2010年11月17日水曜日

Könyvajánló - japán nyelv-és írástörténet 2. 日本語史などに関する書籍のお薦め

Ezúttal is ajánlanék néhány könyvet japán nyelvi témákban:


1. 金文京著『漢文と東アジア―訓読の文化圏』 岩波新書 2010年
Elsősorban a japán és a koreai kun olvasattal foglalkozik, de kitér az (történeti )ujgur, a vietnámi és a kitaj olvasati módokra is.
 

2.  徳川宗賢著『日本の方言地図』 中公新書1979年  
Jó kis bevezető könyv a japán nyelvjárásokba.
 
3. ジョアン・ロドリゲス著 池上岑夫訳『日本語小文典 上下』岩波新書 1993年・2007年
Ez a könyv Joam Rodriguez: "Arte Breve da Lingoa Iapoa tirada da Arte Grande da mesma Lingoa, pera os que começam a aprender os primeiros principios della" című, 1620-ban megjelent japán nyelvtanának japán fordítása. Aki érdeklődik a korabeli japán nyelv iránt, annak mindenképpen tudom ajánlani.



Rodriguez másik japán nyelvtanát(Arte de la lingoa de Iapam -日本大文典) franciára is lefordították a 19. században- ez már a guglin is elérhető:
João Rodrigues, Abel Rémusat : Élémens de la grammaire japonaise. 1825

2010年11月8日月曜日

KOKЄ TOCTE NO ROMAЄ, avagy újabb kísérlet egy latin alapú japán abc-re

"Az új japán írás"  folytatásaként


A bibliafordító Szakon Josiszuke (左近義弼) 1917-ben jelentette meg könyvét, amiben az általa kidolgozott új latin betűs írásmódot tette közzé. A könyv előszavából megtudjuk, hogy a japán nyelv kihalhat, ha nem a latin betűkkel jegyzik le, de ha nem is hal ki, a japán kultúra veszélybe kerülhet : "mivel a  japánnal együtt az altaji nyelvcsaládba tartozó, Európában beszélt magyar és finn is  a latin írást használja, így a japán nyelv is a kultúrnyelvek közé kerülhet  a latin abc használatával."
Azt tudni kell, hogy ebben  a korban Japánban még a  régi kana-helyesírást használták, ami nem a beszélt nyelvet tükrözte,  pl a  kó szótagot a következő módon írhatták le:
 かう、かふ、こう、こふ

Másrészt a beszélt és az írott nyelv között is még jelentős távolság állt, így gondolhatta Szakon, hogy a latin betűk jelenthetik a megoldást.

Az abc és jellemzői:




-kisbetűk, nagybetűk
-nyomtatott és írott forma
-nem tesz különbséget a rövid és hosszú magánhangzók között:

GOXSO ご馳走 (ごちそう), FAKCO  百姓 (ひゃくしょう), TAIKO 太鼓 (たいこ)stb

-néhány latin betű, mellékjellel vagy anélkül az -i / -u -ra végződő szótagokat jelöli, pl;

F: ひ
₣: び
H: ふ
T: つ
V: み
C: し
Є: じ

stb.

Jöjjön néhány gyakori kifejezés ezzel az írással:

YOROCK: よろしく

KOÑJX WA: こんにちは

HAЄMEMACTE: はじめまして


Végül egy mintaszöveg:



参考文献

左近義弼著「国字としてのローマ字」1917年

2010年11月1日月曜日

Nagojai nyelvjárás 名古屋辯

Aicsi prefektúra (愛知県)  Honsú Csendes-óceánra néző részén található, központja Nagoja (名古屋). A nagojai nyelvjárás főbb jellemzői:
Mivel a  keleti (kantó) és a nyugati (kanszai) nyelvjárások határán helyezkedik el,  mindkét irányból érte hatás. Általában azt tartják róla, hogy a szókincs és a nyelvtan inkább kanszaias, de az intonáció a keleti nyelvjárásokhoz áll közel.
A nagojai nyelvjárást  ovari és mikavai nyelvjárásokra szokták felosztani.
Az edo-kor óta vannak feljegyzések a nagojai nyelvjárásról, de inkább annak ovari vidékéről.  Az ovariban beszélt nyelv sajátossága, hogy 8 magánhangzója van. az a,i,u,e,o -n kívül pluszban ez a három található még meg:


アイ・アエ:[æ:]

ウイ:[y:]

オイ:[ø:]

Kérdéses, hogy ez a 8 magánhangzó megmaradt-e, vagy már csak inkább az idősebb korosztály beszédjére jellemző?


Aicsire jellemző még  az 杁 iri  kokudzsi is, ami földrajzi illetve személynevekben szokott előfordulni. Szaszahara Hirojuki kokudzsi kutató ezt 地域文字-nek,  "helyi írásjegynek"nevezi.
Pl:  杁中 irinaka,  杁ヶ島 irigasima stb.


Néhány kifejezés:

行こまい: 行きましょう

しよまい: しましょう

たーけ: バカ

えらい、えりゃあ: 疲れた

やっとかめ: ひさしぶり


食べやあ: 食べなさい

寝やーよ: 寝なさい

~してかん: ~してはいけません。

だがや: です

~だら: ~だろう


あらすか/あれせん: ありません

やらないかん: やらなければならない

きいない: 黄色

További kifejezések, szavak a képen látható tenugui-on  olvashatók abc rendben.A tenugui (手拭) tkp egy kendő, amit sok mindenre lehet használni, kéz-és arctörlésre, fejpántként, dekorációként stb, de még könyvet  is készíthetnek belőle.


参考文献

あらかわそおべい著1972年『なごやべんじてん』
『国語学大辞典』
『国語学研究辞典』
笹原宏之著『日本の漢字』
『しゃべってみや~名古屋弁』リベラル社2009年

2010年10月15日金曜日

Egy kis japán hangtan ちょっとした音声学

Magánhangzók / 母音

ア a̠
イ i̞
ウ u̜ (ɯ̈)
エ e̞ , ɛ̝
オ o̜ ̞

Magánhangzó zöngétlenedés/ 母音の無声化:i̥, ɯ̥

A magánhangzók egyszerűsített jelölése / 母音の簡略表記: a,i,u(ɯ),e,o


Kettőshangzók/ 二重母音

アイ ai̯
オイ  oi̯
ウイ ɯi̯
アエ  ae̯
アウ aɯ̯    
stb /等

Azonban lassan kiejtve / 但、丁寧に発音すると:

アイ a.i
オイ o.i
ウイ ɯ.i
アエ a.e
アウ a.ɯ


Mássalhangzók / 子音

カ行

か  く け  こ  [k]

きゃ き きゅ キェ  きょ [kʲ] ([c], [kj])

ガ行

が  ぐ  げ  ご [ɡ],  két magánhangzó között/ 母音間:[ɣ],
szó közepén az idősebb korosztály esetében / 高い年齢層では語中の場合: [ŋ] [ɣ̃]

ぎゃ ぎ  ぎゅ   ギェ  ぎょ [ɡʲ] ([ ɟ] [ɡj]) , két magánhangzó között / 母音間:[ɣʲ] ,
szó közepén az idősebb korosztály esetében / 高い年齢層では語中の場合:[ŋʲ] [ɣ̃ʲ]


サ行

さ スィ す せ  そ   [s]

しゃ し しゅ シェ しょ [ɕ] ([ʃ])


ザ行 

ざ ズィ  ず   ぜ  ぞ [d͡z], két magánhangzó között/母音間: [z]

じゃ じ じゅ ジェ じょ [d͡ʑ] ([d͡ʒ]),két magánhangzó között /母音間: [ʑ] [ʒ]



タ行


た ティ  トゥ  て  と [t]

ちゃ ち ちゅ チェ ちょ  [t͡ɕ] (t͡ʃ)

ツァ ツィ つ ツェ  ツォ [t͡s]


ダ行

だ ディ  ドゥ  で  ど [d]

ぢゃ ぢ ぢゅ ヂェ ぢょ [d͡ʑ] ([d͡ʒ]),két magánhangzó között /母音間: [ʑ] [ʒ]

づ        [d͡z], két magánhangzó között/母音間: [z]  


ナ行


な  ぬ  ね  の  [n]

にゃ に にゅ ニェ  にょ [nʲ] (ɲ)

ハ行

は  へ  ほ [h] ([x], [χ]),két magánhangzó között /母音間: [ɦ]

ひゃ ひ ひゅ ヒェ  ひょ [ç] ([hʲ], [xʲ] )

ファ フィ ふ フェ  フォ [ɸ] ([x], [h])

バ行

ば    ぶ   べ  ぼ  [b], két magánhangzó között /母音間:[β]

びゃ び びゅ ビェ びょ  [bʲ], két magánhangzó között /母音間: [βʲ]


パ行 


ぱ     ぷ  ぺ  ぽ  [p]

ぴゃ ぴ  ぴゅ ピェ ぴょ [pʲ] 


マ行

ま   む  め  も [m]

みゃ み みゅ ミェ みょ [mʲ]


ヤ行


や   ゆ   イェ  よ [j]

ラ行


ら    る  れ   ろ [ɾ] ([ɖ])

りゃ り りゅ リェ  りょ [ɾʲ]

ワ行


わ ウィ  ウェ ウォ [ɰ] ([w])

[m] [n] [ŋ] [ɴ] [̃a] stb / 等


参考文献

斎藤純男著2000年『日本語音声学入門』 三省堂

2010年10月1日金曜日

Az istenek korának írása(i) 神代文字

Az istenek korának írásai (dzsindaimodzsi  神代文字) egy gyűjtőnév, amely több, egymástól különböző, többnyire szótagírást takar. Ezen írásokat  a kínai írás átvétele előtti, ősi japán írásnak tartották , legelső említése a kamakura kori sintó tudós, Urabe Kanekata (卜部兼方) nevéhez fűződik. Az észak és déli dinasztiák korában élt Inbe-no-Maszamicsi (忌部正道) szerint  az ősi japán írás képírás volt.  Az edo-korban fellendült a dzsindaimodzsik propagálása, az ősi szokásokhoz, kultúrához való visszatérést ösztönző sóko  eszmének (尚古思想) köszönhetően.  A dzsindaimodzsi legbuzgóbb híve  a tudós Hirata Acutane (平田篤胤) volt, az ő nevéhez fűződik a hifumi (日文, ) írás, ami valójában a koreai hangülön (한글) alapult. Természetesen már az Edo-korban is voltak ellenzői a dzsindaimodzsinak, mint pl Ban Nobutomo (伴信友) , aki "Kana no motoszue"(仮字の本末) c. könyvében kijelenti, hogy ezeket az írásokat a későbbi korok sintó tudósai követték el.


Az állítólagos ősi írással szembeni ellenérvek a következők:
-ha valóban lett volna ősi japán írás, nem lett volna szükség a kínai írás átvételére
- az ezekkel az írásokkal készült szövegek  nem léteztek az Edo-kort megelőzően
- a dzsindaimodzsival nem lehet lejegyezni az ójapán nyelv  magánhangzóit (上代特殊仮名遣い、a, i, i², u, e, e², o, o²)
-a dzsindaimodzsik többnyire az iroha (伊呂波) és a godzsúonzu (五十音図) alapján vannak sorba rendezve- azonban mind az iroha, mind a godzsúonzu heian-kori "találmány".
- a kamakura korig egyetlen könyv sem említi, hogy lett volna írás a kandzsi átvétele előtt.

Dzsindaimodzsik a XX. században is születtek: Egy Vada Kihacsiró (和田喜八郎) nevű férfi a ’70-es években bejelentette, hogy a családja birtokában áll néhány irat, amik Cugaru történelmét meséli el. Állítása szerint az iratok anyagát az ősei gyűjtötték össze, miközben bejárták egész Japánt. A témát felkapta az NHK és más adók is, azonban 1999-ben tartott sajtótájékoztatón megállapították, hogy:
- a szövegeket  Vada írta személyesen, újságcikkek és TV műsorok stb alapján,
- az általa megnevezett ősök sohasem léteztek,
- az "ősi" iratokban  használt írásokat is ő találta ki, de felhasznált korábbi dzsindaimodzsit is.

Dzsindaimodzsikkal most is lehet találkozni, főleg sintó szentélyekben. Állítólag a kiotói Konpira hegyen (金毘羅山) is áll egy hifumi írásos oszlop.



Néhány dzsindaimodzsi:
日文真字



中臣文字
  


新豊国文字



参考文献


原田実著『図説神代文字入門』 BNP

山口仲美著『日本語の歴史』 岩波新書

『国語学大辞典』

『日本語学研究事典』明治書院

小松茂美著『かなーその成立と変遷ー』岩波新書

2010年9月28日火曜日

Tévhitek a japán nyelvvel kapcsolatban4. 似非科学

Néhány városi legenda  ・ 日本語とハンガリー語の関係に関する幾つかの都市伝説:


☆ “A japán nyelv eredete a mai napig nem tisztázott. Nagyon sok elmélet szerint a koreai ill. a finnugor nyelvekkel is rokoni kapcsolatban áll. Itt jön képbe a japán-magyar rokonság is.”


Ez igaz, valóban VOLT egy ilyen elmélet, ami szerint a japán az ural-altaji nyelvekkel rokon, így a finnugor nyelvekkel is (北方起源説). Ha jól tudom , ennek lehetőségét először Klaproth vetette fel 1823-ban. Azonban sem a japán nyelv ural-altaji rokonságát, sem az uráli és az altaji nyelvek rokonságát NEM tudták igazolni-az anti-altajistákról már nem is beszélve.

《日本語の系統は今でも不明であるが、韓国語とかフィンウゴル系―ハンガリー語を含めて―の言語と親類関係にあると言う説があった》

確かに、 日本語はウラルアルタイ系の言語と同系であると言う所謂北方説があったが、証明することが出来なかった。私の知っているところ、其れを最初に唱えたのが Klaproth だった (1823年)。


☆ “a japán tankönyvekben szó esik a japán-magyar nyelvrokonságról”

Gondolom itt az általános (小学校) illetve a középiskolai (中学校・高等学校) tankönyvekről lenne szó, de a japán csoporttársaim határozottan állítják, hogy ilyen NEM volt a tankönyveikben. Úgy tűnik, hogy az órán sem nagyon foglalkoztak különösebben a japán nyelv eredetével, bár az esetleges altaji rokonításról szó eshetett.
Azonban, ha mégis látott ilyen tankönyvet valaki (mai tankönyvet, nem a 2. vh előttit), kérem ossza meg velem.
Egyetemi tankönyvek esetében már más a helyzet, én konkrétan a 『国語概説』 c. könyvben olvastam erről, természetesen a fent is említett ural-altaji rokonítással kapcsolatban :


Egyébként Zaicz Gábor is ugyanerre az eredményre jutott:

"A japán iskoláskönyvekben semmi sem olvasható a japán nyelv rokonságáról, a kérdésről nem esik szó az iskolában. A japán emberek hol a koreaival való nyelvrokonságról vallanak, hol pedig az altaji (sőt az urál-altaji) nyelvekkel való rokonságról. Persze az emberek többsége semmit sem tud."

(Hozzászólás a japán-magyar rokonítási kísérletekhez. Folia Uralica Debreceniensia 13.)


《日本人の子供が、授業で日本語とハンガリー語の親類関係に就いて学ぶ》

これに関して同級生・知り合い・友人に一寸尋ねてみたら、教科書にこれに就いて何も書いていなかったし、授業でも日本語の系統に就いて特に触れてはなかったが、アルタイ系かと言う話ぐらいがあったと教えてもらった。
大學の教科書だと、上記の北方説に就いて確かに説かれているが、小・中・高の教科書にもこんな話があると御存知の方がいらっしゃったら、是非ともコメントして頂きたい。 宜しくお願い致します。


☆ “Nem szólva a vezetéknév, keresztnév valamint a dátum használatáról, ami mind a két nyelvben egyforma ”

Sőt, pl a kínaiban, a vietnámiban és a koreaiban is- azonban a névhasználatra vagy dátumozásra nem lehet nyelvrokonságot alapozni :). A japán nevekről lásd Uchikawa Kazumi cikkét (A japán vezetéknevek. Névtani értesítő, 34. évfolyam) . A koreai nevekről Osváth Gábornál lehet olvasni:
A koreai személynevek rendszere.
Név, írás és hangalak összefüggései Koreában.

《名前と日付の順番は日本語とハンガリー語が同じである。》

それはそうだけど、他の言語―例えばベトナム語、中国語などーにも順番が同じだ。 日付と名前の順番だけに基づいて、二つの言語が同系であることを決めることが不可能且つ非科学的ではないか。


☆ "A japán közelebb áll a magyar nyelvhez, mint gondolnánk.・・・・ A múlt idő jele is hasonló."

Gondolom, itt a magyar-t és a japán -ta hasonlóságáról (megegyezéséről?) lenne szó, azonban a japán -ta csak a Heian -korszakban jelenik meg:

「東人の声こそ北( = 来た)にきこゆなれ
陸奥よりこし(越 = 来し)にやあらむ」 (金葉和歌集)

Ez a -ta egyébként a -tari  (⇐ te ari : a "tu" segédige kapcsolatos alakja + az "ari" ige) rövid alakja, és ez befejezettséget illetve egy cselekvés folyamatosságát jelöli. A régi japánban a múlt idő jele a -ki és a -keri volt. 

《日本語は意外とハンガリー語に近い。過去形も良く似ている》

これは ハンガリー語の「-t」 と 日本語の「~た」 が同じ(同系?)であると言うことを述べているかもしれないが、日本語の 「~た」 は、 状態の存続・結果の存続・完了を表す「~たり」 から派生して、平安時代に現れた。
因みに古代日本語に於いては、 過去を表したのは ~き (確実過去・体験回想) と ~けり (伝聞過去・発見・客観過去) だった。





☆☆ A "genetikai rokonsággal" és a magyar múlt idővel kapcsolatban lásd a hozzászólásokat.
Időközben László nevű kedves olvasómnak köszönhetően hozzájutottam a 日本史研究 c. könyv egy idevágó részéhez, amiben a következő olvasható:

「縄文人と弥生人の骨から抽出したミトコンドリアDNAを分析した研究によれば、
縄文人は現在の日本本土の日本人や沖縄の住民、アイヌ、朝鮮半島住民、モンゴル人と近縁な関係にあり、東南アジア人、南太平洋の人々とはあまり関係がなかったという。」(日本史研究)

Hevenyészett fordításban:
" A dzsómon és jajoi kori emberek csontjaiból kivont mitokondriális DNS elemzése azt mutatta ki, hogy a dzsómon kori ember a mai japánokkal, okinavaiakkal, ainukkal, a Koreai-félszigeteken élő emberekkel és a mongolokkal áll közelebbi kapcsolatban. Ezzel szemben a délkelet-ázsiai és a déli-csendes óceáni szigeteken élőkkel nem nagyon volt kimutatható a kapcsolat".


参考文献

『国語概説』

『国語学研究辞典』

『日本語の歴史』 東京大学出版会



『全訳解読古語辞典』三省堂

2010年9月19日日曜日

Könyvajánló 書籍のお薦め

ただいまー。
この前久しぶりに洪牙利に帰省したが、その際、日本に関する面白い本も2・3冊位購入した。
その中から今回一冊の本を簡単に紹介したいと思う。
題名は「Messziről felmerülő vonzó szigetek I. - Japánról szóló, magyar nyelvű ismertetések a kezdetektől 1869-ig」(遠くから浮かんでくる魅力的な島々1.-日本に就いてのハンガリー語の紹介文 初期から1869年まで)で、Buda Attila氏が編集した。
此れは中国、朝鮮などに就いての、ハンガリー語で書かれた《忘れられた》新聞記事、論文などを集めたシリーズの第一巻で、1750年から1869年までの日本に関する資料が収録されている。
資料の中に、当時の教科書のテキスト、新聞記事(Vasárnapi Újságなど)、論文、外国人(Lenglet du Fresnoy, Cesare Cantùなど)の論文の翻訳があって、とても貴重な一巻だと思う。

巻末にイラスト、日本史年表、地名・人名索引、参考文献、出典の一覧表の他、今では意味が分かり難くなったハンガリー語の語釈も付いてある。残念な事に、イラストの説明がちょっとずれていることがある・・・。
内容が非常に興味深いので、日本に興味のある方、日本に関する外国の資料に興味のある方、是非この一冊を読んで下さい。


"Messziről felmerülő vonzó szigetek I. - Japánról szóló, magyar nyelvű ismertetések a kezdetektől 1869-ig"

Sorozatszerkesztő: Buda Attila
Ráció Kiadó, Budapest, 2010年
476 頁, 3900フォリント