Babtea 豆茶

Bence kávés bejegyzéséről jutott eszembe a kávé egy régi japán elnevezése és  írásmódja.　A Japán nyelv nagyszótára (日国) szerint a kávé kóhí , káhí stb formában az edo-kortól kezdve jelenik meg a japán forrásokban. Ezt a 骨喜、滑比、架非、加菲、 哥非乙、哥喜 és egyéb kandzsikkal írhatták át, a ma használatos  珈琲  a 19. század végétől lett általános. Azonban találtam  példát arra is, hogy a kávét a babtea elnevezéssel illették　/ a kóhi szót a bab és a tea (豆茶) összetételével jelölték.　

Előbbit Isii Kendó（石井研堂） könyvében olvastam, aki kuriózumként megemlíti, hogy a következőt mesélte neki egy, a  nyugati tudományokkal foglalkozó diák (洋学生): 

ある洋学生いへるは、小生の英学を習学する時、咖啡を豆ちゃと訳して教へられしを記臆せりと。

　 

Ezt hittem is meg nem is, egész addig, amíg  a kezembe nem került a 東洋学芸雑誌 c. meidzsi-kori magazin 28. száma, ahol egy,  a nyugati ételeket bemutató sorozatban (素徒西洋料理法緒言) tényleg felbukkant ez a 豆茶　コーヒ olvasatban. 

Találkozott már más is ezzel a megoldással?  

Egyébként Japán első igazi kávéházát 1888-ban nyitotta meg a kínai származású Tei Eikei (鄭永慶); a hely neve 可否茶館 volt. Érdekes,  hogy a kávé átírására  pont a  可否 kandzsikat választotta ki..






　

Tottori nyelvjárás a 19. századból 壱拾九世紀末之伯耆國方言

Újabb japán nyelvvel kapcsolatos anyag a meidzsi kori 東洋学芸雑誌 című magazinból.
Ezúttal egy nyelvjárási szöveg Hóki tartományból (伯耆國) , amely a mai Tottori prefektúra (鳥取県)  egy részének felel meg.
Őszintén megmondom, korábban soha nem találkoztam tottori nyelvjárással, így csak nagyjából értem, hogy miről szól a párbeszéd, de részletes nyelvtani elemezgetésre nem vállalkoznék. Ha esetleg valaki Tottoriban lakik /lakott, és ismeri valamennyire a helyi nyelvjárást, kérem segítsen az alábbi szöveg értelmezésében.　四六四九　m(__)m


以下の伯耆國方言の「下等社会の会話」は、元々『東洋学芸雑誌』に掲載されたものです。　鳥取の言葉は初めてなので、100％理解出来たとは言えませぬ・・・。もし、鳥取弁に詳しい方がいらっしゃったら、この会話文を解説して頂ければ嬉しいです。何卒宜しくお願いします。

出典・Forrás:　「伯耆国方言」　『東洋学芸雑誌』　1888年　77号 　102-103頁

新製拗音假字 Kísérlet új kana-jelek megalkotására (1883)

Az alábbi cikk szintén a 東洋学芸雑誌 c. kiadványból való:  egy Takahasi nevű jóember új kana-jeleket alkotott meg a 拗音（ようおん） jelölésére - tehát azokra a szótagokra, amelyeket  két kanával jelölnek. Ilyen a 　キャ ,　シャ  , クヮ　stb.
 Ma már a második kanát kisebb méretben  írják (小書き), de korábban mindkettő megegyező méretű volt: Takahasi indoklása szerint azért van szükség ezekre a speciális kanákra, mert a csak kanával íródott távíróüzenetekben nem egyértelmű, hogy a kérdéses szótag  拗音-e vagy sem.　
Példaként az orvos (医者)  és a kőfaragó  (石屋) szavakat hozza, amelyeket kanával ugyanúgy írnak:　イシヤ.
Az új kana kialakítása a "hagyományos" módon történt, tehát Takahasi is a kandzsi egy részét vette el. Az új kana alapjául szolgáló kandzsikat lásd az alábbi képen.

Takahasi a cikke végén feltüntetett néhány példát is az új kana használatára, de azért én is írtam néhányat:


凡゛ウセツ：　謬説
夂クダツ：　　掠奪
彡クハク：　　脈拍
尸彐：　　　　居所
屮ンス：　　　チャンス　　　
犭ッカン：　　直感
ᄑウリ：　　　料理　


高橋富只「新製拗音假字」
『東洋学芸雑誌』　第廿二号

外山正一： 羅馬字會を起すの趣意 (1884)

Tojama Maszakazu előadása a "Latin írás társaság" felállításáról.

外山正一：羅馬字會を起すの趣意
『東洋学芸雑誌』39号　明治17年

チャンブレン：神字有無論 （1886年）

Egy réges-régi Chamberlain cikk  a dzsindaimodzsiról. És még a klasszikus japán nyelvtant is lehet vele gyakorolni :)

チャンブレン：神字有無論
(Are the so-called "Divine Characters" genuine? by Prof. B. H. Chamberlain)
『東洋学芸雑誌』　第六十号　　明治19年