Egy harmincéves rejtély megoldása: 瘨

  A ’80-as évek második felében a Kaffka Margit Gimnázium uszodájában vettem úszóórákat, amikor is az előttünk lévő csoportban felbukkant egy ázsiai testvérpár. Bár akkor még nem voltak orientalista hajlamaim, azért kíváncsi lettem, hogy kik lehetnek ők.

Aztán az egyik nap úgy alakult, hogy a két csoportot összevonták, így a mi csoportunk egyből körülvette a testvéreket az öltözőben és kérdésekkel árasztotta el őket.

Sajnos az egész beszélgetésből annyi maradt meg bennem, hogy a ’hülye’ az ő nyelvükön „tien” (?).

 Később az egészről el is feledkeztem, de kb 15 év elteltével, amikor elkezdtem belekostólni a keleti nyelvekbe, eszembe jutott ez a "tien” szó. Azonban az akkor számomra többé-kevésbé  ismerős nyelvekben nem találtam hasonló szót, hiszen japánul pl 馬鹿 [baka] vagy 阿呆 [ahó],  koreaiul 바보 [pabo], 백치 [päkc'i],  kínaiul 傻瓜 [shǎguā],  笨蛋 [bèndàn],  mongolul ᠲᠡᠨᠡᠭ [tənə̆g] .  Még a [tənə̆g]  gyanús volt egy kicsit, de arra határozottan emlékeztem, hogy nem volt [g] a szó végén.

  Eltelt újabb 15 év, és pont ma,  hazafelé menet a vietnámi és nepáli diákjaimmal beszélgetve, szóba került a 'hülye', 'perverz' és egyebek vietnámi megfelelői, amikor is a fülemet megütötte az a szó, hogy "điên" (瘨).  EZ AZ!  Valamiért szókezdő [t]-re emlékeztem, de ezek szerint [d] volt az.  Mindenesetre örülök neki, hogy 30 év alatt sikerült kinyomoznom, hogy a testvérpár vietnámi volt :D 

Génibrel, J.F.M., (1898)  „Dictionnaire Annamite-Français”