兒學編 촤일드 을러언 ᄉ브크

Nézelődtem ma a kutatószoba koreai könyvrészlegén - na jó, csak két polc az egész 笑  - és találtam egy érdekes könyvet, ami az 兒學編　(아학편) címet viseli.
Ezt eredetileg egy 丁若鏞 (정약용; 1762-1836) nevű ember állította össze, de a ma ismert formáját egy bizonyos  田龍圭-nek köszönheti, aki a XX. század elején egy kissé kibővítette az eredeti művet. Ez  1908-ban (隆煕二年) jelent meg Szöulban.
A könyvecske 2000 kandzsit tartalmaz, az egyes írásjegyek mellett  a koreai jelentés, a sino-koreai olvasat, a kínai / japán / sino-japán olvasat található hangŭl átírásban, de bónuszként megadták az angol megfelelőt is, amit szintén átírtak hangŭllal (!)
Koreai / angol / japán szakosoknak  talán érdemes lenne a témát feldolgozni szakdolgozat keretében  :)
Sajnos még nem tudtam az egész könyvet lefénymásolni, de addig is itt egy kis ízelítő belőle:

 

Forrás:

京都大學文學部國語學國文學研究室編　『兒學編・日語類解・韓語初歩』　

A kambun kun olvasata 漢文訓読

Mivel a kínai nyelv szórendje és szerkezete eltér a japán （és koreai stb） nyelvtől, így a klasszikus kínai szövegek (= kambun 漢文) japán nyelven történő kiolvasásakor　（tkp fordításakor） különböző mellékjeleket alkalmaznak a szórend jelölésére. Az igevégződéseket, partikulákat katakanával jelölik (okurigana　送り仮名 ).
Japánban ez az olvasási mód már a Nara-korszakban létezett; a kambun japán olvasatának nyelvtana sok tekintetben eltér a klasszikus japán nyelvtantól, és emellett sajátos kifejezések is megfigyelhetőek benne.

白文 hakubun:az eredeti, mellékjelek nélküli kínai szöveg

返り点 kaeriten:az olvasás sorrendjét jelző mellékjelek 　㆑㆒㆓㆔㆖㆗㆘㆙㆚㆛

訓点 kunten: a mellékjelek és az okurigana összefoglaló elnevezése

書き下し kakikudasi: a japán szórendnek megfelelőn átírt szöveg



Pl

az eredeti kínai szöveg　白文:










mellékjelekkel kiegészítve　訓点付き漢文:



Itt a kandzsi számok a szórendet, a katakana pedig a végződést és a partikulát jelöli.









japánul leírva　書き下し:














Csak érdekességképpen, az Edo korszaktól a Meidzsi korszak elejéig holland és angol szövegeket is fordítottak ezzel a módszerrel (蘭化亭式翻訳法)：

如何㆓　　渡ツヤ　　　你㆒
hoe 　　 vaart 　　　　 gy?


☆　　　　　　　　　　　　　　　　　　☆　　　　　　　　　　　　　　☆

A kínai források, illetve a fennmaradt ujgur kéziratok alapján tudjuk, hogy a történeti ujgurok is hasonló módszerrel olvasták a klasszikus kínai szövegeket:

《文字亦同華夏、兼用胡書。有毛詩・論語・孝経、置學官弟子以相教授。雖習讀之、而皆爲胡語》　北史・高昌傳

Az ujgur szövegekben a következő mellékjelek láthatók:
törlés:　○　　ト
beszúrás:＋
szórend megváltoztatása：㆑

A kitajok is alkalmazták a kun olvasatot, Hong Mai (洪邁) megemlíti, hogy a kitaj gyerekek, amikor először olvasnak kínai szöveget, a "vulgáris nyelv" (=kitaj nyelv?) szórendjének megfelelően olvassák ki a kínai írásjegyeket.（契丹誦詩）

Arra is van példa, hogy vegyes, kínai-kitaj nyelven írtak verset, amiben a kitaj szavakat is hanzival jelölték.
(a kitaj szavak félkövérrel kiemeltek)

夜宴設邏臣拝洗　両朝厥荷情感勤

微臣雅魯祝若統　聖寿鉄擺倶可忒　

（中山詩話）

参考文献

Ishizuka Harumichi: "Altaistic devices for reading chinese texts"Altaic Religious Beliefs and Practices.1990

『理解しやすい漢文』　文英堂

北澤絃一著『イメトレ　まる覚え　漢文句形・単語』　中経出版　2008年

『国語学研究辞典』

Pröhle Vilmos: "A japáni nemzeti irodalom kistükre". 1937

金文京著『漢文と東アジア』　岩波新書　2010年