Perzsák a régi Japánban?

A minap olvasgattam az Encyclopædia Iranicában a perzsa-japán kapcsolatokról szóló részt, amit nagyon izgalmasnak találtam. Arról korábban is tudtam, hogy a narai Sószóin　正倉院　 nevű kincstárban Perzsiából származó tárgyakat is őriznek ― azt szokták mondani, hogy a Selyemút végállomása a Sószóin―, de pl a kamakura-kori buddhista szerzetesről, Kjószeiről 慶政 (vagy Keiszei) először hallottam. Kjószei Zaitonban, azaz 泉州-ban futott össze perzsákkal, akikkel leíratott egy oldalnyi szöveget, abban a tudatban, hogy az buddhista szútra. Azonban a 20. században kiderült, hogy valójában perzsa verseket tartalmaz: 

 This document—a single page—was discovered in the late 20th century, when it was established that it is written in Persian and contains a line from Abu’l-Qāsem Ferdowsi’s Šāh-nāma (qq.v.), a line from Faḵr-al-Din Gorgāni’s Vis o Rāmin (qq.v.), and a quatrain of unknown authorship (Okada, 1989)*.

Az Encyclopædia Iranica  a Nihonsokira 日本書記 hivatkozva azt is megemlíti, hogy a 7. században perzsák kerültek Japánba:

The first mention of Iranians (Persians) coming to Japan can be found in the Nihon Shoki (Chronicles of Japan), one of the earliest Japanese historical sources, completed in 720 C.E. It records that in 654 C.E. several people arrived in Japan from Tokhārā (Aston, pp. 246, 251, 259). Though there is some controversy about the location of Tokhārā, some scholars have claimed the name to be a shortened version of Toḵārestān, which was part of the territory of Sasanian Persia (Itō, 1980, pp. 5-10). Elsewhere in the Nihon Shoki, it is mentioned that in 660, when an Iranian (Persian), whose name was Dārā, returned to his country, he left his wife in Japan and promised the Emperor that he would come back and work for him again (Aston, p. 266; Imoto, 2002, pp. 58-60)**.

Ez rögtön felkeltette az érdeklődésemet, és gyorsan meg is néztem a Nihonsoki idevágó feljegyzéseit.  A  新編日本古典文学全集  szövegkiadását használtam, de a kínai szöveg begépelésekor a mellékjeleket és a központozást mellőzöm. A mai nyelvi fordítás [訳] szintén a 新編日本古典文学全集-en alapul.

①　日本書記　巻第二十五　197.oldal

夏四月吐火羅国男二人女二人舎衛女一人被風流来于日向

[訳 197-198]   

夏四月に、吐火羅国（とからのくに）の男二人・女二人・舎衛（しゃえ）の女一人が暴風に遇って日向（ひむか）に流れ着いた。

②　日本書記　巻第二十六　208. oldal

三年秋七月丁亥朔己丑覩貨邏国男二人女四人漂于築紫言臣等初漂泊于海見嶋乃以駅召

辛丑作須弥山像於飛鳥寺西且設盂蘭瓫会暮饗覩貨邏人　或本云堕羅人

[訳 209]

三年秋七月の丁亥朔の己丑（三日）に、覩貨邏国（とからのくに）の男二人・女四人が筑紫に漂泊していたのが「私どもは最初海見島（あまみのしま）に漂泊していました」と申しあげたのを、すぐ駅馬によって召した。

③　220. oldal

丁亥吐火羅人共妻舎衛夫人来

[訳221]

丁亥（十日）に吐火羅人（とからのひと）が妻舎衛婦人とともに来朝した。

④　232. oldal

又覩[貝+化]羅人乾豆波斯達阿欲帰本土求請送使曰願後朝於大国所以留妻為表乃与数十人入于西海之路

[訳　232-233]

また覩[貝+化]羅人（とからひと）乾豆（けんず）波斯（はし）達阿（だちあ）は本国に帰ろうと思い、送使を要請して、「後にまた大国（やまと）にお仕えいたします。よって妻を留めてその証（あかし）とします」と申しあげた。そうして数十人とともに西海路に出航した。

Megjegyzések:

舎衛　(呉音：しゃゑ、漢音：しゃゑい)：　Śrāvastī kínai átírása.

吐火羅・覩貨邏・覩[貝+化]羅（とくゎら）： A 新編日本古典文学全集 inkább a délkelet-ázsiai Dvaravati (ทวารวดี)-val való azonosítást tartja valószínűbbnek. 

盂蘭瓫： Általában a szanszkrit ullambana hangátírásának tartják, de a日本国語大辞典　 megemlíti 岩本裕 kutatásait (『目連伝説と盂蘭盆』法蔵館 1968)  is, aki szerint ez inkább az iráni urvan átírása lehet.

須弥山：szanszkrit Sumeru.

 

波斯（はし）：A Szaszanida birodalom kínai neve.

*
E. Okada, “Soḵan-i digar dar bāzšenāsi-e beyt-i az Vis o Rāmin dar kohnatarin nevešta-ye fārsi-e bāzmānda dar Žāpon” (abstract: “Identification of a Line from Vis and Rāmin in the Oldest Sample of Persian Writing Found in Japan”), Irānšenāsi 1/1, 1989, pp. 70-75 (Persian pagination), pp. 27-28 (English pagination). Idem, Tonari no Iranjin (Iranian neighbors), Tokyo, 1998.

**

 W. G. Aston, tr., Nihongi. Chronicles of Japan from the Earliest Times to A.D. 697, London, 1924; repr. Rutland, Vt. and Tokyo, 1972.

E. Imoto, “Asuka no Perushiajin” (Persians in Asuka), Higashi Ajia no kodai bunka 113, 2002, pp. 58-68.

G. Itō, Perushia bunka toraikō. Shiruku rōdo kara Asuka e (A thought about the arrival of Persian culture in Japan—from the Silk Road to Asuka), Tokyo, 1980.