Dsuang Dszi álma 荘周が夢

Dsuang Dszi álma

................

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,

a mester, egy lepkére mutatott.

- Álmomban - mondta - ez a lepke voltam

és most egy kicsit zavarban vagyok.

- Lepke - mesélte, - igen, lepke voltam,

s a lepke vigan táncolt a napon,

és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi...

És felébredtem... És most nem tudom,

most nem tudom - folytatta eltünődve -,

mi az igazság, melyik lehetek:

hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét

vagy a lepke álmodik engemet? -

Én jót nevettem: - Ne tréfálj, Dsuang Dszi!

Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -

Ő mosolygott: - Az álombeli lepke

épp így hitte a maga igazát! -

Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán

valami mégis megborzongatott,

kétezer évig töprengtem azóta,

de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,

már azt, hogy minden kép és költemény,

azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,

a lepke őt és mindhármunkat én. 

 ☆　　　　　★　　　　　☆　　　　　★

A versben szereplő   "Dsuang Dszi", azaz 莊子 (Zhuangzi・そうし vagy そうじ ・장자 ・Trang Tử) taoista filozófus volt a hadakozó fejedelemségek korában.

A lepkés álom eredeti szövege kambun mellékjelekkel (㆑㆒㆓㆖㆘) ellátva a következő:

昔者、莊周夢爲㆓胡蝶㆒。栩栩然胡蝶也。自喩適志與。不㆑知㆑周也。俄然覺。則遽遽然周也。不㆑知㆘周之夢爲㆓胡蝶㆒與。胡蝶之夢爲㆑周與㆖。

周與㆓胡蝶㆒。則必有㆑分矣。此之謂㆓物化㆒。

    

 ( 栩　xŭ ; 遽 jù )

Meglepően tömör　a szöveg, igaz? :)

 

Japán olvasata:

昔者（むかし）、莊周夢に胡蝶と爲（な）る、栩栩（くく）然（ぜん）として胡蝶なり。自喩（じゆ）して適志するか、周なることを知らざるなり。

俄然（がぜん）として覺（さ）むれば、則ち遽遽（きょきょ）然（ぜん）として周なり。

周の夢に胡蝶と爲るか、胡蝶の夢に周と爲るかを知らず。周と胡蝶とは、則ち必ず分（ぶん）あり。此（こ）れ之（これ）を 物化（ぶっか）と謂う。

A fenti történet hatására a lepkét japánul nevezhették  莊子-nak is:

＊雑俳・若紫〔１７４１～４４〕「灯を荘子が消て口舌やむ」

＊雑俳・柳多留‐四一〔１８０８〕「時宗はそふじ祐成あわじ島」

Forrás:

 小林一郎 著　『経書大講. 第10巻 列子下 莊子上』平凡社、昭13至15。499. oldal　　

『日本国語大辞典　JapanKnowledge』

櫻 Szakura

 Idén az előző évhez képest hamarabb köszöntött be a szakura-szezon, így ma mi is elindultunk virágot látni.  Tavaly Kiotóban illetve Nagojában  hanamiztunk, idén viszont Kaszugai egy eldugott szegletét kerestük fel, amit a helyieken kívül nagyon senki se látogat.  Ahogy a képekből is kiderül, a virágok még nem  nyíltak ki teljesen (満開), de így is szép volt.  Egy-két helyen sok virág hullott le, ami elsősorban a szemtelen verebeknek köszönhető, akik valószínűleg a virágméz miatt dézsmálták meg a fákat.

 

                    　　　　　　       ＋ 2 mai (III.30.) kép a Curumai-parkból　（鶴舞公園）:

De azért ne hanyagoljuk el a kandzsikat se:

桜・櫻

japán:　さくら

sino-japán:　オウ・ヨウ

putonghua: yīng

kantoni: ieŋˈ

sino-koreai: 앵

sino-vietnámi: anh   

 Az írásjegy etimológiája a  漢字源（改訂第四版） szerint a következő:

木 fa　＋　嬰　kagylóhéj-nyaklánc, ami a nyakat körülöleli ＝ 桜 / 櫻　（さくら）, azaz olyan fa, amit körülölelnek a virágok.

Két edo-kori tudósítás Magyarországról 洪牙利を紹介する江戸時代の文献

Sajnos az utóbbi időben eléggé el vagyok havazva, leginkább csak arra van időm, hogy a  顔本-on osszak meg  linkeket, de most sikerült összehoznom egy bejegyzést. Az alábbiakban két edo-kori szöveg olvasható, amelyek Magyarországot mutatják be. A második szövegben néhány helyen furiganázva voltak a kandzsik, ezeket zárójelben adtam meg.  A földrajzi nevek megfejtését kommentben várom :)


①　世界人物図巻 (1714年)

翁加里亜ハウンカリートモ云此国欧羅巴ノ内ニ在テ産物甚多豊饒ニテ牛羊(殊?)二繁殖スト云最モ寒國也


Tekercskép a világ népeiről (1714)

(W)onkariát Unkarínak is nevezik. Ez az ország Európában van. Terményekben nagyon gazdag, sok marhát és birkát tartanak. Rendkívül hideg ország.




②　外蕃容貌図画 (1855年)
田川春道 撰 ; 倉田東岳 画

欧邏巴　

翁加里亜（ヲンガリア）

翁加里亜（ヲンカリア）此國北ハ○ロドミリー○ニ接シ東ハ○ワラシェ○及ビ○セーベルゲン○ニ隣リ南ハ○スラホニー○及ビ○セルヒー○ニ界ス西ハ○クルマーナ○ニ境（サカイ）ス全國二分ニ別（ワカレ）又四道ニ分ツ第一ノ都府ヲ○プレスビュルク○ト云往古ハ自立ノ王國ニシテ兵威近隣（ヘイイキンリン）ヲ服従（フクジウ）ス今ハ窩窩斯甸禮畿（ヲヽステンレイキ）ニ屬ス人物戰ヲ善（ヨク）シ思慮（シリョ）ニ長ジ其君主ニ信従（シンジウ）シテヨク節ヲ守ル全國山多シテ気候北部ハ冬月嚴寒（ゲンカン）ニシテ南部ハ夏（カ）月炎熱（ヱン子ツ）ナル處アリ土地肥饒ニシテ穀物ヨク熟ス北極地ヲ出ル㕝四十四度ヨリ四十八度ニ至ル

A barbár népek képes bemutatása, 2. kötet  (1855).  
Szerző:   Tagava Harumicsi, Kurata Tógaku

Európa,  Ongaria

Ongaria.  Ez az ország északon Rodomirí-vel érintkezik, keleti szomszédja pedig  Warase illetve Széberugen. Délen Szurahoní-val és Szeruhí-val, nyugaton Kurumána-val határos. Az ország két részből áll,  illetve 4 prefektúrára van felosztva. Az első fővárosát Pureszubjuruku-nak nevezik.  Ősidők óta önálló királyság, a környező országokat katonai erővel behódoltatta. Jelenleg Ószutenreiki-hez tartozik. A nép ügyesen harcol,  megfontolt,  uralkodóját bizalommal követi, erényességét megtartja. Az országban sok hegy van. Éghajlata: északon a tél rendkívül hideg, a déli részeken a nyár perzselő.  Földje termékeny, a gabonafélék bőséges termést adnak.  Az  északi félgömb  44. és  48. foka között  található. 

udon =/= makaróni 饂飩はマカロニに非ず

Szeretem a szótárakat, nem csak lapozgatni, hanem gyűjteni is - azonban elektronikus szótáram (電子辞書) mind a mai napig nincs :)   Emellett szeretem a régi nyelvkönyveket is, érdekes látni, hogy a 100 - 150 évvel ezelőtt élt emberek milyen szövegekből, olvasmányokból tanultak japánul (mongolul stb).  A régi japán  szótárakban, nyelvkönyvekben még az is érdekes, ahogy a japán kultúrával kapcsolatos szavakat  megpróbálják körülírni-elmagyarázni, illetve lefordítani. Sajnos az utóbbi megoldás - ahogy az alábbiakban is látható - kissé félrevezető is lehet.

日本語の古い教科書や辞書の頁をめくるのが樂しい。100～150年前の人々が、どのようなテキストで日本語を習得しようとしたのを見るのが興味深い。特に、日本文化に関する単語の説明・翻訳は面白いが、　後者の場合は、以下の通り、かなり雑で、その中に「ぜんっぜん違うじゃん！」と思うような訳語も幾つかある。　(ドイツ語、ハンガリー語の場合、[　]　内で和訳を付ける）



Hepburn: A Japanese-English and English-Japanese Dictionary　（和英語林集成）, 1886:



kyōgen 狂言 : a play, drama, theatrical performance

maiko 舞妓 : a dancing girl

udon  饂飩 :  macaroni,  vermicelli 



Rozsnyai (Akantisz): Japán nyelvmester　（日本語速習）, 1905:


eboshi (烏帽子) : czilinder [シルクハット]

eta　(穢多) :  proletár　[無産階級]

geisha 　(芸者) :  énekesnő [女性の歌手] 　






August Seidel: Grammatik der Japanischen Schriftsprache, 1904:


geisha　(芸者) :  Sängerin　[女性の歌手]

koto (琴)　: Harfe [ハープ]


kyōgen (狂言) :  Theaterstück　[戯曲]

samisen (三味線) : Gitarre　[ギター]

Japán nyelvoktatás Európában - a kezdetek 欧羅巴に於ける日本語教育の歴史―年号

Nézegettem ma egy-két régi füzetemet, amelyekben találtam néhány feljegyzést az európai  japán nyelvoktatás történetéről.  Az évszámok leginkább 寺川喜四男 kb 50 évvel ezelőtti könyvén alapulnak, és itt-ott elég gyanúsak, de ahol tudtam, leellenőriztem az érintett egyetemek　stb honlapján. Ha esetleg találtok még néhány anomáliát, kérlek szóljatok! ゆたしくうにげーさびら



1. A keresztény hittérítők tevékenysége:

- japán nyelvoktatás

-szótárak, nyelvtanok összeállítása:

Dictionarium Latino Lusitanicum ac Iaponicum   1595

Racuyoxu     1598

Vocabulario  da Lingoa  de Iapam  1603-1604

Arte da Lingoa de Iapam     1604-1608

Arte Breve da Lingoa Iapoa  1620

Ars Grammaticae Iaponicae Linguae 1632

2. Az oroszországi japán nyelvoktatás kezdete:

- japán hajótöröttek japán nyelvtanárként való alkalmazása a 18. század elejétől:

1705.  Dembei, orosz nevén  Гавриил japán nyelvet tanít Péterváron.

1736. Japán nyelviskola nyílik Péterváron, ahol két hajótörött,  Gonza (Дамиан Поморцев) és Szóza (Козьма Шульц) lett tanárnak kinevezve.

 

3. A japán nyelvoktatás　kezdete a XIX. században + magyar vonatkozások:


*1849. Bettelheim Bernát (伯徳令) rjúkjúi nyelvtana (Elements or contributions towards a Loochooan and Japanese Grammar)

*1851. Bettelheim rjúkjúi szótára (English-Loochooan Dictionary)
 
1855. Hollandia, Leiden.

1868. Párizs

1869. Bécsi Egyetem

1871.  Nápoly, Istituto Universitario Orientale di Napoli

*1883. Szemere Attila (世明礼) Jokohamában belekezd egy japán nyelvtan írásába: ”Grammaire japonaise  日本文法書”.　

1887. Berlin, Seminar für Orientialische Sprachen

*1890?  August Seidel japán nyelvkönyvét Pesten is kiadják: "Praktische Grammatik der Japanischen Sprache"  Wien, Pest, Leipzig.

1895. Ferenc József Tudományegyetem, Bálint Gábor,  majd Pröhle Vilmos nyelvórái.

/ *1905  Akantisz Győző Japán Nyelvmestere - ez az első magyar nyelven íródott japán nyelvtan és társalgás. /


Felhasznált források:

杉本つとむ著『西洋人の日本語発見』　講談社学術文庫　2008年 
寺川喜四男著『全ヨーロッパにおける日本語教育の歴史と現況　上巻』1964年
 Vladislav Nikanorovich GOREGLIAD : 鎖国時代のロシアにおける日本水夫たち（Japan Sailors in Russia in Edo Period） 
Tóth Gergely: Birodalmak asztalánál. 2010. ad lib

地震 (なゐ) Földrengés

Az idei év első - legalábbis itt nálunk - földrengésének apropójából kicsit utánanéztem a földrengés japán megfelelőinek.
A mai japán köznyelvben a "dzsisin"  (地震; putonghua: dìzhèn, sino-koreai: 지진) szó használatos, ami kínai eredetűnek tűnik, és a Japán Nyelv Nagyszótára (日国) a 8-9. századból hozza az első példákat*.
Az eredeti japán kifejezés a na(w)i, illetve a na(w)ifuru, amire szintén a 8. századtól találni  példákat**, és a szótár szerint ma már csak nyelvjárásokban maradt fenn.  A Linguistic Atlas of Japan (日本言語地図) szerint az ország nagy részén a dzsisin és változatai használatosak　（risin, zisinbiki）, míg a nai-ból származó szavak (nae, nai, nei, nee, nii, niin stb)  leginkább délen találhatók meg, illetve minimális mértékben északon is.


A Lingusitic Atlas of Japan térképe itt megtekinthető ; a térképhez tartozó magyarázat a 34. oldalon olvasható.




*

正倉院文書‐天平六年〔７３４〕四月一六日・出雲国計会帳（寧楽遺文）「移太政官下符壱道〈地震状〉」

文徳実録‐嘉祥三年〔８５０〕八月辛未「地震。従西北来。雉皆驚」

**

書紀〔７２０〕武烈即位前・歌謡「臣（おみ）の子の八符（やふ）の柴垣 下とよみ 那為（ナヰ）が揺（よ）り来ば 破（や）れむ柴垣」

書紀〔７２０〕推古七年四月（岩崎本訓）「地動（ナヰフリ）て 舎屋（やかす）悉に破（こほ）れぬ」

Források:

『日本国語大辞典』

『日本言語地図』

Kép forrása: 『和漢三才図絵』

Az életkorok alternatív elnevezései 年齡の異称

A  顔本-on  talán egy hete adtam fel találós kérdésként életkor-elnevezéseket - most következzen egy annál részletesebb lista:


志学　（しがく / 지학）：       15 éves

弱冠　（じゃっかん / 약관）： 20 éves

而立　（じりつ / 이립）：       30 éves

不惑　（ふわく / 불혹）：      40 éves

知命　（ちめい / 지명）：      50 éves

耳順　（じじゅん /이순）：     60 éves

還暦　（かんれき / 환력）：   61 éves

従心　（じゅうしん /종심 ）：  70 éves

古稀　（こき / 고희）：         70 éves

喜寿　（きじゅ / 희수）：       77 éves

傘寿（さんじゅ /산수）：        80 éves

半寿（はんじゅ）：                81 éves

米寿（べいじゅ /미수 ）：      88 éves

卒寿（そつじゅ / 졸수）：       90 éves
  
白寿（はくじゅ / 백수）：        99 éves


Magyarázat:

①　A  志学, 而立, 不惑, 知命, 耳順, 従心 elnevezések a Beszélgetések és mondásokból (論語) származnak:

"A mester mondotta: "Amikor tizenöt éves voltam, a tanulás foglalt el (＝志学), amikor harminc, már szilárdan álltam　（＝而立）; amikor negyven, nem tévelyegtem többé　（＝不惑）; amikor ötven, megértettem az Ég parancsát (t'ien ming; = 知命); amikor hatvan, fülem kifinomodott (耳順）; és amikor hetven lettem, már követhettem szívem kívánságát（従心）, mégsem hágtam át semmi előírást."  　　  (Tőkei Ferenc fordítása)

Az eredeti kínai szöveg:

　子曰、 「吾十有五而志于学。 三十而立。 四十而不惑。 五十而知天命。 六十而耳順。 七十而従心所欲、不踰矩」。　（為政第二）

Japán olvasata:  子曰く、「吾十有五にして学に志す。三十にして立つ。四十にして惑わず。五十にして天命を知る。六十にして耳順ふ。七十にして心の欲する所に従へども、矩を踰えず」と。



②　 A 弱冠 a 　礼記-ből származik.:  20 éves férfi (弱), aki már felveheti a guan (冠) nevű kalapot.

③　A 古稀　Du Fu 杜甫 kínai költő egy verséből ered: 　人生七十古来稀  "ritka, ha valaki 70 évig él".

④　還暦:  a 60 évből  (5 elem x 12 állat) álló ciklus újra kezdődik.　

⑤　　A többi elnevezés a kandzsik feldarabolásán alapul:

       喜寿： a  喜 írásjegyváltozata a　㐂 , ami úgy néz ki, mintha az írnák le, hogy　七十七.
　　　傘寿：　八十 
　　  半寿：　八十一
       米寿：　八十八
       卒寿：　a  卒 variánsa a 卆, ami pont a　九十-t adja ki.
       白寿：　百-ból 　一 az 99  :)


Forrás:

『理解しやすい漢文』　文英堂、1994年

Konfuciusz： Beszélgetések és mondások

네이버 한자사전