Ez év június 29-én nyílt meg Kiotóban „Japán első kandzsimúzeuma” 漢検 漢字博物館・図書館 漢字ミュージアム Japan Kanji Museum ＆ Library néven, amely így elsőre sok jót ígért. Tegnap el is mentem megnézni,
de sajnos vegyes érzelmekkel kellett távoznom.
Maga a múzeum Sidzsónál （四条） van, a Jaszaka-dzsindzsával （八坂神社）
sréhen szemben, tehát elég könnyű megtalálni.
Az épület kétemeletes (azaz Mo-on egy emeletes), az alsó szinten
ajándékbolt, kávézó, és leginkább a kandzsi történetére fókuszáló
kiállítóterem, az emeleten pedig
könyvtár és élménysarok található, ahol játék közben lehet ismereteket szerezni
a kandzsikról, de még a Kanken （漢検） nevű kandzsivizsgával is meg lehet próbálkozni.
Kezdem a negatívumokkal:
ahhoz képest, hogy a múzeum egy turisztikailag meglehetősen frekventált
helyen található, bent japán tudás nélkül semmire se megy a gyanútlan
túrista. Azért minimum kínai (Kiotóban a
második leginkább használatos nyelv a kínai :D ) és angol feliratokat illett volna
kirakni, ha már Japan Kanji Museum ＆ Library-nek nevezik magukat.
A másik, ami fura volt, hogy az első emeleten a mosdó
csak a kiállítótermen keresztül közelíthető meg, így nagyon úgy tűnik, hogy aki
csak kávézni tért be, annak a mosdó használatáért jegyet kell váltania – így lesz
a 350 jenes kávéból 1150, ha vécézni is akar a vendég. A jegypénztárnál pont
mögöttem volt egy bácsi, aki a vécét kereste, mire közölték vele, hogy igen, WC
az van, osztán jegye van-e? „Hát, most
veszem majd meg...”
Ami az első emelet kiállítását illeti, az tényleg
nagyon jó, hogy foglalkoznak az íráshordozók illetve az íróeszközök
fejlődésével, de a magyarázatok nagyon felületesek, szinte semmit nem lehet
megtudni a történelmi és a kultúrális háttérről. Pl vitrinbe raktak egy fa
nyomódúcot és mozgatható nyomdabetűket, de nem derül ki, hogy ezek a nyomtatási
technikák mikor és hogy jelentek meg Japánban. Vagy ott van egy japán írógép,
ahol is egy mozgó hengerről kell karok segítségével kiválasztani a kívánt
kandzsit, de erről sem lehetett megtudni, hogy mióta van japán írógép, mennyi
idő kellett az elsajátításához stb.
Szóval nagyon lájtosan tálalják ezt a történelmi áttekintést, és aki már bizonyos szinten
ismeri a kínai vagy a japán írástörténetet, semmilyen új információhoz nem fog
jutni.
Ami a könyvtárrészleget illeti, nemcsak gyerekeknek szánt
kandzsi gyakorlókönyvek, de szótárak és pl japán nyelvtörténeti szakkönyvek is megtaláhatók voltak, de a polcok kb fele
így is üres volt. Remélhetőleg még fejlesztés alatt áll a dolog, de kicsit
olyan érzésem volt, mintha csak alibiből csinálták volna ezt az olvasószobát: „Te Dzsiró, van itt néhány tucat felesleges
könyv, mi legyen velük? Rakjuk ki őket a
polcra, és nevezzük ki könyvtárnak”
De hogy legyen valami pozitívum is a végére, ami a
játszva tanulást illeti, az azt hiszem jól működik. Rengeteg gyerek volt, akik
boldogan pecsételtek, gyököket （部首） kerestek vagy éppen megalkották a saját
kandzsijukat- az emeleti élménysarokhoz
nem is nagyon tudtam közelebb jutni.
Ami még tetszett, az az 50000 kandzsi tornya (漢字5万字タワー) volt,
amelyet a Morohasi-szótár（大漢和辞典） írásjegyei diszítettek. Jó volt így egyben látni több
tízezer kandzsit :D
Összefoglalva, gyerekeknek vagy japánul tanuló
külföldieknek érdekes lehet, de aki komolyabb szakmai ismeretekre vágyik, az
csalódni fog.
 |
| A kandzsitorony egy része |
 | ||||||
| Nyelvjárási kandzsik 方言漢字 |
 |
| Ez viszont újdonság volt számomra is: 丿乀 |
 |
| Én is lelkesen pecsételgettem |
 |
| frottázs (乾拓):楚釿布幣 |
