A kokudzsi 国字に就いて

A kokudzsi vagy más néven vadzsi (倭字/ 和字)/ vazokudzsi (和俗字) / vaszeikandzsi (和製漢字）meghatározása kutatónként eltérő, az alábbi meghatározás a „Kandzsi jóran” című kiadványon alapul:

- a kandzsik mintájára alkotott írásjegyek
pl: 畑　hata(ke): szántóföld,　凩　kogarasi: hideg téli szél

- olyan kandzsi, amit Japánban más jelentésben használnak mint Kínában
pl: 　偲ぶ　sinobu: visszaemlékezik, felidéz

- olyan kandzsi, aminek a kiejtése ismert, de a jelentése nem maradt fent. Ehhez a japánok egy-egy japán szót társítottak.
pl: 　雫　(da)　sizuku: csepp 　

- a kandzsi egyes elemeinek megváltoztatásával létrejött írásjegy
　　　　　蛸　→　鮹　tako: polip

- az Edo-és Meidzsi-korban a nyugati orvostudomány, matematika stb átvételekor alkotott írásjegyek.
　　哩　mairu: mérföld
　　腺 szen: mirigy
　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　　☆　　　☆　　　　☆

A kokudzsiknak alapvetően csak kun （訓）olvasata van, de vannak olyan kokudzsik, amelyeknek:

- on és kun olvasata is van

働　hataraku,hataraki, kaszegi / dó stb

-csak on olvasata van

腺 szen stb

- az olvasata holland, francia stb jövevényszón alapul

錻　buriki ←　holland Blik stb


A legrégibb ismert kokudzsik a 8. századból valók, a Kodzsikiben (古事記) a 俣,鞆, Nagaja-no-Ókimi palotájának feltárásakor talált falemezen a 鰯 írásjegyek láthatók.
A 9. század végén szerkesztett Sinszen dzsikjóban　(新撰字鏡) már 400 „japán írásjegy” található, bár feltehetően nem mind kokudzsi.　
A kokudzsival kapcsolatos első komolyabb munka Arai Hakuszeki　(新井白石) „Dóbun cúkó” (同文通考) c. könyve. Arai definiálta elsőként a kokudzsit, és a könyvében összegyűjtött 81 (valójában ezek között öt kandzsi is van: 栬、柾、諚、鴴, 鮩 ) írásjegyet, amit gyökök szerint csoportosítva sorol fel, megadva az olvasatukat és a jelentésüket.
A legtöbb kokudzsit összegyűjtött szótár (『国字の字典』) 1990-ben jelent meg, az írásjegyek száma az első kiadásban 1553, a második kiadásban már 1597.




A kokudzsik kialakítási elve:

1. On vagy kun olvasatú kandzsik összevonása

麻　ma ＋　呂 ro　→　麿 maro

十 to　＋　十 to　→　 toto


2. Gyökből ( 部首) és fonetikai elemből ( 声符) álló írásjegyek (keiszei /xingsheng 形声):

衤 ruha　＋　妻　cuma →　褄　cuma (a kimono egy része)

衤 ruha ＋　上　kami　＋　下 simo 　→　裃 kamisimo　(Edo-kori viselet neve)


3. Összevont jelek (kaii / huiyi 会意):

山　hegy＋　上 fent　＋　下 lent　→　峠 tóge: hágó

辶 út　＋　十 kereszt　→　辻 cudzsi: útkereszteződés

几 szél (egyszerűsített forma) ＋ 巾 szövet → 凧 tako: papírsárkány


4. Kandzsik egyszerűsítése:

韵　→　匀　　→　匂 nioi: illat


5. Kandzsi elemek kicserélése　vagy hozzáadása:


旗 zászló　＋　竹 bambusz　→　籏 hata: zászló

鉾　→　桙　hoko: alabárd


6. Katakana és kandzsi összevonása:

ト　＋　云　→　

7. Nyugati latinbetűs rövidítések átvétele:

℥ (ounce) →　
G (grein) →　


8. Kurzív írásos (草書) kandzsik félreolvasása:

俟　→　俣


A kandzsi kultúrkör más népei is megalkották saját írásukat a kínai írás alapján , a legismertebb a koreai kukdzsa　國字　（pl:畓, 夻, 巭 stb） és a vietnámi chữ nôm　字喃, de ezenkívűl érdemes még megemlíteni a régi bai　白, miao 苗 és a zhuang 　壮　sawndip írást is.


参考文献


『新撰字鏡』
『和漢三才図会』
新井白石著1760年『同文通考』
エツコ・オバタ・ライマン著『日本人の作った漢字』南雲堂
飛田良文　監修・菅原義三編　1990年　『国字の字典』
笹原宏之著2006年『日本の漢字』　岩波新書
王锋著 『从汉字到汉字系文字 』民族出版社
『實用大玉篇』
『漢字源』　学研
西田龍雄著1984年『漢字文明圏の思考地図』
笹原宏之2007年『国字の位相と展開」三省堂　　
『世界文字辞典』
『西洋度量考』
『日本語学研究事典』
国語調査委員会編『漢字要覧』1908年