☆ “A japán nyelv eredete a mai napig nem tisztázott. Nagyon sok elmélet szerint a koreai ill. a finnugor nyelvekkel is rokoni kapcsolatban áll. Itt jön képbe a japán-magyar rokonság is.”
Ez igaz, valóban VOLT egy ilyen elmélet, ami szerint a japán az ural-altaji nyelvekkel rokon, így a finnugor nyelvekkel is (北方起源説). Ha jól tudom , ennek lehetőségét először Klaproth vetette fel 1823-ban. Azonban sem a japán nyelv ural-altaji rokonságát, sem az uráli és az altaji nyelvek rokonságát NEM tudták igazolni-az anti-altajistákról már nem is beszélve.
《日本語の系統は今でも不明であるが、韓国語とかフィンウゴル系―ハンガリー語を含めて―の言語と親類関係にあると言う説があった》
確かに、 日本語はウラルアルタイ系の言語と同系であると言う所謂北方説があったが、証明することが出来なかった。私の知っているところ、其れを最初に唱えたのが Klaproth だった （１８２３年）。
☆ “a japán tankönyvekben szó esik a japán-magyar nyelvrokonságról”
Gondolom itt az általános (小学校) illetve a középiskolai (中学校・高等学校) tankönyvekről lenne szó, de a japán csoporttársaim határozottan állítják, hogy ilyen NEM volt a tankönyveikben. Úgy tűnik, hogy az órán sem nagyon foglalkoztak különösebben a japán nyelv eredetével, bár az esetleges altaji rokonításról szó eshetett.
Azonban, ha mégis látott ilyen tankönyvet valaki (mai tankönyvet, nem a 2. vh előttit), kérem ossza meg velem.
Egyetemi tankönyvek esetében már más a helyzet, én konkrétan a 『国語概説』 c. könyvben olvastam erről, természetesen a fent is említett ural-altaji rokonítással kapcsolatban :
Egyébként Zaicz Gábor is ugyanerre az eredményre jutott:
"A japán iskoláskönyvekben semmi sem olvasható a japán nyelv rokonságáról, a kérdésről nem esik szó az iskolában. A japán emberek hol a koreaival való nyelvrokonságról vallanak, hol pedig az altaji (sőt az urál-altaji) nyelvekkel való rokonságról. Persze az emberek többsége semmit sem tud."
(Hozzászólás a japán-magyar rokonítási kísérletekhez. Folia Uralica Debreceniensia 13.)
《日本人の子供が、授業で日本語とハンガリー語の親類関係に就いて学ぶ》
これに関して同級生・知り合い・友人に一寸尋ねてみたら、教科書にこれに就いて何も書いていなかったし、授業でも日本語の系統に就いて特に触れてはなかったが、アルタイ系かと言う話ぐらいがあったと教えてもらった。
大學の教科書だと、上記の北方説に就いて確かに説かれているが、小・中・高の教科書にもこんな話があると御存知の方がいらっしゃったら、是非ともコメントして頂きたい。 宜しくお願い致します。
☆ “Nem szólva a vezetéknév, keresztnév valamint a dátum használatáról, ami mind a két nyelvben egyforma ”
Sőt, pl a kínaiban, a vietnámiban és a koreaiban is- azonban a névhasználatra vagy dátumozásra nem lehet nyelvrokonságot alapozni :). A japán nevekről lásd Uchikawa Kazumi cikkét (A japán vezetéknevek. Névtani értesítő, 34. évfolyam) . A koreai nevekről Osváth Gábornál lehet olvasni:
A koreai személynevek rendszere.
Név, írás és hangalak összefüggései Koreában.
《名前と日付の順番は日本語とハンガリー語が同じである。》
それはそうだけど、他の言語―例えばベトナム語、中国語などーにも順番が同じだ。 日付と名前の順番だけに基づいて、二つの言語が同系であることを決めることが不可能且つ非科学的ではないか。
☆ "A japán közelebb áll a magyar nyelvhez, mint gondolnánk.・・・・ A múlt idő jele is hasonló."
Gondolom, itt a magyar-t és a japán -ta hasonlóságáról (megegyezéséről?) lenne szó, azonban a japán -ta csak a Heian -korszakban jelenik meg：
「東人の声こそ北（ ＝ 来た）にきこゆなれ
陸奥よりこし（越 ＝ 来し）にやあらむ」 （金葉和歌集）
Ez a -ta egyébként a -tari (⇐ te ari : a "tu" segédige kapcsolatos alakja ＋ az "ari" ige) rövid alakja, és ez befejezettséget illetve egy cselekvés folyamatosságát jelöli. A régi japánban a múlt idő jele a -ki és a -keri volt.
《日本語は意外とハンガリー語に近い。過去形も良く似ている》
これは ハンガリー語の「-t」 と 日本語の「～た」 が同じ（同系？）であると言うことを述べているかもしれないが、日本語の 「～た」 は、 状態の存続・結果の存続・完了を表す「～たり」 から派生して、平安時代に現れた。
因みに古代日本語に於いては、 過去を表したのは ～き （確実過去・体験回想） と ～けり （伝聞過去・発見・客観過去） だった。
☆☆ A "genetikai rokonsággal" és a magyar múlt idővel kapcsolatban lásd a hozzászólásokat.
Időközben László nevű kedves olvasómnak köszönhetően hozzájutottam a 日本史研究 c. könyv egy idevágó részéhez, amiben a következő olvasható:
「縄文人と弥生人の骨から抽出したミトコンドリアＤＮＡを分析した研究によれば、
縄文人は現在の日本本土の日本人や沖縄の住民、アイヌ、朝鮮半島住民、モンゴル人と近縁な関係にあり、東南アジア人、南太平洋の人々とはあまり関係がなかったという。」（日本史研究）
Hevenyészett fordításban:
" A dzsómon és jajoi kori emberek csontjaiból kivont mitokondriális DNS elemzése azt mutatta ki, hogy a dzsómon kori ember a mai japánokkal, okinavaiakkal, ainukkal, a Koreai-félszigeteken élő emberekkel és a mongolokkal áll közelebbi kapcsolatban. Ezzel szemben a délkelet-ázsiai és a déli-csendes óceáni szigeteken élőkkel nem nagyon volt kimutatható a kapcsolat".
参考文献
『国語概説』
『国語学研究辞典』
『日本語の歴史』 東京大学出版会
『全訳解読古語辞典』三省堂
