A Duolingo koreai kurzusáról (ingyenes japán verzió)

  

Tavaly október hatodikán elkezdtem koreaizni a Duolingón, annak is az ingyenes változatával. A japán anyanyelvűeknek szánt kurzust kezdtem el, egyrészt mert jól ismerem a nyelvet, másrészt pedig magyar anyanyelvűként a japán közvetítő nyelv jobban passzol, mint az angol. 

Nem teljesen kezdőként álltam neki, hiszen 2019-ben sikeresen letettem a 한글능력검정시험  5. szintjét, és az elmúlt pár évben is foglalkoztam a nyelvvel.

  A kurzus 2 セクション-ból  áll, a セクション2  a 44. leckével ér véget. Ezt a -szerintem- teljesen felesleges és értelmetlen デイリーリフレッシュ követi, ahol ugyanaz a néhány mondat variálódik a végtelenségig. Na itt hagytam abba az egészet.

Összesen 114 napot voltam fent a Duolingon, mindennap foglalkoztam a nyelvvel. Volt, amikor egy nap alatt többször is felmentem, és volt, amikor a napi robot után csak 10 percet volt energiám tanulni.

Az alábbiakban leírnám a tapasztalataimat.

Ami jó volt:

-sok volt a fordítási gyakorlat, volt, ahol egy szóhalmazból kellett kiválogatni és sorrendbe tenni a szavakat, de volt, ahol be kellett pötyögni a koreai mondatot.

- olyan szavak is előfordultak, amik a papír alapú szótáramban (ポケット　プログレッシブ韓日・日韓辞典 stb) és nyelvkönyvemben (楽しく学ぶ韓国語 stb) nem. Ilyen pl a 집돌이, 썸타다, 훈남, 반려동물 stb.

Talán a szótanulásos résznek és a sok fordításnak köszönhetem, hogy a korábban beszerzett, nyelvtanulóknak szánt egynyelvű (bár mentőövként van japán fordítás is) szójegyzékemmel (韓国語を韓国語で理解する 韓韓韓単語) már könnyebben boldogulok.

Ami rossz volt:

-furcsa, japántalan mondatok, ráadásul csak ezt fogadta el helyes válaszként.

 Főleg ezek hatottak negatívan rám, emiatt többször is félbe akartam hagyni az egészet.

- nevek fordítása,  pl a 제시카 (Jessica!) és 선우 neveket kellett katakanáról hangulosítanom. Hogy ennek mi volt az értelme, rejtély. 

- minimális szórendi változásért a japán fordításban rögtön elvesztettem 1 életet, pedig anyanyelvűekkel is leellenőriztetve teljesen jó volt a mondat.

Pl az alábbi mondatban az 海で és az 一日中 felcserélését, illetve a サーフィンの練習をします-t nem tolerálta  a Duolingo.

- furcsa mondatok. Az elején még vicces volt, hogy pl a kiscica betűket ír, de ezek a fajta mondatok a kurzus végéig előjöttek. Jobban örültem volna valami életszagúbb szituációnak.

- nagyon alapszintű nyelvtan. Nem sok nyelvtan jött elő a kurzus végéig, e tekintetben egy hagyományos papír tankönyv sokkal jobb.

Kb ezek voltak (nem előfordulási sorrenddben):  partikulák, tiszteleti nyelv, tegezés, 합니다 és 해요 stílus, igék és melléknevek jelzői alakja, múlt idő, jövő idő, 네요, 기로 하다, ᄅ거예요, 려고 하다, 못-, 아야 되다, 고 싶어요, 으면, 면서, 해 주새요, 때문에, 니까, 는데요, ᄂ것 같다, 어도 되다, 기전에, ᄅ수 있어요 (remélem, nem hagytam ki semmit).

-nem volt kiejtési gyakorlat.

Alapvetően nem volt értelmetlen ez a több, mint három hónap, és ha frissítenék az anyagot, lehet, hogy még egyszer belevágnék (tudom, mit rinyálok, ha nem vagyok hajlandó fizetni). Természetesen a komoly tanuláshoz tankönyvek (is) kellenek.

Ősjapán Mekdonálc 神代麥當勞

 Lehet, hogy lassan át kellene nevezni a blogomat, mert már megint dzsindaimodzsiról　神代文字 lesz szó.

A japán McDonald's az alábbi bejegyzéssel lepte meg rajongóit és az eltitkolt ősi japán történelem hívőit a Twitteren (csakazért se hívom iksznek).

A felirat a hocuma 秀真　vagy más néven woside　ヲシデ írással készült, melynek olvasata a következő lesz:

シ　ヨ　ウ　ガ　ツ　モ

サ　ム　ラ　イ　マ　ツ　ク

タ　ベ　テ　ネ

azaz 正月も侍マック食べてね (Újévkor is egyetek szamuráj Mc-t)

Az írás persze szótagírás, rendkívűl logikusan van felépítve, ugyanis a magánhangzó jelek (〇　Π　△　弓　□) vannak egybekombinálva a mássalhangzójelekkel.

A sztori szerint a világmindenség hangokból született. Az öt magánhangzó az öt elemnek felel meg (空風火水地), és az ebből létrejött 48 hang a világ rendezettségét és az emberi test harmóniáját fenntartó alapelvnek felel meg. Így tehát a 48 hang helyes kiejtése egyrészt megszűnteti a természeti csapásokat és a viszályokat, másrészt pedig az emberi test egészségéért is felel. A hocuma avagy woside írás pedig  a helyes kiejtést hivatott jelölni.

Forrás: 原田実（2007）『図説神代文字入門』BNP

Kép forrása: 平篤胤 輯考・ 高橋国彦、相田饒穂、佐藤信淵 校『神字日文伝疑似篇』伊吹迺屋、 文政7[1824]序

Dzsindaimodzsi: ナニャトヤラナニャトナサレノ

 Ismét dzsindaimodzsi (神代文字), de ezúttal a rockzene világából.

Meglepődve vettem észre, hogy a　Ningen iszu (人間椅子) nevű együttes „Rasómon” (羅生門) albumának bookletjében a Nanjado jara (ナニャドヤラ) c. szám szövege dzsindaimodzsival van írva! 

Elsőre tojono-modzsinak (トヨノ文字) tűnt, de jobban megnézve kiderült, hogy izumo-modzsi (出雲文字).

Ezután már könnyű volt dekódolni, íme a megfejtés:　ナニャトヤラナニャトナサレノ, ami tkp. egy  bon-odori dalszöveg  a Tóhoku-régió déli részéről.

És hogy miért dzsindaimodzsi?

Maga az együttes is a régióból származik, és ugye itt található Jézus sírja, plusz a fenti dalszöveget is értelmezték már héberből, szóval ebből az ezós-vonalból simán kijöhetett, hogy  ősinek mondott írásjegyekkel rögzítsék a dalszöveget. 

原田実（2007）『図説神代文字入門』BNP

Kép forrása: 平篤胤 輯考・ 高橋国彦、相田饒穂、佐藤信淵 校『神字日文伝疑似篇』伊吹迺屋、 文政7[1824]序

Kézműves kandzsik 留学生による創作漢字

Idén márciusban, az utolsó japán nyelvórán kandzsikat készíttettem a diákokkal, ennek eredményét lásd a fenti képen.  Nepáli, bangladesi, szingaléz és vietnámi diákokról van szó, tehát olyanokról, akik anyanyelvét nem a kínai írással jegyzik le. A többség egyébként  sikeresen letette a Nemzetközi Japán Nyelvvizsga 2-es szintjét, és mivel az óráimon gyakori téma volt a kandzsik felépítése, kíváncsi voltam, hogy milyen kandzsikat fognak alkotni. A fentiekből talán kiderül, hogy a 会意文字  van elsöprő többségben,  és van 1-2 olyan kandzsi, amelyek "külsőre" megegyeznek már létező kandzsikkal.

Lássuk sorjában!

1. 忄+鬼: やさしい.     Kimecu no jaiba rajongó műve. Olyan ördög (ez én volnék), aki érző szívvel rendelkezik. Véletlenül van pont ilyen kandzsi (愧), csak éppen はじる olvasattal.

2. A 店 rövidítése (广)+七+十+一: Seven Eleven.

3. A Simanto név (Banglades) atedzsije (四万十) összevonva 1 kandzsivá. 

4. 店+不休: kombini.

5. 羽+女: angyal. 

6. A 鳥 rövidítése +火+生: főniksz.

7.  Futballhal, ami talán 象形文字 kategória.

8. A 店 rövidítése (广) + a 家 rövidítése (豕)　+　品: Family Mart.

9. A 艹 és a 林 összevonása, jelentése "sűrűn benőtt füves terület". Ez is létező kandzsi (菻), egy ürömfaj-féleség neve.

10. A 探 és a 調 összetétele, jelentése Google.

11. 羽+馬: pegazus. Ez esetben is van hasonló kandzsi, csak az alkotóelemek más sorrendben vannak (𩢳).

12. A 笑泣 és a　生死 összetétele, jelentése a költő szerint 笑いながら泣く！生まれていつか死ぬ.

Sárkányírás 龍体文字

 

  Nagyon régen már írtam a dzsindaimodzsiról 神代文字 („az istenek korának írása”), amit a kandzsi átvétele előtti ősi japán írásnak tartanak, és aminek ma is vannak hívői.

Nemrég találkoztam a sárkányírással (龍体文字), amit szintén ide sorolnak, és a sztori is hasonló:

ezt az írást 5500 éve alkotta meg Umasi-Asi-Kabi-Piko-Di-No-Kami 宇摩志阿斯訶備比古遅神　(Kazár Lajos átírása), aki a Kodzsikiben is felbukkan mindjárt az elején:

„Aztán, miközben a föld még vízen úszó olajfoltként zsenge volt és medúzaként lebegett, egy isten jelent meg valamiből, ami nádsarjhoz hasonlított; fenséges neve Umasi-Asi-Kabi-Piko- Di-No-Kami (? Kitűnő Nádtors-Istenfi-Szellem-Isten) volt;” (Kazár Lajos magyarítása)

 　次國稚如浮脂而、久羅下那州多陀用幣流之時、【流字以上十字以音。】如葦牙因萌騰之物而成神名、宇麻志阿斯訶備比古遲神。【此神名以音。】

 Szóval, mivel isteni alkotás, ezért ez az írás isteni energiákkal rendelkezik, és az egyes  szótagjelek vagy azok kombinációja jelentéssel bírnak, pl  mi→víz, he→béke,  ne sze→ tehetség kibontakozásának elősegítése stb.

Maga a sárkányírás 48 szótagjelből áll, és tartalmazza az ん-t is, ám úgy tűnik, hogy a japán nyelv lejegyzése helyett inkább amulettként szokás felhasználni, már csak az isteni energiák miatt is.

A legenda szerint ezt az írást az Iszei Nagyszentély 伊勢神宮 őrzi, bár edo és meidzsi kori dzsindaimodzsis könyvekben* nem találtam erre az írásra. Szintén nem ismeri Harada Minoru könyve**  se, ami talán nem is meglepő, mert az Országgyűlési Könyvtár (国立国会図書館) onlájn adatbázisa szerint az ezzel foglalkozó legrégebbi könyv a ködös 2018-as évekből származik, így talán elmondhatjuk, hogy a sárkányírás az ősi Heiszei kor végének agyszüleménye...

 

* 神国神字弁論、日本古代文字考上下、神字日文伝、嘉永刪定神代文字考、鍥木文字考

＊＊　原田実（2007）『図説神代文字入門』BNP

 

felhasznált források:

 倉野憲司校注（1963）『古事記』岩波文庫

森美智代（2022）『龍体文字　開運引き寄せ帖』宝島社

KO-DZSI-KI 'RÉGI TÖRTÉNETEK FELJEGYZÉSEI' (fordító Kazár Lajos), Sydney, 1982

Kandzsioktatás Japánban

 

Ismét japán nyelviskola, bár most a kandzsioktatásról lesz szó. Szóval van egy iskola, ahol kb 6 éve tanítok, és viszonylag normális, de azért itt is van egy-két olyan dolog, amivel nem tudok azonosulni (a 3. éve tartó értelmetlen maszkviselés az egyik, de ezt most hagyjuk).

Az egyik ilyen dolog a kandzsioktatás ugye. A fő tankönyv a みんなの日本語, így az ehhez kapcsolódó munkafüzeteket is rendszeresen használjuk. A kandzsi esetében ez a 漢字練習帳 lesz, ami kb hetente egyszer kerül sorra. Az alábbiakban bemutatok egy példát az egyes leckék felépítésére.

Ahogy látható, egy lecke három részből áll:  1. olvasat és minimális írásgyakorlat  2. olvasási feladat   3. kandzsiátírási gyakorlat.

A probléma mindjárt az első pontnál jelentkezik, lévén a kandzsik alapvonásainak begyakoroltatása nélkül, mindössze némi vonássorend-demonstráció után kell írni a kandzsikat, természetesen mindenki úgy "rajzol", ahogy éppen tud, vagy amilyen kedve van.

Az olvasat is gondot jelenthet, mert az anyanyelvi tanárok a 訓 olvasatra hiraganát, az 音  olvasatra katakanát használnak- úgy, ahogy a japán gyerekek tanulják, vagy ahogy a kandzsiszótárakban szerepel. Ezzel nem is lenne nagy baj, de itt külföldiekről, pláne kezdőkről van szó, akik néha a kanát sem tudják hiba nélkül leírni, és emiatt is teljesen össze vannak zavarodva, hiszen az 1. pontban kétféle kanával találkoznak, de a 2. pontban már mindent hiraganával kell leírniuk. Csodálkoztam is, amikor a táblára írattattam őket, hisz pl a 九時九分 -t  クジキュウフン-nak akarták írni, de aztán a japánokkal beszélve kiderült, hogy ők az olvasatot  a kétféle kanával tanítják. Mondtam nekik, hogy ez tök jó, de 外人-ként talán nem túl szerencsés a dolog, főleg ha valaki kezdő, de nem sok eredménye volt a dolognak. 

A másik furcsaság az óra eleji kandzsi-röppentyű, ahol is 5 kandzsi olvasatát kell leírniuk, viszont átírási gyakorlat kb soha nincs. (ráadásul az esetek többségében előző nap meg van mondva a diákoknak, hogy melyik 5 kandzsi várható a tesztben).

Felvetésemre, hogy esetleg írattatni is kéne őket, azt a választ kaptam, hogy a sikeres Japán Nyelvvizsga (JLPT) a fontos, ott meg ugye elég csak felismerni az írásjegyeket...

Természetesen elismerem a JLPT fontosságát, ami az iskola értékelését is befolyásolhatja, de hosszú távon jobban megérné, ha a kandzsikat "rendesen" tanítanák, értve ezalatt pl az alapvonásokat, vagy a kandzsik (főleg a 形声文字) felépítését, mert azért a  部首 vagy a 音符 ismerete is hasznos lehet. 

Ami az alapvonásokat illeti, szerintem a Nagy Bálint-féle kínai nyelvkönyv módszere egész jó, mert egyrészt bemutatja a kandzsik felépítését, másrészt pedig az egyes írásjegyeket alapvonásokra, elemekre bontja, amelyek begyakorlása után csak össze kell rakni a kérdéses karaktert. Nekem mindenesetre bejött.  

Van olyan módszer is, ami a kandzsik "etimológiájára" építve tanít, de ezzel az a gond, hogy kutatóként eltérő lehet az egyes kandzsik értelmezése, és néha laikusként is gyanús lehet az ilyesmi. Nekem is van ilyen könyvem, szótáram, érdekesnek érdekes, de nem szabad túl komolyan venni a dolgot.

Az első út Japánba 2002. IX. 4.

 Ma van 20 éve annak, hogy először Japánba jöttem. A jeles esemény a Japán Alapítványnak köszönhető (国際交流基金), azon belül is a 日本語成績優秀者研修 nevű programnak, amit második próbálkozásra sikerült elnyernem. Ez egy kéthetes ösztöndíj volt, az útiköltséget miegymást az Alapítvány állta, és még némi költőpénzt és könyvutalványt is adtak.

Meglehetősen felkészületlenül vágtam neki az útnak, netünk nem volt, meg nem is érdekelt a dolog, így itt-ott felcsípett infókkal vérteztem fel magam, mint később a helyszínen kiderült, igen lengén*. Egyébként ez volt az első igazi külföldi utazásom (egynapos kirándulás a Fertő-tó osztrák oldalához nem ér), és repülőn is először ültem. Utóbbit egész jól tűrtem, bár a repülős kaját máig nem tudtam megszeretni.

Franfkurti átszállással érkeztem meg a Kanszai repülőtérre, onnan indultunk a Japán Alapítvány Kanszai Központjához, ami azért nem volt olyan messze. A szállás is a Központban volt, egy hiper-szuperül felszerelt szobában, TV, video, CD lejátszó, széf, saját fürdőszoba, amit csak akarsz, és ez vezetett ahhoz a félreértéshez, hogy Japánban az ösztöndíjasokat mindenhol tejben-vajban fürösztik. Évekkel később emiatt kaptam sokkot a Kiotó Egyetem kolijában, ahol egy csodálatos fél évet töltöttem csótányokkal, és mindig elduguló zuhanykabinokkal (saját fürdőszoba, ugyan már!).

Maga a program leginkább az utazgatásról szólt, bár volt néhány óránk a Központban, mint pl szleng, teaszertartás, kalligráfia, de nem a húdekomoly tanulásról szólt a dolog. Emellett volt egy mini-homestay is, egy helyi családnál, ha jól emlékszem, két napos volt az egész. Alapjában véve az ilyesmi máig nem az erősségem, de egész jól eltelt a két nap, első tengeri lubickolás, első rotenburo (露天風呂), és még a Universal Studio Japanba is eljutottam, bár a Terminátor a szemem előtt robbant le :D  Sajnos az ételekkel nem volt ilyen szerencsém, ekkor még a rámenen és az okonamijakin kivűl hadilábon álltam a japán konyhával, és az Alapítvány menzájától is gyakran fájt a hasam.

Ami az utazást illeti, kb ötvenen-hatvanan lehettünk,  így bérelt buszon, illetve lefoglalt Sinkanszen-vagonokkal mozogtunk. Ha minden igaz, Nara-Kiotó, pár nap a Központban →　Hirosima → Központ →  Tokió　→  Központ sorrendben történt a dolog, de valahol volt közben egy kis Oszakai kirándulás is.  Egy életreszóló élményt szereztem, az akkor megismertek közül pár emberrel később is találkoztam Japánban, és van egy indonéz lány, akivel még most is tartjuk a kapcsolatot.  Sajnos a magammal vitt fényképezőgép nem akart együttműködni, emiatt kb az első hétről  semmilyen képem nincs, így a maradék pár napon eldobható kamerával dolgoztam.

A nyelvtudásom ekkor kb a Nemzetközi Japán  Nyelvvizsga hármas és kettes szintje közt lehetett, de értelemszerűen ez volt az első alkalom, hogy a tudásomat élesben is kipróbálhattam. Különösebb nyelvi problémám nem volt, imádtam az utcán kérdezősködni. Természetesen könyveket is vettem, a Japán Tanszék íratlan szabályai szerint Kódzsient (広辞苑) és klasszikus szótárt, utóbbit igen amatőr módon, mert a beszerzett szótárban az idézeteknél nem volt feltüntetve a modern nyelvi fordítás. A szótár mind a mai napig megvan, bár évekkel később vettem egy olyat is, amiben azért van fordítás is (全訳読解古語辞典, 三省堂). A Kódzsien mellé szereztem egy általános iskolásoknak szóló értelmező szótárt is (例解小学国語辞典, 三省堂), ami nagyon jó húzás volt, mert később rengeteget tanultam belőle, és szintén mind a mai napig megvan.

 Zenei téren ekkor ismertem meg BoA-t is, mert kb egész nap a Valenti c. száma ment valamelyik TV-csatornán. A J-pop ízlésemet alapvetően ez a korszak határozza meg (plusz a következő évben elnyert Monbusó ösztöndíj), így történt az, hogy a ’90-es évek vége – 2000-es évek első fele közti zenéket jobban ismerem, mint a mai előadókat. 

 Szóval kellemes két hetet töltöttem itt, és ugyanazokkal a benyomásokkal távoztam / távoztunk, mint az egyszeri turista is: minden nagyon szép, minden nagyon jó, és mindenki hú de kedves, bár már itt sikerült találkozni azzal a jelenséggel, hogy  ① a　külföldi nem beszélhet japánul, ② minden külföldi tud angolul. E téren az elmúlt 20 év alatt csak némi változást érzékelek….

A következő évben a Monbusó ösztöndjjjal jöttem vissza, de ez egy másik történet.

Aszakusza, Szenszódzsi

Valahol Tokióban

Akihabara

* így történt az, hogy a magyarországi klíma szerint öltöztem, ami a fülledt melegben nem volt túl jó ötlet, illetve meglepetésként ért az is, hogy a boltban a feltüntetett ár nem tartalmazza az áfát.