Vaú vaú 唁唁

Még ősszel alakult úgy, hogy ajnu nyelvi dolgoknak kellett utánanéznem, így tájékozódás céljából egyebek mellett kikölcsönöztem a könyvtárból a ニューエクスプレス　アイヌ語 (中川裕, 2013) c. tankönyvet, már csak azért is, mert hanganyag is van hozzá.

Lapozgatva a könyvet, találtam rá az egyes állathangok ajnu megfelelőjére, amik pl a japánnal összevetve eléggé sajátságosnak tűnnek. Egyedül talán a kakukkolás az, ami japán (és magyar) fülnek is ismerősen hangozhat (az ajnu átírásban az ékezet a hangsúlyt jelöli):

	ajnu	japán
kutya	mik mik ミㇰミㇰ	van van ワンワン
macska	yaw yaw ヤウヤウ	nyá nyá ニャーニャー
róka	paw paw パウパウ	kon kon コンコン
varjú	wak wak ワㇰワㇰ	ká ká カーカー
kakukk	kákkok kákkok カッコㇰカッコㇰ	kakkó kakkó カッコーカッコー

A japán megfelelők viszont közelebb állnak a magyarhoz- jó, a rókával kapcsolatban nem tudok nyilatkozni-, de utánajárva azért kiderül, hogy ezek az állathangok sem stabilak, korszakonként változhatnak is. A kutyaugatás kb az Edo korig bijo bijo びよびよ/ bjó bjó びょうびょう volt, a van van わんわん az Edo kortól lesz általános*- a korábbi bjó bjó pedig vonításként volt egy ideig használatos (elképzelhető, hogy egyes nyelvjárásokban fennmaradt ez a szó).

A változás okát Jamagucsi Nakami 山口仲美 nem a japánok fülében, hanem inkább a kutyák ugatásában látja, azaz a kutyatartási szokások megváltozása befolyásolhatta a kutyák ugatását is, így a bijo bijo a szabadon tartott, félvad kutyák hangját hivatott jellemezni az Edo-kor előtt.

*Jamagucsi idéz egy idevágó (japán által szerzett) kínai verset is, íme:

　椀椀椀椀亦椀椀

　亦亦椀椀又椀椀

　夜暗何疋頓不分

　始終只聞椀椀椀

:D

 Vagy itt van például a varjú károgása, ami a források alapján a Nara korban kara / koro / koroku, a Kamakura korban koka koka alakban hallatszódhatott a japánok számára- a ká ká az Edo kortól bukkan fel.

Szóval izgalmas téma ez is, akit érdekel az ilyesmi, annak tudom ajánlani Jamagucsi Nakami 山口仲美  犬は「びよ」と鳴いていた（光文社新書、2002）c. könyvét.

Illusztráció: 寺島良安 (尚順) 編 『和漢三才図会　中之巻』中近堂1888

A Japán szigetsor nyelvi sokszínűsége 日本語のために

  Ikezava Nacuki 池澤夏樹 (1945～) költő, író, műfordító 2014-ben indította útjára harminc kötetes japán irodalmi antológiáját (池澤夏樹＝個人編集　日本文学全集), amelynek harmincadik kötete tavaly  augusztusban került kiadásra (a kötetek nem sorrendben jelennek meg, a könyvsorozat kiadása a jövő évben is folytatódik).

  Ez a harmincadik kötet azonban rendhagyó, mivel leginkább különböző korokban - különböző nyelveken íródott szövegekből mutat be néhány oldalt, ezzel is demonstrálva a Japán szigetsor nyelvi és kultúrális sokszínűségét. A kötet tíz fejezetből áll, melyek címei a következők (zárójelben az eredeti címek):

Bevezetés (はじめに) 

1. Az ókori szövegek nyelvezete (古代の文体)

2. Klasszikus kínai versek és szövegek (漢詩と漢文)

3. A buddhista iratok nyelvezete (仏教の文体)

4. A keresztény szövegek nyelvezete (キリスト教の文体)

5. Rjúkjúi nyelvek (琉球語)

6. Ajnu nyelv(ek)  (アイヌ語)

7. Fonológia és írásmód (音韻と表記)

8. A modern japán nyelv szókincse és az írott nyelv stílusai (現代語の語彙と文体)

9. A politika nyelvezete (政治の言葉)

10. A japán nyelv természete (日本語の性格)

   Az egyes fejezetek előtt előszó található, ám ez nem feltétlenül filológiai igényességgel íródott, így túl sokat nem érdemes várni tőle.

Az ókort egy norito 祝詞, a 六月晦大祓 képviseli, illetve helyett kapott még Óno Szuszumu 大野晋 klasszikus szótárának（古典基礎語辞典） néhány oldala is. Óno bácsi a japán nyelv dravida eredetéről híres-hírhedt, és a fenti szótárában is az egyes szócikkek végén igyekezett feltüntetni a dravida megfelelőket is. Hogy a dolog mennyire megalapozott, nem tudom, mivel nem értek hozzá, mindenesetre a Kiotó Egyetem 2015-ben megjelent 日本語の起源と古代日本語 c. tanulmánykötetét tudom ajánlani az érdeklődőknek. (anno Óno Szuszumuval kapcsolatban plagizálás vádja is felmerült, erről a 季刊邪馬台国 magazin 1980-as évek első felében megjelent számai igen tanulságosak).

   A klasszikus kínai nyelv szerepe a latinhoz hasonló, így értelemszerűen Japánban is használták; jelenleg is az iskolai tananyag részét képezi. A kötetbe sajnos csak a versek kerültek az eredeti formájukban, a 日本外史 részlete csak japános olvasatban (読み下し文) szerepel.

   A negyedik fejezet különösen érdekes, mert Máté evangéliumának (26. fejezet) különböző fordításait hasonlíthatjuk össze. Ennek magyar vonatkozása is van, mert Bettelheim Bernát (伯徳令) fordítása (馬太伝福音書) is e válogatásba került. Fontos még megemlíteni a keszen nyelvi ケセン語 fordítást is, melyet ÉK-Japánban beszélnek, és a hagyományos besorolás szerint nyelvjárásnak tekintendő. A fordító Jamaura Harucugu 山浦玄嗣 azonban nemcsak keresztény szövegeket keszenizált, de összeállította a keszen nyelv szótárát és nyelvtanát is;, a sajátos hangok  rögzítésére új írásmódot is alkotott.

   A hatodik fejezetben a szahalini ajnu nyelv is képviselteti magát Jamabe Jaszunoszukénak 山辺安之助 köszönhetően, aki a japán déli sarki expedíción kutyaszánhajtóként vett részt a meidzsi kor végén.

Sajnálatos módon, az ajnu nyelv és kultúra - sőt, magunknak az ajnuk-  létezését japán hazaffyas-nemzethy körökben máig divatos letagadni....

   A nyolcadik fejezetben a Hamlet fordításait (3.felvonás 1. szín) vethetjük össze, de emellett megnézhetjük, hogy a 恋・愛・心・魂・国・世・世の中・世間・自由　szavakat az egyes modern szótárak hogyan magyarázzák.

   A hetedik és az utolsó fejezetben a japán nyelvvel kapcsolatos írásokat, szemelvényeket olvashatunk, pl いろはうた（小松英雄）, 意味とひびき―日本語の表現力について（永川玲三） stb.

   Összességében izgalmas könyvet sikerült Ikezavának összeállítani, és bár a kötet a nagyközönségnek készült, mégis kezdő lökést, ötletet adhat egy japán nyelvészeti / irodalmi cikk megírásához.

池澤　夏樹 編（2016）『日本語のために』河出書房

532 oldal

ISBN：978-4-309-72900-8

A japán nyelv szomszédai 2. 日本語の隣人たち Ⅱ

Három évvel ezelőtt már írtam a "Japán nyelv szomszédai" c. könyvről, aminek idén megjelent a folytatása - meg is lepődtem,  amikor tegnap megpillantottam a könyvesboltban.
Ezúttal is nyolc, olyan kis nyelvet mutatnak be, amit Japán körül vagy a Japán-szigetsor valamelyik szigetén beszélnek:  「本書は　[．．．]　日本語の周辺で形成されてきた様々な言語にスポットを当てて、文法の独自性や言語そのものの面白さを紹介し、日本語との関係についてより深く考えたいという思いから生まれました。」


A második kötet nyelvei:

- karafuto (szahalini) ainu

- aljutor :Kamcsatka

- ojrát : Kína, Mongólia, Oroszország

- sibe : Kína

- dzongkha :  Bhután

-liszu (傈僳) : Kína, Mianmar, Thaiföld, India

-bunun (布農) : Taivan

-ogaszavarai nyelv (angol-japán kevert nyelv 混合言語）


Az előző kötethez hasonlóan ehhez is jár CD-melléklet.


Mintaoldal (karafuto ainu) :

アイヌミュージアムフェア 於 名古屋市 Ainu rendezvény Nagojában!

mukkuri

Igen!  A siraoi Ainu múzeum ainu kultúrát bemutató rendezvénye végre Nagojába is eljött!
A helyszín a Higasi Becuin rendezvényterme (東別院会館ホール) volt, annak is a 2. emelete.  A férőhely elvileg 400 fő, de talán ha százan lehettünk, főleg az idősebb korosztályból, de egy-két hippi is volt :) Sajnos a bulit nem nagyon reklámozták, talán ez is lehetett az oka, hogy ilyen kevesen voltunk.  Sajnálhatják is, aki kihagyták, mert nagyon izgalmas másfél órában lehetett volna részük.
A rendezvény a mukkuri　ムックリ nevű hangszer bemutatásával és tanításával kezdődött, ami tkp. a doromb ainu megfelelője  és állítólag borzasztó nehéz rajta megtanulni játszani (fantasztikus zenei tehetségemnek köszönhetően nekem még az alapok se jöttek össze).  Ezt követően az Ainu múzeum egyik múzeológusa (?)  tartott előadást a múzeumról és az ainu kultúráról, úgymint étkezés, ruházkodás, szállás, ainu eredetű földrajzi nevek.  Végül jött a fő attrakció: ainu zene és táncok.   Pech, hogy nem tudtam felvételt készíteni, mert nehéz szavakkal visszaadni a látványt és a hangzást. 
Szerencsére a youtube-on elérhető néhány régebbi felvétel, ami azért jobb, mint a semmi:




Darutánc (サロルンチカㇷ゚リㇺせ)






Íjtánc (クリㇺセ)






Mukkuri (ムックリ）





A tegnapi program +  az énekek szövege:

+ a scribdre feltettem  egy, az ainukat bemutató pamfletet:

Ainu Museum




És még ainus matricát is szereztem :)


kimunkamui:　medve

kotankor-kamui:  óriás halászbagoly

szeta:  hokkaidó kutya

juk: szarvas

sirikap:　kardhal 

rakko: tengeri vidra   (vö. japán  ラッコ・海獺)

アイヌ文字 Ainu írás

Az ainu nyelv lejegyzésére háromféle írás használatos vagy volt használatban:

1. latin betűk
2. cirill betűk
3. kana írás

A jelenleg ismert legrégibb latin betűs emlék a 17. századból származik és az olasz hittérítő, Girolamo Angelus nevéhez fűződik.
Később az ainu nyelvvel foglalkozók többféle latin betűs átírást is alkalmaztak / alkalmaznak, ezek között ott van a hepburn átírás is, amit eredetileg a japán nyelv átírására szerkesztettek meg (valójában nem Hepburn, hanem a japán Rómadzsikai 羅馬字會 „találmánya”).
A rádiós ainu nyelvtanfolyam (アイヌ語ラジオ講座) a következő jelölési módot alkalmazza:
a,i,u,e,o
k,s,t,c,n,h,p,m,y,r,w
a cs hangot c-vel, az sz-t s-el, a si szótagot si-vel jelölik. A szótagvégi i/u-t y-vel és w-vel írják át.

Pl:
iyayraykere: köszönöm!
tunakay: rénszarvas, ez a japánba is átkerültトナカイ formában.
cep: hal
cise: ház

A kana írás is a 17. században jelent meg, de ez sem egységes, a japánban nem lévő ajnu hangok jelölése eltérő lehet.
Így pl a tu szótag jelölésére a トゥ, ツ゜, ヅ, ト゜, a csa, cse, csu szótagra チヤ、チェ、チユ、/ ザ,ゼ，ヅ írásmódokat alkalmazzák. A szótagzáró -k, -t, -p,-m, -s,- r írására általában kis méretű kanákat alkalmaznak, ami a 19.század végén jelent meg.
Arra is van példa, hogy teljesen új szótagjeleket alkotnak:
  csu

  su

  je

 se

 stb


A fent említett rádiós nyelvtanfolyam kana abc-je a következő:

アイウエオ
カキクケコ
サシスセソ
タトゥテト
チャチチュチェチョ
ナニヌネノ
ハヒフヘホ
パピプペポ
マミムメモ
ヤユイェヨ
ラリルレロ
ワウェウォ

-nン
-yイ
-wウ
-k ㇰ
-t ッ
-p ㇷ゚
-m　ㇺ
-s　ㇱ　
-r　ㇻㇼㇽㇾㇿ


A meidzsi korban felfedezett „ainu írás” inkább a dzsindaimodzsi 神代文字　kategóriába tartozna, így Ocsiai Naozumi　落合直澄 szerint az „izumo modzsi　出雲文字” is egyfajta ainu írás. Az ainuk által használt mintákat is voltak, akik írásnak nézték, de ezzel kapcsolatban megoszlottak a vélemények:
-vagy egy ainuk elötti nép írása
- vagy ősi japán írás, amit az ainuk díszítésként használtak tovább.


参考文献



原田実著『図説神代文字入門』　ＢＮＰ　2007年

中川裕著『アイヌ人によるアイヌ語表記への取り組み』

『アイヌ語ラジオ講座テキスト』平成22年第一期

日本語の系統に就いて

Az alábbiakban megpróbáltam összefoglalni a japán nyelv eredetével kapcsolatos főbb elméleteket- 以下で日本語の系統に関する諸説を簡単に纏めてみた:

1. koreai-japán nyelvhasonlítás　日韓両国語比較: Aston, Siratori Kurakicsi, Kanazava Sószaburó, Ramstedt, Hattori Siró, Óno Szuszumu stb
kogurjo-japán nyelvhasonlítás 　日本語・高句麗語の比較: mitu-mit (三), towo-tɔk (十) stb

2. ural-altaji eredet (északi elmélet)　北方説、つまりウラルアルタイ説: Klaproth, Boller, Hoffmann, Winkler, Fudzsioka, Sinmura Izuru, Ogura Sinpei stb

3. déli - tibeto-birmán, ausztronéz - elmélet, illetve déli-északi kevert nyelv elmélet　チベットビルマ語、オーストロネシア語などと言った南方説　又は　南方系言語と北方系言語の混淆　: Sinmura, Macumoto Nobuhiro stb

4. tamil-koreai-japán nyelvrokonság　タミル語・朝鮮語・日本語同系説: Óno Szuszumu

5. rjúkjúi-japán nyelvhasonlítás　琉球語と日本語の比較: Chamberlain, Iha Fujuu stb

6.ainu-japán nyelvhasonlítás　アイヌ語と日本語の比較: Chamberlain, Kindaicsi Kjószuke


Részletesebben a témáról itt: 「日本語の系統」
Magyarul itt, bár 50 évvel ezelőtti a cikk.

Irodalom:

｢国語学研究辞典｣明治書院

Kiállítás ajánló: Ainu művészet 世界無形文化遺産登録記念 ロシア民族学博物館・オムスク造形美術館所蔵 アイヌの美 カムイと創造する世界 於京都市

「2008年サミットが北海道で開催され、地球環境問題や先住民人権の問題も取りあげられた。
アイヌ古式舞踏の世界無形文化遺産への登録など、自然と密接に結びつき日本の基層文化と密接に関連したアイヌ文化に対する評価も盛んになっている。今回はロシア民族学博物館などから、常にカムイ(神)とともにあったアイヌの人々の生活文化、その造形美を代表する作品を厳選、アイヌの美の真髄に迫る。」

☆　2009年11月23日（月曜日・祝）－2010年1月11日（月曜日・祝）、10時－18時。
　　月曜日休館（祝日のときはその翌日）

☆　京都文化博物館　4階特別展示室