első császárnak, a Palotaügyi Minisztérium családfáján is ő szerepel elsőként, de tudomásom szerint létezése egyelőre nem bizonyított. Mindenesetre jó alapot nyújt a „Világ legrégibb dinasztiája” hangoztatásához. Ha hinni lehet Amino Josihikonak (網野善彦)*, akkor már ez a családfa is meglehetősen képlékeny dolog, mivel az aktuális politikai széljárásnak megfelelően kerültek bele vagy ki a korábbi császárok. Ez a játék 1926-ig tartott, azóta stabilnak mondható a lista.

Persze Dzsimmu trónra lépésének időpontja is a későbbi korok agyszüleménye, és nemzeti ünneppé a meidzsi-kormány tette 1872-ben (XI. 15.). Elsőre január huszonkilencedike volt a jeles nap, de ezt később február tízenegyedikére változtatták**. (Ha jól emlékszem, a Kodzsikit angolra fordító Chamberlain is nonszensznek tartotta a dolgot). Jelenleg Államalapítás ünnepe néven fut.

 A végére jöjjön néhány kép:

A világ népei

Mandzsukuó térképe

Dzsindzsa-pecsétek

Zászlójelek

Japánok a nagyvilágban

Japán katonai támaszpontok

A latin betűk világa

*網野善彦（2013）『「日本」とは何か』講談社学術文庫, pp. 96～98.

**『新装版明治世相編年辞典』東京堂出版、1995.