2011年8月4日木曜日

Korai japán nyelvemlékek

A japánok a kandzsival az i.sz. 1. században találkozhattak először:
-az első századból való aranypecsét, amit 光武  császár küldött Na ország uralkodójának (漢委奴国王).
- 新 ország 貨泉 feliratú kínai pénzérméje, ami az 1-2. században kerülhetett át Japánba.

A Japánról szóló legrégebbi feljegyzés a 3. századi 魏志倭人伝 , ebben már találni kandzsival átírt japán földrajzi-és személyneveket, tisztségneveket:

柄渠觚 simako? imoko? hikoko? hihoko?   /tisztség/

卑弥呼 Himiko     /személynév/
邪馬壹 Jamai?  Jamatai? Jamato? /földrajzi név/

A Japánban keletkezett írott emlékek az 5. században jelennek meg, amik fém és kőfeliratok (金石文) voltak. Ezekben a japán földrajzi-és személyneveket a 魏志倭人伝-hez hasonlóan a kandzsi kiejtését felhasználva jegyezték le. A kandzsik olvasata egy régebbi kínai nyelvállapotot tükröz:
宜 ga, 移 ja, 已 jo, 里 ro, 止 to, 居 ke stb.

Két példa a 金石文-ra (a feliratoknak több megfejtése is lehet, az alábbiakban elsősorban Ósima Sódzsi könyvét vettem alapul):

Funajamai vaskard felirata,  5. század közepe táján:

治天下獲囗囗囗鹵大王世。奉囗(事)典曹人。名无囗(利)弖。八月中。用大囗(鐺, más megfejtés szerint 錡)釜幷四尺廷刀。八十練六十捃三寸上好囗(利)刀。服此刀者長囗(壽)。子孫注々得囗(其)三恩也。不失其所統。作刀者名伊太囗(加)。書者張安也。

A fenti szövegben 3 személynév olvasható: 无利弖 Murite, 伊太加 Itaka- a harmadik név Vakatakeru 獲加多支鹵 (eredetileg a 獲 felső részén nincsen 艸 fű), de korábban 犭㚆囗囗囗歯-nek, azaz 犭㚆宮弥都歯(別)Tadzsihi-no-mija Mizuhawake-nek olvasták.

Szumida Hacsimangú tükör felirata, 443? 503? :
癸未年八月日十大王年。男弟王。在意柴沙加宮時。斯麻。 念長寿(más megfejtés szerint 奉)。遣開中費直穢人今州利二人等。所取白上同二百旱。所(作)此竟。

同 = 銅 , 竟 = 鏡

Ebben a szövegben az 意柴沙加 Osiszaka helynevet és a 斯麻 Sima személynevet írták át kandzsival.

Példa egy japán nyelvű írott emlékre : a Hórjúdzsi templom Jakusi buddhaszobor glóriájának felirata (法隆寺金堂薬師如来像光背銘), a 7. század második feléből:

池辺大宮治天下天皇、大御身労賜時、歳次丙午年、召於大王天皇与太子而、誓願賜、我大御病太平欲坐、故将造寺薬師像作仕奉詔、然当時崩造不堪者、小治田大宮治天下、大王天皇、及東宮聖王、大命受賜而、歳次丁卯年、仕奉。


Ebben már megfigyelhető a japános szórend, az udvariassági kifejezések használata:  a kínai 作薬師像 helyett 薬師像作, a kínai 受大命 helyett 大命受. Tiszteleti kifejezések: 大御, 坐,  賜 stb.


参考文献

『国語学研究辞典』 明治書院
石原道博編訳『魏志倭人伝・後漢書倭伝・宋書倭国伝・隋書倭国伝ー中国正史日本伝ー』 岩波書店1994年
山口仲美著『日本語の歴史』岩波新書
大島正二著『漢字伝来』岩波新書
小松茂美著『かな-その成立と変遷ー』岩波新書
『世界の文字の図典』吉川弘文館

4 件のコメント:

  1. E korai japán nyelvemlékeket még persze bőven lehet kínaiul is értelmezni, mert lényegében mégiscsak kínai szövegekről van szó, a már meglévő japán sajátosságok mellett. Nem mintha a fán​tǐ​zì-kkel hatalmas barátságban lennék. :)

    返信削除
  2. Végül is igen :) Az első időkben egyébként az írástudók bevándorlók, vagy azok leszármazottaik voltak. A funajamai vaskard felirat készítője is egy 張安 nevű fickó volt :) ( 書者張安也)

    返信削除
  3. Előkerestem egy régi handoutot (森博達:朝鮮俗漢文と吏讀), ami azt írja, hogy a régi japán nyelvemlékek (金石文、木簡 stb) írásmódja és a koreai 吏讀/ 朝鮮俗漢文-ok írásmódja között hasonlóság figyelhető meg (pl a 之、中 használata ) 。

    返信削除
  4. Újra Mori Hiromicsi (森博達) : belenéztem a 日本書紀の謎を解く c. könyvébe, ahol azt írja, hogy a kandzsik zenei hangsúlya révén jelölni tudták a korabeli japán nyelv hangsúlyait (アクセント) . Példának az inarijamai (稲荷山) vaskard feliratát hozza.
    「最近判ったことですが、稲荷山鉄剣銘の一部の仮名表記は、古墳時代の倭国語のアクセントまで反映しています。古韓音の声調によって倭国語のアクセントが表記されているのです。」 61頁  

    返信削除