Az iroha-uta egy korai magyar fordítása いろは歌の古いハンガリー語訳

Az iroha-uta magyar fordítása 1875-ből (!):

...Min­den gyermeknek legelőször is az Irovát kell Japánban megtanulnia, épen ugy, mint nálunk az ABC-t. Az Irova négy sorból áll s nem magán- és mássalhangzókat foglal magában, hanem a japáni nyelv alaphangzóit, melyeknek száma 48-ra tehető s egy kis költeményt képez­nek, melynek kezdő szava Irova; innen kapta nevét is. A kis költemény értelme magyarul körülbelől ez:

„A szin és élet múlékonyak.
 De mi is lehetne ezen a világon állandó ?
 A mai nap a semminek mély örvényében enyészett el.
 Egy álom töredékeny képe volt az;
legcseké­lyebb nyugtalanságot sem okozhat nekünk."
...
Japán hajdan és most.　IV.
Vasárnapi Ujság - 22. évfolyam, 38-dik szám, 1875. szeptember 19.

Nindzsa írás 2. 忍者文字 其弐

Nemrég találtam még egy nindzsa írást, ami a 万川集海 (ばんせんしゅうかい) c. edo-kori nindzsucu 忍術 könyv 5. kötetéből származik (巻第五).

Ez a nindzsa írás 49 jelből  áll, amelyek a fa (木), tűz (火), föld (土), fém (金), víz (水), ember (人), test (身) "gyökök"　(?) és a kék (青), sárga (黄), piros (赤), fehér (白), fekete (黒), lila (紫), szín (色) kandzsik (?) kombinációi. A jelek nagy részét megtalálni a kandzsik és a kokudzsik között is- lehet, hogy az egyezés véletlen, de talán nem zárható ki a szándékosság sem, pl hogy félrevezessék az ellenséget. Néhány kandzsi / kokudzsi, ami alakra megegyezik a nindzsa írással:

hake (kokudzsi)


横　joko / ó,kó/
錆　szabi(ru) /szei, só, szó
栬　momidzsi  /szei, szai /
焃 kaku,kjaku
stb

Mint a fenti képen is látható, nem derül ki az egyes jelek kiejtése, de a netes forrásom ( うみほたる)  山口正之(1963) 『忍者の生活』 c. könyvére hivatkozva az alábbi olvasatot adja meg:

☆　Ezt a nindzsa írást Sirato Szampei（白土三平） is felhasználta Isimicu　（イシミツ） c. mangájában.


参考文献・　Forrás:

  『万川集海』

 http://d.hatena.ne.jp/Umihotaru/20111216/1324033352

『漢字源』

Betűkészlet:  不死川


Kapcsolódó blogbejegyzés:  rizs-titkosírás (五色米).

Iroha 伊呂波

E havi hír, hogy Mie prefektúrában　(三重県) négy cseréptöredék került elő, amelyen az iroha uta (いろは歌) /egy része/ olvasható: ・・・ぬるをわか・・・つねなら・・・・.
A lelet a heian-kor végéről származik, ez a jelenleg ismert legrégebbi  iroha, ami hiraganával íródott.

Az iroháról itt lehet magyarul olvasni,  amit az alábbiakban  a következőkkel egészítenék ki:

- a legrégibb iroha az 1079-es   金光明最勝王経音義- ban látható, manjóganával írva.

- Kúkai szerzősége ellen szól az, hogy a Kúkai idejében beszélt japán nyelvtől eltérően az irohában nincs megkülönböztetve az e és a je hang.

- az első kínai forrás, amelyben szerepel az iroha, az 1376-os 書史會要.  Ebben az iroha kiejtését kínaiul magyarázzák, pl
い　以又近移　ろ　羅　は　法平声又近排 . 

- a legrégibb koreai forrás, amiben megtalálható az iroha, az 1492-es 弘治五年朝鮮板伊路波.
  Ez egy korabeli japán nyelvkönyv, aminek egyetlen példánya maradt fent. Az iroha ebben hangŭlos átírásban látható, pl
  い　音이　ろ　音로 　は　音ᇦㅏ.

Netes kutakodásom során még siddhammal átírt irohát is találtam az edo-korból (以呂波問辨):

i ro pa ni po pe ṭo ṭi ri nu ru o va ka 

yo ṭa re co ṭu ne na ra mu vu vi no vo ku

ya ma  ke pu ko ye ṭe a ca ki yu me mi ci 

ye pi mo ce cu





参考文献
『国語学研究事典』

A japán nyelv latin betűs átírása 1. 日本語の羅馬字表記①

A japán nyelvet latin betűkkel először a XVI. század vége felé jegyezték le a Japánba érkező portugálok.
Ez a latin betűs írás azonban nem volt teljesen egységes, egyéni változatok is megfigyelhetőek voltak. Az alábbiakban a Rodriguez-féle japán nyelvtanban használt átírást mutatom be.
Elsősorban a latin nyelv lejegyzésére használt betűket alkalmazza, a latinban nem lévő hangok jelölésére a portugál, olasz, kasztíliai írásmódot használja.
Így az "s" hang jelölésére az x-et, a "cs"-re a ch-t, az "ny"-re az nh, a "c"-re a tç betűkapcsolatot alkalmazza.Az I olvasata "zs", a v és az y egyaránt lehet u / w, i/j hangértékű.
Egyéb betűkapcsolatok:

づ dzu,

がげぎぐご ga ghe ghi gu go

ぢゃ　ぢ　ぢょ　ぢゅ　 gia gi gio giu

A hosszú magánhangzók:

あう・あふ　　　 ŏ ( kiejtése ɔ:)

おう・おほ・おふ ô (kiejtése o:)　

えう：eô

いう：iû/ iŭ

うう：û / ŭ


A latin betűs átírásnak köszönhetően ismerjük a Muromacsi- kori japán nyelv hangzását: az え je (ye), az　お wo (vo), a せ kiejtése se (xe)- azonban a Kantó 関東 vidéken　sze (se)-, a 　じ　zsi (ji), a ぜ zse (je), a ぢ dzsi (gi), a はひふへほ kiejtése fa, fi, fu, fe, fo volt.
A kínai eredetű szavak -t végződését (入声) ebben a korban t-nek ejtették. pl:

橘　きつ　kit

近日　きんじつ　kinjit



Az iroha 伊呂波 portugál átírásban:

い ろ は に ほ へ と Y Ro Fa Ni Fo Fe To

ち り ぬ る を わ か Chi Ri Nu Ru Vo Va Ca

よたれそつねな Yo Ta Re So Tçu Ne Na

らむうゐのおく Ra Mu V Y No Vo Cu

やまけふこえて Ya Ma Ke Fu Co Ye Te

あさきゆめみし A Sa Ki Yu Me Mi Xi

ゑひもせす Ye Fi Mo Xe Su


参考文献

橋本進吉著『文字及び假名遣の研究』岩波書店

『国語学研究事典』

Joam Rodriguez: "Arte Breve da Lingoa Iapoa tirada da Arte Grande da mesma Lingoa, pera os que começam a aprender os primeiros principios della" 1620. Japán fordítása:ロドリゲス著『日本語小文典』　池上岑夫訳。　岩波書店２００７年。

山口明穂・鈴木英夫・坂梨隆三・月本雅幸　共著『日本語の歴史』　東京大学出版会

Nyelvtörténet 1. A チ és ツ 日本語史 其壱

A ち és つ kiejtése a mai japánban csi és cu, azonban nem mindig volt ez így.
A külföldi források tanúsága (kínai, koreai) szerint, a XV. századig ti és tu volt a kiejtésük.



XII. sz. Helin yulu 鶴林玉露　　

口(くち)：　窟底 kuti


XIV. sz. Shushi huiyao 書史会要

ち： 啼・低 ti
つ：土・屠 tu

XV. sz. Iroha 朝鮮板伊路波　

　ち ：디 ti
　　つ　：두　tu

Először a ti palatalizálódott csi-vé (口蓋化), majd a tu kiejtése cu-vá változott (破擦音化)　.


A portugáloknál már ezt láthatjuk:


chi　　ち
tçu　　つ


参考文献：

日本語要説