Kínai perzsák, vietnámi dekoráció, miegymás

 

★　 Teljesen véletlenül fedeztem fel, hogy a tokiói magyar nagykövetség  szerepelt a 明日どこ!? DX 大使館晩餐会 c. műsorban, ahol is az írásos összefoglaló alapján alternatív őstörténettel kábították a japán nézőket-ez nem tudom, hogy hosszútávon mennyire kifizetődő, mindenesetre szégyellje magát az elkövető. Ezért felesleges volt a Kiotó Egyetemen tanulni....

 

 

♪　 Az NHK jó 30 évvel készített (tudomásom szerint) két dokumentumfilmet a Selyemútról (szárazföldi és  tengeri:シルクロード / 海のシルクロード ), ami baromi érdekes, és érdemes lenne egy olyan műsort készíteni, amiben bemutatják a kínai helyszínek mai állapotát, helyzetét, különös tekintettel a különböző kisebbségekre (ujgur, mongol, hui stb). A tengeri Selyemutat bemutató sorozat kínai részeiben különösen érdekesnek találtam, azt, hogy az egykori arab és perzsa kereskedők emlékét a helynevek megőrizték, így a kuangcsoui 仙邻(巷)　tkp egy „kínai” jelentésű arab szó kínai átírása; a 大悲寺(巷) valójában „nagyorrú” jelentéssel bír, utalva  a külföldi kereskedők fizimiskájára (=大鼻子?); a 大紙(巷) pedig nem „nagy papír”, hanem csak simán „arab”, mely ha minden igaz, egy perzsa kifejezés kínai átírása (és a Japán Nyelv Nagyszótára alapján előfordul 大食 / 大石 /多氏 írásmódokban is).  Tetszett az is, hogy az iszlám hitvallást négy kandzsiból álló összetételre tömörítették:  認主獨壹　[sino-japán olvasatban ninsu dokuicu]„ Tanúsítom, hogy nincs más isten csak Allah”.

 

☆　 A Twitteren találtam egy izgalmas vietnámi könyvet, ami egy dekorációs célra kidolgozott új vietnámi írásrendszert mutat be (Nguyễn Kinh Chu: Chữ nôm mới. Ecriture décorative annamite, destinée pour les panneaux. ). A könyvet 1932-ben adták ki, ekkor már bőven a latin írást használták, de ez az új írás kínai elemekből áll, ami a magán-és mássalhangzókat valamint a zenei hangsúlyokat jelöli, és a hangŭlhoz hasonlóan kell szótagokba rendezni:

 

mássalhangzók: 亻 b,  厶 vagy 冫 c,  𠂇 d/gi, 千đ, 扌 g, 彳h, 氵k, 木 l,  虫 m, 山n, 廾 p, 牛 s, 土 t, 犭v,  阝 vagy 力　ch /tr, 孑 kh, 王 ng, 石 nh, 禾 ph, 忄 qu, 火 th

 

magánhangzók: 匕 a, 戈 â, 口 e, 目 vagy 皿 ê, 日 i, 由 y, 冂 o, 龱 ơ, 人 u, 大　ư, 又 uô, 天　ươ　stb

 

zenei hangsúlyok: 亠 ◌̀,  宀 ◌́ , 爫  ़,   䒑  ◌̉ ,  艹 ◌̃

 

Ezeket aztán a lenti példa szerint rakják össze:

 

ai: 匕＋日

ninh: 山＋日＋石

ở: ◌̉＋ơ

bình: b＋◌̀＋i＋nh

 

Érdekes elképzelés, kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogadták a korabeli Vietnámban. Egyébként az Omniglot.com-on körülnézve, úgy tűnik, hogy ma is vannak hívei a hasonló ötleteknek.