2017年5月13日土曜日

Szójaszósz és társai



Egyik reggel a TV-ben valami műveltségi kvízműsort adtak, ahol az egyik kérdés az volt, hogy az ételízesítők sza-si-szu-sze-szo-ja közül mi a sze és a szoazaz mely ízesítők nevében fordulnak elő a fenti szótagok (a szótagok sorrendje az ízesítés sorrendjére is utal).
Az első három egyébként a következő:

[sza] ⇒ 砂糖 [szató], azaz cukor;

[si] ⇒ 塩 [sio] tehát só;

[szu] [szu] ecet;

És a fenti kérdésre a válasz:

[sze] 醤油[sóju] szójaszósz;

[szo] 味噌[miszo] miszo.

A szójaszósznál elsőre sehogy sem jön ki a [sze] szótag, de a TV (cookpad szerint is), azért [sze], mert a régi kanahasználat szerint せうゆ [szeuju]-nak kell írni. (?)
Furcsállottam a dolgot, mert én másra emlékeztem, és valóban, a kandzsi sino-japán olvasata a régi kanahasználat szerint しゃう[sau]. Hepburn japán-angol szótárában is ebben az alakban szerepel (1867):

SHŌYU シヤウユ 醤油 n. Soy, a kind of sauce made of fermented wheat and beans.

Azonban a Japán Nyelv Nagyszótára 日本国語大辞典 tényleg hoz egy példát a meidzsi-korból, ahol a kérdéses szótag [szeu] formában van lejegyezve:

安愚楽鍋〔1871〜72〕〈仮名垣魯文〉三・下「此お客は煮たのがいいと云からたれ抜のスウプへみりんと醤油(セウユ)をおとしてよく煮てくんな」

Egyébként benne van a pakliban, hogy a „só”  kivételével a többi ízesítőszer neve vagy kínai eredetű vagy kínai közvetítésű*. (jó, a japán -t Óno Szuszumu dravida szavakkal boronálja össze: tamil uppu, kolami sup, pardzsi cup, gadaba sup / cuppu)

砂糖 [szató]a a szanszkrit śarkarā átírása ?

[szu]Tódó Akijaszu és Jamada Kacumi szerint a kínai átvétele.

醤油 [sóju]kínai eredetű. A kun 訓 olvasata hisio ひしほ.

味噌 [miszo]koreai 蜜祖, mandzsu ᠮᡳᠰᡠᠨ miszun ?




佐藤喜代治(1977)『国語学研究辞典』明治書院 
『日本国語大辞典』Japanknowledge
藤堂明保 (1983)『漢語と日本語』秀英出版
山田勝美(1976)『漢字の語源』角川小辞典

0 件のコメント:

コメントを投稿