2016年5月9日月曜日

A négy égtáj 東西南北



Az Index „Tudomány” rovatában közzétettek  egy cikket az égtájakról, amiben Kína is említésre került. Kíváncsi is lettem, hogy mi a helyzet az égtájakat jelölő írásjegyekkel (東西南北).    (a poszt írása közben vettem észre, hogy 다나 írt már a témáról, de talán nem árthat megismerni a többi elképzelést sem)
A képeket Jamada Kacumi könyvéből vettem (lásd alább).


A kérdéses 漢字 –kkal kapcsolatban a következő szótárakat használtam fel:



1. 漢辞海 (2013) [Kandzsikai], ami az i.sz. II. század elején keletkezett 説文解字 [Szecumon kaidzsi / Shuō wén jiě zì]  értelmezéseit idézi japán fordításban.



2. 角川 当用漢字字源辞典 (1972) [Kadokava tójókandzsi dzsigendzsiten].  Kató Dzsóken – Jamada Kacumi közös munkája, ami az általános használatú kandzsik (当用漢字) eredetét kínai etimológiát ad közre emészthető formában. Ez egyébként Kató életművén, a 漢字の起源 c. vaskos könyvön alapul, amelyben a szerző az irodalomjegyzék alapján a kínai klasszikusokon kívűl leginkább a   és 民国  kori szerzőktől idéz.   Felhasználtam még Jamada Kacumitól a  漢字の語源 (1976) -t is, ami a fenti, Katóval összeállított szótáron alapszik, de csak az iskolai oktatásban terítékre kerülő kandzsikkal foglalkozik (viszont néha a magyarázatok részletesebbek).



3. 漢字語源辞典 (1965) [Kandzsi gogendzsiten] c. etimológiaszótár, ami Tódó Akijaszu doktori dolgozatán alapul, és itt lehet elolvasni az angol nyelvű kivonatot.



4. 甲骨文字小字典 [Kókocumodzsi sódzsiten],  ami egy jóscsontfelirat-kisszótár Ocsiai Acusitól, és meglehetősen friss kutatási eredményeket tartalmaz, mivel 2011-ben jelent meg.



Tódó és Kató mellett a harmadik nagy kandzsikutató Sirakava Sizuka 白川静,  aki halála után is hatalmas népszerűségnek örvend, elég csak szétnézni az amazonos értékelések között. A sinológiával foglalkozók körében mintha kissé más lenne Sirakava megítélése, pl itt , itt  vagy itt lehet olvasgatni erről japánul. Nekem nem nagyon jön be Sirakava, mivel szinte minden kandzsihoz valami ősi kínai rítust kapcsol – de talán ez Sirakava népszerűségének egyik oka, hisz milyen menő már,  hogy a 九  nőstény sárkányt ábrázol, vagy a 白 eredetileg egy fehérre aszalódott koponya képe...


東 'kelet'
 
1. Fa ágai fölé emelkedő Nap.
2. A két végén összecsomózott batyúszerű dolog (= 橐 ) rajza.
3. Megemlíti a 説文解字 magyarázatát, de Katónak ad igazat: két végén  
   összecsomózott batyúszerű dolog, amely alkotóelemként megtalálható a   
   橐 és a írásjegyekben.
4. A két végén összecsomózott batyúszerű dolog. A 東 az eredeti jelentését 
  megőrizte a 橐 és a 嚢 alkotóelemeként.





西   'nyugat' 


1.  Fészkében ülő madár képe.  Amikor nyugaton lement a nap, a madár   
    visszarepül fészkére.
2.  A rizsbor leszűréséhez használt kosárka, ugyanaz, mint a 由.
3.  Kosárka.
4. Bemutatja korábbi elméleteket, de nem tudja  
  eldönteni, hogy melyik   lehet  a helyes. Azonban 
  rámutat a  鹵-val 'kősót tartalmazó zsák'  való   
  hasonlóságra, így feltételezi, hogy a 西 is esetleg valamifajta zsákot 
   ábrázolhat. 






  'dél'

1.  Délen felnövő növény.

2.  A kiejtést jelölő rész és egy 'sátor' jelentésű képjel  
  kombinációja:  "meleg van a sátorban".  Vagy pedig az  
  eredeti jelentése egy hangszer  neve.
3.   Két oldalról bekerített növény, védve azt a dértől.
4.  Valószínűleg egy ütőhangszert ábrázol.





 'észak'

  

1. Két, egymásnak háttal álló ember képe.
2. Két, egymásnak háttal álló ember képe, a 比  ellentéte. A régi  
  kínai házak  déli tájolásúak voltak, így az emberek is a déli oldal   felé fordulva ültek le, háttal északnak, emiatt hívták az északot   北(背)-nak.
3. Két, egymásnak háttal álló ember képe. Tódó is az ülés irányát   emlegeti.
4. Két, egymásnak háttal álló ember képe. Az írásjegy eredeti 
  jelentése  'ellenszegül' vagy 'elmenekül'  lehetett. A ma is   
  használatos 敗北-szóban a    ezt az eredeti jelentést őrizte meg. Kató   
  'déli tájolású ház' elméletével  kapcsolatban megjegyzi, hogy ezt a   
  régészeti leletek nem támasztják alá -  azaz az ókori kínai házak nem  
   feltétlenül voltak déli tájolásúak.


Ahogy a fentiekből látható, talán a 北-t és a 東-t kivéve, nincs megegyezés az égtájakat jelölő írásjegyek eredetével kapcsolatban, de remélhetőleg az újabb kutatások fényt derítenek erre is. 


Irodalom:

落合淳思『甲骨文字小字典』筑摩書房2011年
加藤常賢・山田勝美『角川 当用漢字字源辞典』角川書店1972年
『全訳漢辞海 第三版』三省堂2013
藤堂明保『漢字語源辞典』学灯社1965年
山田勝美『漢字の語源』角川小辞典1976年 

0 件のコメント:

コメントを投稿