Egyik reggel a TV-ben valami
műveltségi kvízműsort adtak, ahol az egyik kérdés az volt, hogy az ételízesítők
sza-si-szu-sze-szo-ja közül mi a sze és a szo-azaz mely ízesítők
nevében fordulnak elő a fenti szótagok (a szótagok sorrendje az ízesítés
sorrendjére is utal).
Az első három egyébként a
következő:
さ[sza] ⇒ 砂糖 [szató], azaz cukor;
し[si] ⇒ 塩 [sio] tehát só;
す[szu] ⇒ 酢[szu] ecet;
És a fenti kérdésre a válasz:
せ[sze] ⇒ 醤油[sóju] szójaszósz;
そ[szo] ⇒ 味噌[miszo] miszo.
A szójaszósznál elsőre sehogy
sem jön ki a [sze] szótag, de a TV (cookpad szerint is), azért [sze], mert a
régi kanahasználat szerint せうゆ [szeuju]-nak kell írni. (?)
Furcsállottam a dolgot, mert én
másra emlékeztem, és valóban, a 醤 kandzsi sino-japán olvasata a régi kanahasználat
szerint しゃう[sau]. Hepburn japán-angol szótárában is ebben az alakban szerepel (1867):
SHŌYU シヤウユ 醤油 n. Soy, a kind of sauce made of fermented wheat and
beans.
Azonban a Japán Nyelv Nagyszótára 日本国語大辞典 tényleg hoz egy
példát a meidzsi-korból, ahol a kérdéses szótag [szeu] formában van lejegyezve:
安愚楽鍋〔1871〜72〕〈仮名垣魯文〉三・下「此お客は煮たのがいいと云からたれ抜のスウプへみりんと醤油(セウユ)をおとしてよく煮てくんな」
Egyébként benne van a pakliban, hogy a 塩 „só” kivételével a többi ízesítőszer neve vagy
kínai eredetű vagy kínai közvetítésű*. (jó, a japán 塩-t Óno Szuszumu dravida
szavakkal boronálja össze: tamil uppu, kolami sup, pardzsi cup,
gadaba sup / cuppu)
砂糖 [szató]:a 砂 a szanszkrit śarkarā
átírása ?
酢 [szu]:Tódó Akijaszu és Jamada
Kacumi szerint a kínai 酢 átvétele.
醤油 [sóju]:kínai eredetű. A 醤 kun 訓 olvasata hisio ひしほ.
味噌 [miszo]:koreai 蜜祖, mandzsu ᠮᡳᠰᡠᠨ miszun ?
*
佐藤喜代治(1977)『国語学研究辞典』明治書院
『日本国語大辞典』Japanknowledge
藤堂明保 (1983)『漢語と日本語』秀英出版
山田勝美(1976)『漢字の語源』角川小辞典
『日本国語大辞典』Japanknowledge
藤堂明保 (1983)『漢語と日本語』秀英出版
山田勝美(1976)『漢字の語源』角川小辞典
0 件のコメント:
コメントを投稿
注: コメントを投稿できるのは、このブログのメンバーだけです。