Nyelvtörténet 2. A H-sor kiejtése ハ行の発音

A mai japán köznyelvben a H-sor kiejtése a következő:

は: ha
ひ: çi
ふ: фu
へ: he
ほ: ho

Azonban ez csak a 17. század óta van így. Koreai, kínai és nyugati forrásokból tudjuk, hogy azelőtt a H-sor kiejtése (szó elején) ф volt.
Így a keresztény forrásokban キリシタン資料 faru (haru　春 ) fito (hito 人) feya (heja　部屋) alakokat látunk.
A szó eleji ф hangról egy 16. századi japán találós kérdés is tanúskodik:

母にはふたたび会ひたれど、父には一度も会はず。　　（唇）

„Anyámmal kétszer találkoztam, de apámmal egyszer sem”------(ajak.)

Ugyanis ebben a korban a mai köznyelvben 母 haha-nak ejtett „anya” jelentésű szót фawa-nak ejtették, amiben az ф hangot két ajakkal képezték.

Ez az ф hang egy korábbi p-re vezethető vissza, azonban a p ф-fé válásának idejét még nem tisztázták.
Annyi azonban biztos, hogy a p ф-fé válásának folyamata a 10. század után fejeződőtt be.


Szó belsejében az ф hang w-vé változott, ennek ideje a 11. század után lehetett. Ez a ワ sor aztán ア sorrá vált, pontosabban csak a wi(→ i)　ヰ　és a we (→ e) ヱ.
Azonban az összetett szavaknál, a második tag esetében a szó eleji ф-nem változott.

pl

kapa →　kafa　→ kawa　→ kawa　　　川

pana　→ fana　→ fana　→ hana　　　花

Egyes nyelvjárásokban azonban a szó eleji h helyett p-t (琉球方言) vagy ф-t ejtenek (東北方言、中国方言)。

pl

Okinavai

葉 pá (köznyelv: ha) 　　 　

花 paná (köznyelv: hana)　　

船 puni (köznyelv: fune)　　

Sőt, hehezetes p is előfordulhat:

p'uni (fune　船)

参考文献

『日本語要説』　ひつじ書房
『国語概説』　　和泉書院
『日本語学研究事典』明治書院