Dzsürcsi szótár 女真文辭典

Kicsit elkanyarodunk a blog fő profiljától, de még így is kandzsi-közelben maradunk (a jövőben is tervezek kis elkalandozásokat).

A minap egy ismerősömtől megkaptam a Jin Qi Cong　金啓孮 szerkesztette dzsürcsi szótárt (dʒuʃә bitxә bunәku 女真文辭典), ami az addig ismert nyelvemlékek írásjegyeit dolgozza fel. A szótár felépítése a következő:

gyök szerinti kereső　(a kínai írástól eltérően, ezek nem hordoznak jelentést)
dzsürcsi írásjegy (jelváltozatokkal)
[源] az írásjegy eredete
[音] kiejtése
Ezt 6 féle átírásban közli:
A dzsürcsi írásjegy olvasata kínai átírásban /Jin Guang Ping 　金光平　átírása/ Jamadzsi Hiroaki　山路広明 átírása/ Kijosze Giszaburó　清瀬義三郎 átírása / Grube majd Ligeti átírása.
[義] az írásjegy jelentése
[例] példák a használatára

A szótár végén nyelvtani összefoglaló, irodalomlista és kiejtés szerinti kereső. Sajnos nincs vonásszám szerinti kereső.....

Maga a szótár az előszót kivéve kézzel íródott......

A dzsürcsik a tunguz népekhez tartoznak, a mai Harbintól délkeletre, az Alčuka folyó vidékén éltek, és vadászó-földműves életmódot folytattak. Nevük a kínai forrásokban ruzhen (女真) és ruzhi ( 女直),mongolul ǰürčid ᠵᠦᠷᠴᠢᠳ, a kínai-perzsa szójegyzékben (回回館雜字) جورجى , Marco Polónál csorcsa, a "Vakan szanzai zue (和漢三才図会)" című 18. századi japán lexikonban asihasze　粛慎, saját elnevezésük ǰuše vagy ǰušen volt.

　A X. században a kitajok fennhatósága alá kerültek. Ezt követően egyre jobban megerősödtek, és 1019-ben megtámadták a japán Iki (壱岐), Cusima (対馬) és Kjúsú (九州) szigeteket, de a támadásukat visszaverték. 1115-ben, a Wan-Yan (完顔) családból származó Akuda (阿骨打) vezetésével fellázadtak a kitaj uralom ellen, és Akuda Huiningfu-ban（会寧府）császári trónra lépve, országának az arany jelentésű Alčun , kínaiul a Jin (金) nevet adta.
　1234-ben a mongolok megdöntötték a Jin-dinasztiát, de a dzsürcsik a Yüan- dinasztia 元　idején is északkeleten éltek. A Ming-dinasztia 明　idején Nurhači 努 爾 哈 赤　egyesítette a dzsürcsi törzseket, majd megalapította a Kései Jin (後金) dinasztiát. 1635 óta magukat mandzsunak ᠮᠠᠨᠵᡠ nevezik.

　A dzsürcsi agglutináló nyelv, az altaji nyelvekhez, azon belül a mandzsu-tunguz nyelvekhez tartozik. Hangrendszere hasonlít a mandzsuéhoz, bizonyos jelenségek szempontjából korábbi fejlődési állapotot tükröz.　*A nyelv emlékei között szerepelnek feliratok, kiváltságlevelek, a fordító-és a tolmácshivatal szójegyzékei, bronztükrök, pecsétnyomók. Egy dzsürcsi feliratú ezüst paidze Japánba is átkerült a 13. század első felében. Lefordítottak kínai klasszikus műveket is, de ezek nem maradtak fönn.
A dzsürcsi írás szójelekből (nagy dzsürcsi írás) és szótagjelekből (kis dzsürcsi írás) áll. A nagy dzsürcsi írást 1119-ben alkotta meg Wan-yan Xi-yin (完顔希尹), a kis dzsürcsi írást pedig 1138 elején Xizong császár (熙宗).
A szótagjelek 1 szótagot jelöltek, de előfordult,hogy a szójeleket szótagjelként is alkalmazták. Ebben az esetben 2-3 szótagot is jelölhettek.
Pl a „hó” jelét () az „ima” szótag leírására is használták.
　　
A dzsürcsi helyesírás ismerte a kínaiak fanjie 反切 (hanszecu) módszerét, amelynek lényege, hogy egy írásjegy kiejtését két írásjeggyel adják meg, mégpedig úgy, hogy az első írásjegy jelölte a szó elejét, és a második a szó többi részét, például a 東 tuŋ írásjegy kiejtését a 徳 tɘk és a 紅 ɣuŋ írásjegyekkel adták meg. A dzsürcsik ezt a módszert főleg a szóvégi „n”-tő leírásánál alkalmazták, amire külön szótagjeleket használtak, attól függően, hogy az adott szó töve milyen magánhangzóra végződik:

-an → amba-an nagy (mandzsu ᠠᠮᠪᠠ)
-in → mori-in ló (mandzsu ᠮᠣᡵᡳᠨ )
-on 　→ 　oso-on kicsi ( mandzsu ᠣᠰᠣᡥᠣᠨ)
-un 　→　 guru-un birodalom (mandzsu ᡤᡠᡵᡠᠨ)
-en 　→ ge-en sok (mandzsu ᡤᡝᡵᡝᠨ)

Mivel a nagy dzsürcsi írás kialakításakor figyelmen kívűl hagyták a kínai írás szerkezetét, és mert a kis dzsürcsi és a nagy dzsürcsi írás grafikailag sem különült el, az írást igen nehéz lehetett elsajátítani. A　Jin-dinasztia bukása után sem tűnt el a dzsürcsi írás, de nehézsége miatt a Ming-kori dzsürcsik a mongol írással írták a császári udvarba küldött hivatalos leveleiket. Ezt alátámasztja a Zhengtong (正統) 9. évéből származó feljegyzés, ami szerint a Xuancheng-i (玄城) dzsürcsi helyőrség a dzsürcsi írás helyett inkább a mongol írást és nyelvet kezdte használni:
・・・無識女真字者、乞自後勅文之類、第用達達字・・・
„….Mivel nincs, ki ismerné a dzsürcsi írást, kérjük, hogy ezentúl a rendeleteket stb. tatár írással írják meg…”.

Az ujgur-mongol írást változtatás nélkül vették át, ezért a neve tongki fuqa
aqō hergen ᡨᠣᠩᡴᡳ ᡶᡠᡴᠠ ᠠᡴᡡ ᡥᡝᡵᡤᡝᠨ, vagyis pont és hurok nélküli írás. 1632-ben Dahai 達海　mellékjelekkel pontosabbá tette az írást, ami megszüntette az ujgur-mongol írás sajátosságaiból eredő kétértelműséget. Nemcsak a mandzsu, hanem a kínai hangok rögzítése is lehetséges volt.
A mandzsu írást a dahúrok is használták a XVIII. századtól a XX. század elejéig.


A dzsürcsi írásról a Shushi huiyaoban 　書史会要　is olvashatunk
itt
és itt:






* 『金史』巻八　世宗本紀　大定二十三年九月己巳：
訳経所進所訳易・書・論語・孟子・老子・揚子・文中子・劉子及新唐書。上謂宰臣、朕所以令訳五経者正欲女直人知仁義道徳所在耳。命頒行之。

『金史』巻五　世宗　大定二十三年
jakūn biya de. nio ji gisun i ubaliyambume araha. siyoo jing ni bithe minggan debteliyen be han i hanci. gocika cooha de selgiyeme buhe. uyun biya de. i jing šu yamun i hafan ubaliyambume araha i jing. šu jing. lūn ioi. mengsy enteke hacin i jakūn bithe be benjihe manggi. sidzung han tsaihiyang ni baru hendume. mini sunja jing be ubaliyambume ara serengge. mio ji niyalma be gosin jurgan doro erdemu, bisire be sakini serengge kai seme hendufi. gurun de selgiyehe


** A dzsürcsi és kitaj írásról lásd még Marc Miyake blogját.


参考文献

Albeker András: Belső-ázsiai siniform írásrendszerek. ELTE BTK Belső-ázsiai Tanszék, 2006.

Birtalan Ágnes: Dzsürcsi. A világ nyelvei. Szerkesztő Fodor István. Budapest, Akadémiai Kiadó 1999. pp. 309-310

Grube, Wilhelm: Die Sprache und Schrift der Jučen. Leipzig 1896.

金啓孮編著: 女真文辞典 文物出版社出版 1984.

Kane, Daniel: The Sino-Jurchen Vocabulary of the Bureau of Interpreters. Uralic and Altaic Series 153. Bloomington, Indiana 1989.

河内良弘・清瀬義三郎則府　編著　2002年　『満州語文語入門』　京都大学学術出版会

Ligeti Lajos: Egy XII.sz-i mandzsu-tunguz írás. A „kis dzsürcsi írás értelmezése”.
Értekezések a Nyelv-és Széptudományi osztály köréből 26. Elektronikus Kiadás.

西田龍雄　著 2002年『アジア古代文字の解読』 中公文庫
和漢三才図会　巻之１－２０
世界文字辞典
『吾妻鏡後篇』　吉川弘文館　㍼八年