Kiállítás ajánló: Írások nyomában a Selyemúton-az orosz expedíciók gyűjteményei 展覧会『シルクロード 文字を辿ってーロシア探検隊収集の文物』

A Kiotó Nemzeti Múzeumban (京都国立博物館) egy érdekes kiállítás tekinthető meg 2009. VII.14- IX.6. között. A kiállításon az orosz expedíciók által Belső-Ázsiában -főleg Dunhuangban 敦煌, Turfánban, Kucsában 亀茲, Khotánban 于闐, Karakhotoban　黒水城 és Karasáhrban 焉耆- gyűjtött anyagot mutatják be. A bemutatásra kerülő anyagok között kb 150 kínai, tangut, szogd, ujgur stb kézirat illetve nyomtatott könyv látható.

Aki éppen Kiotóban jár, feltétlenül nézze meg!
http://www.kyohaku.go.jp/jp/index_top.html


『全世界に5万点もあるといわれる敦煌を中心とした西域出土の文献は、中国、イギリス、フランス、ロシアに所蔵されるものが世界四大コレクションといわれています。
　この展覧会では、その四大コレクションのうちロシアのコレクション、すなわちサンクトペテルブルクにあるロシア科学アカデミー東洋写本研究所所蔵の文献類を、同研究所の全面的な協力を得て、「敦煌学発祥の地」である京都で公開するものです。
　これらの文献類は、敦煌と中央アジア周辺、さらにはカラホトのものが有名であり、写本の仏教経典を中心に漢文・西夏語・コータン語・トハラ語・ソグド語のものなど、その総数は断片を含んで2万点以上と報告されています。時代的には、ほぼ4世紀から12世紀にわたり、文字の違いはいうに及ばず、写本のかたちや書写の形式などにもそれぞれの違いが見られ、大変興味深いものがあります。
　 今回の展示では、コータン・クチャ・カラシャール・トルファン・敦煌・カラホトで発見された文献を中心に、その中から世界的にもよく知られた写本・版本類の優品約150件を展示します。そのほとんどが日本初公開です。
　 悠久のシルクロード、その大地に眠っていた文献類を目の当たりにする絶好の機会となりますので、ぜひご鑑賞ください。』

京都国立博物館
〒605-0931　京都市東山区茶屋町527
Tel. 075-525-2473（テレホンサービス）

Ioriten 庵点

　Az ioriten 〽 („háztető vessző”) szerepe az új bekezdés jelölése, de van figyelemfelkeltő hatása is.
Főleg dal idézésekor, láncversek (renga 連歌) és nó szövegkönyvek esetében használatos, de egykor a kínai klasszikusok kun olvasatánál (kambun kundoku　漢文訓読) is ezzel jelölték az új bekezdést.

Nekem erről a mongol írás indiai eredetű birγa ᠪᠢᠷᠭ ᠠ jele (᠀) jutott eszembe, amit szintén használtak (használnak) vers illetve szöveg kezdetének a jelölésére.





参考文献
『日本国語大辞典』
᠋《 ᠡᠷᠳᠡᠨ ᠦ ᠮᠤᠨᠭᠭᠤᠯ ᠭᠡᠯᠡ》ᠦᠪᠡᠷ ᠮᠤᠨᠭᠭᠤᠯ ᠤᠨ ᠶᠡᠭᠡ ᠰᠤᠷᠭᠠᠭᠤᠯᠢ ᠢᠢᠨ ᠭᠡᠪᠯᠡᠯ ᠦᠨ ᠬᠤᠷᠢᠶ ᠠ
『忍夜孝事寄』
《ᠮᠤᠨᠭᠭᠤᠯ ᠤᠨ ᠠᠷᠪᠠᠨ ᠨᠠᠢᠮᠠᠨ ᠦᠰᠦᠭ　Early Mongolian Linguistic Texts》ᠮᠤᠨᠭᠭᠤᠯ  ᠤᠨ ᠰᠤᠶᠤᠯ ᠤᠨ ᠡᠷᠳᠡᠨᠢ ᠢᠢᠨ ᠰᠠᠩ

Hógen ruisaku 方言類釋

A minap egy érdekes könyv akadt a kezembe: a „Hógen ruisaku" 方言類釋 (koreai címe: 방언 유석) című ötnyelvű szótár. A szótárt  洪命福/ 홍 명복 állította össze 1778-ban (正祖2年). A szótár a szavakat tárgyi csoportok (部門) alapján csoportosítja, összesen 87 csoport van (ég, föld stb).
A nyelvek a következők:
a címszó kandzsival és az annak megfelelő koreai szóval, alatta 漢 한 han:　kínai,　　清　청 ceq: mandzsu, 　蒙　몽 moq : mongol, 倭　왜 'oai : japán szavak következnek.
A szótár érdekessége, hogy a kínai, mandzsu, mongol és japán szavakat is hangullal 한글 jegyzi le.

Néhány példa (a hangult a Fukui-rendszer szerint betűztem át):

秋　　ᄀᆞᆼᆞᆯ (ősz)

漢　 秋　취　(cui)
清　 볼로리 (borrori)　→ ᠪᠣᠯᠣᡵᡳ
蒙　 나물 (namur) 　→ ᠨᠠᠮᠦᠷ
倭 아기 (agi)　 → あき


冬 겨 ᆼᆞᆯ (tél)

漢　 冬 둥 (duq)
清 　투워리 (tu'ueri) 　→ ᡨᡠᠸᡝᡵᡳ
蒙 　어불 (ebur)　 →　 ᠡᠪᠦᠯ
倭　 후유　（huiu） →　 ふゆ


地　ㅼㅏ (föld)

漢 　地　디　(di)
清 　나　 (na) 　 → ᠨᠠ
蒙 　가쟐 　(gajiar)　 → ᠭᠠᠵᠠᠷ
倭　 지　 (ji)　　 → ち


A szótárról bővebb információ itt olvasható:
忠北大學校 人文大學 國語國文學科 姜昶錫

参考文献
金東昭著2003年『韓国語変遷史』明石書店
『方言類釋』

A kun olvasat 訓読み

　A kun olvasat(kun-jomi 訓読み) lényege, hogy a kandzsit a jelentésének megfelelő japán szóval olvassák ki. Az i.sz. VI. századtól van rá példa, és a manjóganák között is vannak olyan írásjegyek, amik már a kun olvasaton alapulnak.
Azokat a kandzsikat, amiknek nem volt a jelentésüknek megfelelő japán szó, sino-japán kiejtéssel olvasták ki („on” olvasat 音読み). Az is előfordult, hogy a kun olvasatot a hosszúsága miatt mellőzték, és inkább az on olvasatot részesítették előnyben.
Pl a „lepke” 蝶 japán olvasata a Sinszen dzsikjóban még kafafirako (加波比良古), de a Heian korban már rövidsége miatt a kínai eredetű „tefu” (mai sino-japán kiejtése: csó) olvasat lett az általános.
Az egyes kandzsikhoz eleinte több japán szót is rendeltek, a Ruidzsú mjógisó 類聚名義抄　 című szótárban a 治 -nak 14, a 行 -nak 40, 　a 方 -nak 37 olvasata látható.　Azt, hogy éppen minek kell olvasni az adott kandzsit, a szövegkörnyezet döntötte el.

　A kun olvasathoz hasonló olvasati mód a kandzsi kultúrkör　漢字文化圏　 (illetve annak peremén élő) más népeinél is megtalálható volt, ahol a kínai írásjegyeket szintén a helyi nyelven olvasták ki:
(a számok a zenei hangsúlyokat jelölik)

田　　　 　 vietnámi: ruộng
　　　　　 　/japán: ta, kari szuru/

雨 　　　 zhuang 壮：phɔ:n 1
　　　　　 /japán: ame, amefuru, furu, furaszu, uruoszu/

黒 　 zhuang　壮: dam1
　　 　/japán: kuro, kuroi, kuromu, kuromeru/

風 　　 bai　白 : pi35
　　　　　　kam 侗: lɘm　
　　　　 /japán: kaze, furi/

天 　　 　　　bai　白: xe55
　　　　 　　ujgur: täŋri
　　　　　　 /japán: ame, ama, szora/

人　　　　 ujgur: kiši
　　　　　 　/japán: hito, hitobito, hitogotoni, tari, to, udo/

世　　　　 ujgur: yertinč
　　　　　 　/japán: jo, jojo/

　Az ujgur esetében az ujgur olvasatú kínai írásjegyekhez ujgur írással illesztették a ragokat. (vö japán okurigana)

　Hasonló volt a helyzet az ókori Mezopotámiában is, ahol az ékírásos szójeleknek sumér és akkád nyelvű olvasata is létezett:
( a sumér olvasatot nagybetűkkel, az akkádot kisbetűkkel írtam át)

MUL/ MULU　 kakkabu: étoile
kakkabtu: petite étoile
MUL　 nabāţu: briller
bibbu: planète, comète

ALAM lanu: forme, aspect, figure
şalmu: statue, figurine

　Az iráni nyelvek esetében is beszélhetünk kun olvasatról, ebben az esetben nem a kínai írásjegyeket, hanem az arámi írású arámi szavakat (ideogrammokat) olvasták ki a helyi nyelven (párthus, pahlavi stb), és ehhez illesztették-szintén arámi írással- az adott nyelv ragjait, képzőit stb.
Így például az arámi MLKA 　ideogrammot párthus nyelven šāh-nak olvasták ki.


参考文献

『新撰字鏡』
『世界文字辞典』
『漢字源』学研
『明解古語辞典』三省堂
大島正二著『漢字伝来』岩波書店
河野六郎著『文字の本質』岩波講座「日本語８．文字」抜刷
竹内与之助著1988年『字喃字典』大学書林
庄垣内 正弘著『言語からみた「古代ウイグル」の世界』2003年
王锋著 『从汉字到汉字系文字 』民族出版社
古池孝一著『中国周辺の漢字系文字』
René Labat / Florence Malbran-Labat: Manuel d'Épigraphie Akkadienne.
《Ókori és keleti nyelvek és írások》 Főszerkesztő: Zólyomi Gábor
Jeremiás Éva：Az iráni nyelvek és írások

Monzenjomi 文選読み

A "monzenjomi" 文選読み vagy más néven "katacsijomi" 形読・皃読　lényege, hogy a kínai klasszikusok olvasása során a kandzsikat először sino-japán kiejtéssel　（音読）, majd az írásjegy jelentésének megfelelő japán szóval（訓読） olvassák ki. Ez az olvasásmód a Heian-korban alakult ki, a legrégibb példája a Tódaidzsi fudzsumonkóban (東大寺 諷誦文稿) látható, ami a Heian-korszak elejéről származik.（團孌　陀ニリニ乃紅皃　ミカホ）  Japánon kívűl ez az olvasásmód Koreában, Vietnámban is megtalálható.

Példa
Az "Ezerszavas könyv" (千字文 szendzsimon/ 천자문) első sora:

天地玄黄、宇宙洪荒。
天地　　tencsi-no amecucsiwa　
玄黄 genkó-to kuroku kinari.
宇宙 ucsú-no ózora
洪荒 kókó-to óini hirosi.

A japán olvasatot dőlt betűkkel jeleztem.





Koreai példa a 千字文-ból- a koreai szavak szintén dőlt betűkkel:
(A hangult a Fukui rendszer　福井 玲式 szerint írtam át)

天　　han@l tien

地 sd@ di

玄 gamyl hien

黄 nuru hoaq

宇 jib 'u

宙 jib jiu

洪 nebul hoaq

荒 gecyl hoaq

Vietnámi példa a 三千字 című, a 18. század végén összeállított kandzsi-tankönyvből :
(a vietnámi olvasat dőlt betűkkel)

天地挙存、子孫六三。

天 Thiên giời

地 địa đất

挙 cử cất

存 tồn cồn

子 tử con

孫 tôn cháu

六 lục sáu

三 tam ba


A monzenjomihoz hasonló olvasásmódra az (történeti) ujguroknál is találunk példát.
A példa szintén a 千字文 egy részlete.

雲騰致雨、露結為霜。


雲騰致雨　yun tïŋ ču yu bulït sekridi yaγmur yaγdi

露結為霜　　lu ker vi šo salqïm s tüsdi qïraγu toŋdï.


Az ujgur olvasatot itt is dőlt betűkkel jeleztem.


参考文献

『寺子讀書千字文』

『訓読論　東アジア漢文世界と日本語』　勉誠出版

庄垣内 正弘著『言語からみた「古代ウイグル」の世界』2003年

中田祝夫解説　㍼58年『東大寺諷誦文稿』　勉誠社文庫12

『国語学研究事典』

http://hyangto.pe.kr/L18-T21.htm

金東昭著2003年『韓国語変遷史』明石書店

Dzsürcsi szótár 女真文辭典

Kicsit elkanyarodunk a blog fő profiljától, de még így is kandzsi-közelben maradunk (a jövőben is tervezek kis elkalandozásokat).

A minap egy ismerősömtől megkaptam a Jin Qi Cong　金啓孮 szerkesztette dzsürcsi szótárt (dʒuʃә bitxә bunәku 女真文辭典), ami az addig ismert nyelvemlékek írásjegyeit dolgozza fel. A szótár felépítése a következő:

gyök szerinti kereső　(a kínai írástól eltérően, ezek nem hordoznak jelentést)
dzsürcsi írásjegy (jelváltozatokkal)
[源] az írásjegy eredete
[音] kiejtése
Ezt 6 féle átírásban közli:
A dzsürcsi írásjegy olvasata kínai átírásban /Jin Guang Ping 　金光平　átírása/ Jamadzsi Hiroaki　山路広明 átírása/ Kijosze Giszaburó　清瀬義三郎 átírása / Grube majd Ligeti átírása.
[義] az írásjegy jelentése
[例] példák a használatára

A szótár végén nyelvtani összefoglaló, irodalomlista és kiejtés szerinti kereső. Sajnos nincs vonásszám szerinti kereső.....

Maga a szótár az előszót kivéve kézzel íródott......

A dzsürcsik a tunguz népekhez tartoznak, a mai Harbintól délkeletre, az Alčuka folyó vidékén éltek, és vadászó-földműves életmódot folytattak. Nevük a kínai forrásokban ruzhen (女真) és ruzhi ( 女直),mongolul ǰürčid ᠵᠦᠷᠴᠢᠳ, a kínai-perzsa szójegyzékben (回回館雜字) جورجى , Marco Polónál csorcsa, a "Vakan szanzai zue (和漢三才図会)" című 18. századi japán lexikonban asihasze　粛慎, saját elnevezésük ǰuše vagy ǰušen volt.

　A X. században a kitajok fennhatósága alá kerültek. Ezt követően egyre jobban megerősödtek, és 1019-ben megtámadták a japán Iki (壱岐), Cusima (対馬) és Kjúsú (九州) szigeteket, de a támadásukat visszaverték. 1115-ben, a Wan-Yan (完顔) családból származó Akuda (阿骨打) vezetésével fellázadtak a kitaj uralom ellen, és Akuda Huiningfu-ban（会寧府）császári trónra lépve, országának az arany jelentésű Alčun , kínaiul a Jin (金) nevet adta.
　1234-ben a mongolok megdöntötték a Jin-dinasztiát, de a dzsürcsik a Yüan- dinasztia 元　idején is északkeleten éltek. A Ming-dinasztia 明　idején Nurhači 努 爾 哈 赤　egyesítette a dzsürcsi törzseket, majd megalapította a Kései Jin (後金) dinasztiát. 1635 óta magukat mandzsunak ᠮᠠᠨᠵᡠ nevezik.

　A dzsürcsi agglutináló nyelv, az altaji nyelvekhez, azon belül a mandzsu-tunguz nyelvekhez tartozik. Hangrendszere hasonlít a mandzsuéhoz, bizonyos jelenségek szempontjából korábbi fejlődési állapotot tükröz.　*A nyelv emlékei között szerepelnek feliratok, kiváltságlevelek, a fordító-és a tolmácshivatal szójegyzékei, bronztükrök, pecsétnyomók. Egy dzsürcsi feliratú ezüst paidze Japánba is átkerült a 13. század első felében. Lefordítottak kínai klasszikus műveket is, de ezek nem maradtak fönn.
A dzsürcsi írás szójelekből (nagy dzsürcsi írás) és szótagjelekből (kis dzsürcsi írás) áll. A nagy dzsürcsi írást 1119-ben alkotta meg Wan-yan Xi-yin (完顔希尹), a kis dzsürcsi írást pedig 1138 elején Xizong császár (熙宗).
A szótagjelek 1 szótagot jelöltek, de előfordult,hogy a szójeleket szótagjelként is alkalmazták. Ebben az esetben 2-3 szótagot is jelölhettek.
Pl a „hó” jelét () az „ima” szótag leírására is használták.
　　
A dzsürcsi helyesírás ismerte a kínaiak fanjie 反切 (hanszecu) módszerét, amelynek lényege, hogy egy írásjegy kiejtését két írásjeggyel adják meg, mégpedig úgy, hogy az első írásjegy jelölte a szó elejét, és a második a szó többi részét, például a 東 tuŋ írásjegy kiejtését a 徳 tɘk és a 紅 ɣuŋ írásjegyekkel adták meg. A dzsürcsik ezt a módszert főleg a szóvégi „n”-tő leírásánál alkalmazták, amire külön szótagjeleket használtak, attól függően, hogy az adott szó töve milyen magánhangzóra végződik:

-an → amba-an nagy (mandzsu ᠠᠮᠪᠠ)
-in → mori-in ló (mandzsu ᠮᠣᡵᡳᠨ )
-on 　→ 　oso-on kicsi ( mandzsu ᠣᠰᠣᡥᠣᠨ)
-un 　→　 guru-un birodalom (mandzsu ᡤᡠᡵᡠᠨ)
-en 　→ ge-en sok (mandzsu ᡤᡝᡵᡝᠨ)

Mivel a nagy dzsürcsi írás kialakításakor figyelmen kívűl hagyták a kínai írás szerkezetét, és mert a kis dzsürcsi és a nagy dzsürcsi írás grafikailag sem különült el, az írást igen nehéz lehetett elsajátítani. A　Jin-dinasztia bukása után sem tűnt el a dzsürcsi írás, de nehézsége miatt a Ming-kori dzsürcsik a mongol írással írták a császári udvarba küldött hivatalos leveleiket. Ezt alátámasztja a Zhengtong (正統) 9. évéből származó feljegyzés, ami szerint a Xuancheng-i (玄城) dzsürcsi helyőrség a dzsürcsi írás helyett inkább a mongol írást és nyelvet kezdte használni:
・・・無識女真字者、乞自後勅文之類、第用達達字・・・
„….Mivel nincs, ki ismerné a dzsürcsi írást, kérjük, hogy ezentúl a rendeleteket stb. tatár írással írják meg…”.

Az ujgur-mongol írást változtatás nélkül vették át, ezért a neve tongki fuqa
aqō hergen ᡨᠣᠩᡴᡳ ᡶᡠᡴᠠ ᠠᡴᡡ ᡥᡝᡵᡤᡝᠨ, vagyis pont és hurok nélküli írás. 1632-ben Dahai 達海　mellékjelekkel pontosabbá tette az írást, ami megszüntette az ujgur-mongol írás sajátosságaiból eredő kétértelműséget. Nemcsak a mandzsu, hanem a kínai hangok rögzítése is lehetséges volt.
A mandzsu írást a dahúrok is használták a XVIII. századtól a XX. század elejéig.


A dzsürcsi írásról a Shushi huiyaoban 　書史会要　is olvashatunk
itt
és itt:






* 『金史』巻八　世宗本紀　大定二十三年九月己巳：
訳経所進所訳易・書・論語・孟子・老子・揚子・文中子・劉子及新唐書。上謂宰臣、朕所以令訳五経者正欲女直人知仁義道徳所在耳。命頒行之。

『金史』巻五　世宗　大定二十三年
jakūn biya de. nio ji gisun i ubaliyambume araha. siyoo jing ni bithe minggan debteliyen be han i hanci. gocika cooha de selgiyeme buhe. uyun biya de. i jing šu yamun i hafan ubaliyambume araha i jing. šu jing. lūn ioi. mengsy enteke hacin i jakūn bithe be benjihe manggi. sidzung han tsaihiyang ni baru hendume. mini sunja jing be ubaliyambume ara serengge. mio ji niyalma be gosin jurgan doro erdemu, bisire be sakini serengge kai seme hendufi. gurun de selgiyehe


** A dzsürcsi és kitaj írásról lásd még Marc Miyake blogját.


参考文献

Albeker András: Belső-ázsiai siniform írásrendszerek. ELTE BTK Belső-ázsiai Tanszék, 2006.

Birtalan Ágnes: Dzsürcsi. A világ nyelvei. Szerkesztő Fodor István. Budapest, Akadémiai Kiadó 1999. pp. 309-310

Grube, Wilhelm: Die Sprache und Schrift der Jučen. Leipzig 1896.

金啓孮編著: 女真文辞典 文物出版社出版 1984.

Kane, Daniel: The Sino-Jurchen Vocabulary of the Bureau of Interpreters. Uralic and Altaic Series 153. Bloomington, Indiana 1989.

河内良弘・清瀬義三郎則府　編著　2002年　『満州語文語入門』　京都大学学術出版会

Ligeti Lajos: Egy XII.sz-i mandzsu-tunguz írás. A „kis dzsürcsi írás értelmezése”.
Értekezések a Nyelv-és Széptudományi osztály köréből 26. Elektronikus Kiadás.

西田龍雄　著 2002年『アジア古代文字の解読』 中公文庫
和漢三才図会　巻之１－２０
世界文字辞典
『吾妻鏡後篇』　吉川弘文館　㍼八年

Keian taiheiki 慶安太平記

1651-ben (Keian 4. éve) Jui Sószecu 由井正雪 és társai róninokat toboroztak, hogy bakufu-ellenes felkelést robbantsanak ki Edo, Ószaka, Kiotó városokban.
A felkelés terve kitudódott, Sószecu öngyilkos lett, társait pedig elítélték..
Az esetet számos irodalmi alkotás és kabuki darab dolgozta fel.

A belinkelt kéziratot (Keian taiheiki 14-15. fejezet) tavaly vettem, sajnos nem tudom, hogy mikori lehet.....
Itt megtekinthető -「慶安太平記巻之十四・十五」は此処で御覧に成れます。