Ma van 20 éve annak, hogy először Japánba jöttem. A jeles esemény a Japán Alapítványnak köszönhető (国際交流基金), azon belül is a 日本語成績優秀者研修 nevű programnak, amit második próbálkozásra sikerült elnyernem. Ez egy kéthetes ösztöndíj volt, az útiköltséget miegymást az Alapítvány állta, és még némi költőpénzt és könyvutalványt is adtak.
Meglehetősen felkészületlenül vágtam neki az útnak, netünk nem volt, meg nem is érdekelt a dolog, így itt-ott felcsípett infókkal vérteztem fel magam, mint később a helyszínen kiderült, igen lengén*. Egyébként ez volt az első igazi külföldi utazásom (egynapos kirándulás a Fertő-tó osztrák oldalához nem ér), és repülőn is először ültem. Utóbbit egész jól tűrtem, bár a repülős kaját máig nem tudtam megszeretni.
Franfkurti átszállással érkeztem meg a Kanszai repülőtérre, onnan indultunk a Japán Alapítvány Kanszai Központjához, ami azért nem volt olyan messze. A szállás is a Központban volt, egy hiper-szuperül felszerelt szobában, TV, video, CD lejátszó, széf, saját fürdőszoba, amit csak akarsz, és ez vezetett ahhoz a félreértéshez, hogy Japánban az ösztöndíjasokat mindenhol tejben-vajban fürösztik. Évekkel később emiatt kaptam sokkot a Kiotó Egyetem kolijában, ahol egy csodálatos fél évet töltöttem csótányokkal, és mindig elduguló zuhanykabinokkal (saját fürdőszoba, ugyan már!).
Maga a program leginkább az utazgatásról szólt, bár volt néhány óránk a Központban, mint pl szleng, teaszertartás, kalligráfia, de nem a húdekomoly tanulásról szólt a dolog. Emellett volt egy mini-homestay is, egy helyi családnál, ha jól emlékszem, két napos volt az egész. Alapjában véve az ilyesmi máig nem az erősségem, de egész jól eltelt a két nap, első tengeri lubickolás, első rotenburo (露天風呂), és még a Universal Studio Japanba is eljutottam, bár a Terminátor a szemem előtt robbant le :D Sajnos az ételekkel nem volt ilyen szerencsém, ekkor még a rámenen és az okonamijakin kivűl hadilábon álltam a japán konyhával, és az Alapítvány menzájától is gyakran fájt a hasam.
Ami az utazást illeti, kb ötvenen-hatvanan lehettünk, így bérelt buszon, illetve lefoglalt Sinkanszen-vagonokkal mozogtunk. Ha minden igaz, Nara-Kiotó, pár nap a Központban → Hirosima → Központ → Tokió → Központ sorrendben történt a dolog, de valahol volt közben egy kis Oszakai kirándulás is. Egy életreszóló élményt szereztem, az akkor megismertek közül pár emberrel később is találkoztam Japánban, és van egy indonéz lány, akivel még most is tartjuk a kapcsolatot. Sajnos a magammal vitt fényképezőgép nem akart együttműködni, emiatt kb az első hétről semmilyen képem nincs, így a maradék pár napon eldobható kamerával dolgoztam.
A nyelvtudásom ekkor kb a Nemzetközi Japán Nyelvvizsga hármas és kettes szintje közt lehetett, de értelemszerűen ez volt az első alkalom, hogy a tudásomat élesben is kipróbálhattam. Különösebb nyelvi problémám nem volt, imádtam az utcán kérdezősködni. Természetesen könyveket is vettem, a Japán Tanszék íratlan szabályai szerint Kódzsient (広辞苑) és klasszikus szótárt, utóbbit igen amatőr módon, mert a beszerzett szótárban az idézeteknél nem volt feltüntetve a modern nyelvi fordítás. A szótár mind a mai napig megvan, bár évekkel később vettem egy olyat is, amiben azért van fordítás is (全訳読解古語辞典, 三省堂). A Kódzsien mellé szereztem egy általános iskolásoknak szóló értelmező szótárt is (例解小学国語辞典, 三省堂), ami nagyon jó húzás volt, mert később rengeteget tanultam belőle, és szintén mind a mai napig megvan.
Zenei téren ekkor ismertem meg BoA-t is, mert kb egész nap a Valenti c. száma ment valamelyik TV-csatornán. A J-pop ízlésemet alapvetően ez a korszak határozza meg (plusz a következő évben elnyert Monbusó ösztöndíj), így történt az, hogy a ’90-es évek vége – 2000-es évek első fele közti zenéket jobban ismerem, mint a mai előadókat.
Szóval kellemes két hetet töltöttem itt, és ugyanazokkal a benyomásokkal távoztam / távoztunk, mint az egyszeri turista is: minden nagyon szép, minden nagyon jó, és mindenki hú de kedves, bár már itt sikerült találkozni azzal a jelenséggel, hogy ① a külföldi nem beszélhet japánul, ② minden külföldi tud angolul. E téren az elmúlt 20 év alatt csak némi változást érzékelek….
A következő évben a Monbusó ösztöndjjjal jöttem vissza, de ez egy másik történet.
* így történt az, hogy a magyarországi klíma szerint öltöztem, ami a fülledt melegben nem volt túl jó ötlet, illetve meglepetésként ért az is, hogy a boltban a feltüntetett ár nem tartalmazza az áfát.
