2016年8月11日木曜日

 Japán első kandzsimúzeuma? 漢字博物館?



Ez év június 29-én nyílt meg Kiotóban  „Japán első kandzsimúzeuma  漢検 漢字博物館・図書館 漢字ミュージアム Japan Kanji Museum Library  néven, amely így  elsőre sok jót ígért. Tegnap el is mentem megnézni, de sajnos vegyes érzelmekkel kellett távoznom.  Maga a múzeum  Sidzsónál (四条) van, a Jaszaka-dzsindzsával (八坂神社) sréhen szemben, tehát elég könnyű megtalálni.  Az épület kétemeletes (azaz Mo-on egy emeletes), az alsó szinten ajándékbolt, kávézó, és leginkább a kandzsi történetére fókuszáló kiállítóterem,  az emeleten pedig könyvtár és élménysarok található, ahol játék közben lehet ismereteket szerezni a kandzsikról, de még a Kanken (漢検) nevű kandzsivizsgával is meg lehet próbálkozni.
Kezdem a negatívumokkal:  ahhoz képest, hogy a múzeum egy turisztikailag meglehetősen frekventált helyen található, bent japán tudás nélkül semmire se megy a gyanútlan túrista.  Azért minimum kínai (Kiotóban a második leginkább használatos nyelv a kínai :D ) és angol feliratokat illett volna kirakni, ha már  Japan Kanji Museum Library-nek nevezik magukat.
A másik, ami fura volt, hogy az első emeleten a mosdó csak a kiállítótermen keresztül közelíthető meg, így nagyon úgy tűnik, hogy aki csak kávézni tért be, annak a mosdó használatáért jegyet kell váltania – így lesz a 350 jenes kávéból 1150, ha vécézni is akar a vendég. A jegypénztárnál pont mögöttem volt egy bácsi, aki a vécét kereste, mire közölték vele, hogy igen, WC az van, osztán jegye van-e?  „Hát, most veszem majd meg...”   

Ami  az első emelet kiállítását illeti, az tényleg nagyon jó, hogy foglalkoznak az íráshordozók illetve az íróeszközök fejlődésével, de a magyarázatok nagyon felületesek, szinte semmit nem lehet megtudni a történelmi és a kultúrális háttérről. Pl vitrinbe raktak egy fa nyomódúcot és mozgatható nyomdabetűket, de nem derül ki, hogy ezek a nyomtatási technikák mikor és hogy jelentek meg Japánban. Vagy ott van egy japán írógép, ahol is egy mozgó hengerről kell karok segítségével kiválasztani a kívánt kandzsit, de erről sem lehetett megtudni, hogy mióta van japán írógép, mennyi idő kellett az elsajátításához stb.
Szóval  nagyon lájtosan tálalják ezt a történelmi áttekintést, és aki már bizonyos szinten ismeri a kínai vagy a japán írástörténetet, semmilyen új információhoz nem fog jutni.
Ami a könyvtárrészleget illeti, nemcsak gyerekeknek szánt kandzsi gyakorlókönyvek, de szótárak és pl japán nyelvtörténeti szakkönyvek  is megtaláhatók voltak, de a polcok kb fele így is üres volt. Remélhetőleg még fejlesztés alatt áll a dolog, de kicsit olyan érzésem volt, mintha csak alibiből csinálták volna ezt az olvasószobát:  „Te Dzsiró, van itt néhány tucat felesleges könyv, mi legyen velük?  Rakjuk ki őket a polcra, és nevezzük ki könyvtárnak”  

De hogy legyen valami pozitívum is a végére, ami a játszva tanulást illeti, az azt hiszem jól működik. Rengeteg gyerek volt, akik boldogan pecsételtek, gyököket (部首) kerestek vagy éppen megalkották a saját kandzsijukat-  az emeleti élménysarokhoz nem is nagyon tudtam közelebb jutni.
Ami még tetszett, az az 50000 kandzsi tornya (漢字5万字タワー) volt, amelyet a Morohasi-szótár(大漢和辞典) írásjegyei diszítettek. Jó volt így egyben látni több tízezer kandzsit :D

Összefoglalva, gyerekeknek vagy japánul tanuló külföldieknek érdekes lehet, de aki komolyabb szakmai ismeretekre vágyik, az csalódni fog.






A kandzsitorony egy része

Nyelvjárási kandzsik 方言漢字








Ez viszont újdonság volt számomra is: 丿乀


Én is lelkesen pecsételgettem 



frottázs (乾拓):楚釿布幣

3 件のコメント:

  1. Hmm, pedig jó ötletnek tűnik...Ha arra járok azért megvizsgálom majd, de tényleg a beszámolód alapján jobban is megcsinálhatták volna!

    返信削除
    返信
    1. Igen, az ötlettel teljes mértékben egyetértek, de az alsó szint siralmas volt. Kicsit fura érzésem is volt a jegypénztár előtt, mert elég szellősnek tűnt a kiállítóterem, és tényleg. Az egyik falon magyarázó panelek voltak, a terem közepe táján asztalok voltak, ahol lehetett pecsételgetni, a terem másik oldalán pedig volt néhány vitrin, amik az íráshordozók fejlődését voltak hivatottak bemutatni: 1-2 replika jóscsont meg szertartási edény, nyomódúc, írógép stb, de a legdurvább, hogy képesek voltak két mobiltelefont is kiállítani, mint napjaink íráshordozója. Mindezt pedig minimális kísérőszöveggel. Ja, meg vitrinben volt még a Morohasi-kandzsiszótár is. A paneleken még megemlékeztek a 808 darab kínai-koreai-japán közös írásjegyekről is, de amit ott leírtak, azt kb az újságban is el lehetett olvasni. A második emelet meg a játszva tanulást célozta meg, ez talán okés is volt, de a könyvtár megint siralmas volt...Mindezt pedig 800 jenért. A Selyemutas kiállítás 7 éve diákjeggyel szintén 800 pénz volt, de ég és föld a két kiállítás szintje. http://fubito.blogspot.jp/2009/07/kiallitas-ajanlo-irasok-selyemutrol.html


      Van egy olyan érzésem ezzel a kandzsimúzeummal, hogy valami 天下り-s csóka kedvéért csinálták csak meg.

      削除
  2. Ja, az ajándékba kapott ceruzára az volt felírva manjóganával, hogy 与宇己曾加无之゛波久不゛川加无部 azaz ようこそ漢字博物館へ, csak itt megint látszik, hogy összecsapták a dolgot. A ようこそ a よくこそ-ra vezethető vissza; a  よい és a こそ szavak [jo] [ko] [szo] szótagjai az ójapánban az 乙 csoportba tartoztak, melyek pontos hangértéke még ismeretlen. Egyes vélemények szerint [jə] [kiə] [cə] lehetett*. Szóval ezt a ceruzán eltalálták, de ami gáz, hogy annak ellenére, hogy a zöngés hangokra is van manjógana, úgy oldották meg a feladatot, hogy a zöngétlen hangokat jelölő manjóganákra dakuten-t raktak, ami ugye meg a hiraganára jellemző. Szóval ha már mindenképp manjóganázni akarnék, akkor így írnám le a fentieket: 与宇己曾加无自波久歩川加无部


    * 木田章義(2013)「音韻史」『国語史を学ぶ人のために』世界思想社 107. oldal よ2 [yə] こ2 [kiə ]  そ2 [ʦə]

    返信削除